Sisi kultusza tovább él Gödöllőn

Wittelsbach Erzsébet, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Sisi élete meseszerűen indult: 1837. december 24-én, egy vasárnapi napon született egy foggal a szájában, ezért már ekkor különleges életet jósoltak neki. Ami valóban különleges lett, de nem boldog. Miután tizenhat évesen hozzáment Ferenc Józsefhez, az addig szabad körülmények között nevelkedett fiatal lánynak idomulnia kellett volna a szigorú, rideg bécsi udvar szabályrendszeréhez, ami soha nem sikerült neki igazán, ráadásul már igen korán egy családi tragédiával is szembe kellett néznie. A Schönbrunn kincsei Gödöllőn kiállításon az ő, illetve családtagjainak használati tárgyain keresztül most jobban megismerhetjük a filmekben, könyvekben gyakran idealizáltan bemutatott életét.

A schönbrunni kastély gyűjteményében az elmúlt két évtizedben kialakult egy olyan gyűjtemény, amely a császári családdal, azon belül Erzsébettel kiemelten foglalkozik. Annak érdekében, hogy ne kelljen az állandó kiállításukat megbolygatni, kialakítottak egy utazó kiállítást, ami viszont a Covid miatt sokáig a raktárban várakozott. Ausztrián kívül most először a magyarországi Erzsébet-kultusz központjában, a Gödöllői Királyi Kastélyban láthatja a közönség a mintegy kétszáz tárgyat bemutató időszaki tárlatot, ami jövőre némileg más koncepcióval Korfu szigetére és Kínába utazik majd. A Sisi Múzeum szakértője, a kiállítás kurátora, Michael Wohlfart ugyanis úgy állította össze a mostani anyagot, hogy abban több, Gödöllőhöz kapcsolódó tárgy is bemutatásra kerüljön, amelyek jellemzően családi hagyatékokban maradtak fenn és meglepően jó állapotban vannak. Mivel az idő mellett a legnagyobb ellenségük a fény, ezért elsötétített termekben, halvány világításnál állították ki őket. A gödöllői tárlatot követően állagmegóvási okokból néhány hónapot pihenni fognak egy sötét raktárban, mielőtt továbbutaznának.

Gyermekkor és eljegyzés

A bevezető helyiségen túl öt teremben, Erzsébet életének fordulópontjaihoz kapcsolódóan ismerkedhetünk meg a császári, királyi család mindennapjainak tárgyaival. Az első teremben a gyerekkor és az eljegyzés a téma. Itt látható például Sisi bájos keresztelőruhácskája fejfedővel, kis cipővel. Kiemelt szerepet kap az 1853. augusztusi eljegyzés, több festményen is megcsodálhatjuk a 16 éves Erzsébetet, amelyeken még a nyakát, tarkóját szabadon hagyó, fiatalkori hajviseletével ábrázolták. Érdekes felfedezés, hogy az egyik képen már hermelinköpenyt visel, ami egyértelműen a rangemelkedését mutatja. A hermelin ugyanis igen drága, ritka anyag, amit csak az arisztokrácia legfelső rétegei és az uralkodók engedhettek meg maguknak. A következő szobában már egy valódi, ilyen anyagból készült kabátkája és kézmelegítő muffja is megcsodálható.

Házasságkötésük közeledtével, 1854 áprilisában Erzsébet Passauban hajóra szállt, Ferenc József pedig meglepetésszerűen elé sietett és már Linzben várta őt. Az érkezésről és a távozásról egy-egy színezett metszet, valamint a város ajándékalbuma és hódoló üzenete is mesél. De látható itt Zsófia főhercegnő ajándékából is ízelítő: egy ezerdarabos porcelánkészletet adott az ifjú párnak, amelyből egy kétszemélyes reggelizőszett van kiállítva. A porcelánokat Bad Ischlben őrizték, abban a császári rezidenciában, amit szintén Zsófiától kaptak. Az épület ma is a leszármazottak tulajdonában van, egy részét lakják, másik részében pedig múzeum működik.

Ebben a térben látható még két kép Erzsébet szüleiről, Miksa József bajor hercegről és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnőről, aki történetesen Zsófia testvére volt. Mivel Ferenc József és Erzsébet elsőfokú unokatestvérek voltak, ezért pápai beleegyezésre volt szükség a házasságukhoz.

A császárné és királyné

A Habsburg-ház spanyol ága miatt már a 16. század közepétől elterjedt a bécsi udvarban is az igen szigorú, szabályozott spanyol etikett. Ennek része volt a nagycsütörtöki lábmosás szokása, ahol az uralkodó pár tizenkét-tizenkét igen szegény, 75 évnél idősebb férfi és nő lábát mosta meg. A szertartás részeként tizenhat fogásos reggelit szolgáltak fel a meghívottaknak, amelyet ugyan nem fogyasztottak el, de az ételeket hazavihették, csakúgy, mint az aranydukátokkal teli erszényeket, amelyeket az uralkodótól kaptak. A különös szokásról boroskancsó, pohár, metszet árulkodik. Kezdetben még Erzsébet is részt vesz ezeken a szertartásokon, de később, amikor már sokat volt távol a bécsi udvartól, gyakran főudvarmesternője helyettesítette őt.

Az 1860-as években az osztrák-magyar kapcsolatban már elindult az enyhülés, ekkor kezdték el Erzsébetet magyaros ruhákban is ábrázolni. Ennek szép példája Franz Russ festménye is. Az 1867. június 8-ai koronázásra emlékeztet az a kis, aranyozott tartály, amely a koronázási domb földjének – amelyet a magyar vármegyékből hordtak össze – egy kis részét rejtette. Később ezeket emlékként adták a részvevőknek. A szertartás azért is volt különleges, mert Ferenc Józseffel egy napon koronázták meg a királynét is. Ekkor kapták meg a gödöllői kastélyt és a körülötte fekvő, vadban gazdag birtokot is koronázási ajándékként, ahol aztán tavasszal és ősszel, a vadászszezonban sok időt töltöttek. Itt használhatta Erzsébet azt a fekete, elefántcsontnyelű napernyőt is, amelynek bevésett monogramjában az E-betű és a magyar korona látható, ami így biztos, hogy magyar ruhatárához tartozott.

Királyi család

A harmadik teremben Erzsébet férjéhez, gyermekeihez, anyósához kapcsolódó tárgyak kaptak helyet. Például egy Rudolfról készített metszet, amely a fiatal trónörököst vadászat közben ábrázolja, de még ennél is érdekesebb, hogy a képen látható rövidnadrág és mellény is ki van mellé állítva. Különös elképzelni, hogyan nézhetett ki Ferenc József házisapkájában és kecskebőrből készített házicipőjében. Mivel a 20. század elejéig nem készítettek külön balos-jobbos cipőket, ezért ezek még ugyanúgy néztek ki, csak a viselés során vették fel a lábak alakját. A császárnak a mai méretek szerint 42-es lába volt, de nem sokkal maradt el mögötte felesége sem, aki 41-es lábbeliket hordott. Sisi a korabeli viszonyok között magas nőnek számított 172 centiméterével, amellyel pár centivel meg is haladta férjét – bár ezt a fotók, festmények jótékonyan palástolták. Van még itt egy cigarettatárca, pecsétnyomó, vizitkártya, valamint Ferenc Józsefről egy bekeretezett fotó is, amelyet olyanok kaphattak meg, akik kimagasló szolgálatot végeztek az udvarnak.

Különlegesség az egyetlen olyan fénykép is, amelyen Erzsébet a császári családdal együtt látható. Ezen anyósa, apósa, az egyéves Rudolf, a hároméves Gizella, valamint  Ferenc József, legidősebb öccse, Miksa és annak felesége, Sarolta is szerepel. Miksa később Mexikó császára lett, de rövid időn belül kivégezték, és bár felesége hatvan évvel túlélte, beleőrült a tragédiába. Ferenc József két fiatalabb öccse, Károly Lajos és Lajos Viktor szerepel még a képen, amely a schönbrunni kastély teraszán készült 1859-ben.

Ekkor már nem élt elsőszülöttje, Zsófia, aki 1857-ben, kétéves korában hunyt el, éppen az uralkodó pár első magyarországi látogatása alatt. Barabás Miklós akvarelljét a halotti ágyon fekvő Zsófiáról Erzsébet egész életében az ágya mellett tartotta, igazán soha nem tudta magát túltenni a veszteségen.

Különös párhuzam, hogy anyósa, Zsófia főhercegnő, akivel híresen rossz volt a viszonya, szintén elvesztette egy gyermekét, Annát, annak ötéves korában. Így abba az aranykarkötőjébe, amelyben négy hegyikristály berakás van, benne gyerekeinek hajtincseivel, Anna haja nem kerülhetett be. Korabeli dokumentumokból egyébként kiderült, hogy nem volt eleve elrendelt a kapcsolatuk, a feszültségek a generációs különbségekből és neveltetésbeni eltérésekből adódtak. Zsófia próbálta Erzsébetet tanítani, hogy be tudjon illeszkedni a bécsi udvarba, aki erre soha nem volt képes.

Sisi két másik lányától láthatóak még itt emlékek. Például Gizella ezüst-üveg útikészlete, valamint egy olyan, fogorvosi eszközhöz hasonló, ma már teljesen ismeretlen cipőgomboló, amely a cipő könnyebb levételére szolgált. 1868-ban Budán született meg Mária Valéria, a legkisebb gyermek. Ezért őt gyakran magyarországi gyermeknek, vagy gödöllői királykisasszonynak is hívták, mivel sokat tartózkodott Gödöllőn és magyarul is jól megtanult. A féltőn óvott gyermekről bőrlegyezője, balettcipője, balettruhában készített fotója mesél.

Különleges az a szentkoronás pecsétnyomó is, amin Erzsébet neve és Gödöllő is szerepel és ami 150 év után térhetett vissza a kastélyba, hiszen itt használta levelei lepecsételésére.

Szépségkultusz és lovaglás

A negyedik teremben két lovas festmény kapott helyet Ferenc Józsefről és Erzsébetről. Az előbbit legtöbbször egyenruhában mint a hadsereg főparancsnokát ábrázolták, ahogy ezen a képen is. Sokkal izgalmasabb viszont a húszéves Erzsébet lovasportréja, amely több dolgot is elárul. Például azt, hogy ebben az időszakban életkortól és gyásztól függetlenül fekete volt a hölgyek lovaglóruhája, amelyet ráadásul olyan hosszúra szabtak, hogy lovaglás közben biztos ne villanjon ki a bokájuk. És mivel akkoriban a nőknek még illetlenség volt szétvetett lábbal lovagolniuk, ezért Sisi is egy úgynevezett dámanyerget használt, amin kicsavart pózban, jobb lábát a bal oldalra átvetve ülte meg a lovát. Bár ez rendkívül kényelmetlen és veszélyes testhelyzet volt, az 1870-es évekre Európa egyik legjobb női lovasává vált, aki a falkavadászatokon is mindig részt vett. Még lovaglóharisnyáját is ehhez szabták, amelynek aszimmetrikus kiképzésével próbálták komfortosabbá tenni számára a lovaglást.

A 19. század második felében kezdett elterjedni a torna divatja, de nem az arisztokrácia körében. Erzsébet viszont híres volt arról, hogy kínosan ügyelt karcsú alakjára, a schönbrunni kastélyban még külön tornaszobát is berendeztetett magának bordásfallal, gyűrűhintával. Idősebb korában, amikor már ízületi bántalmak kínozták, és nem tudott annyit lovagolni, gimnasztikázni, akár napi 15–20 kilométert is gyalogolt erőltetett menetben. Udvarhölgyeit is úgy válogatta meg, hogy bírják vele a tempót. És bár az édességeket nagyon szerette, sokszor koplalt és csak tejtermékeket ivott. Hogy mennyire sikeres volt az önsanyargatásban, arra ötvencentis deréköve a bizonyíték.

Bőrének és hajának ápolásával is sokat foglalkozott. A kencéket különleges összetételű orvosi receptek alapján állították össze neki. Fésülködőkabátja és ágykabátja is látható a kiállításon, csakúgy, mint frottírból készített, koronás delfinekkel díszített fürdőköpenye, amely korfui gardróbjának részét képezte.

Divatikon

A delfines minta egy 1892 körül, selyemből és brüsszeli csipkéből készült nyári ruháján is visszaköszön, amely már az utolsó teremben látható. Szívesen foglalkozott a görög mitológiával, ógörögül is tudott, az 1890-es években kedvenc görög hőséről, Achillesről nevezte el korfui villáját. Esernyőt, táskát, kabátot, kesztyűt, legyezőt, fátylat is kiállítottak még tőle, amelyek legtöbbje fekete, mivel fia, Rudolf halála után többnyire csak ezt a színt viselte.

Az 1890-es években a januári-februári hónapokat Erzsébet gyakran a francia Riviérán töltötte a kellemesebb időjárás miatt, több alkalommal férje is meglátogatta 1–2 hétre. Egy sétájukról készült az egyetlen civil ruhás ábrázolás Ferenc Józsefről. A képen viselt kalapot és sétapálcát is ki tudták állítani. Azt is lehet tudni, hogy látogatására Erzsébet nagyon készült: végigjárta az éttermeket, hogy csak a legjobb helyekre vigye el őt. Az egyik étteremből egy menükártyájuk meg is maradt, amiből kiderül, hogy egy 98 éves pezsgőt is elfogyasztottak.

A kiállítás vége már Erzsébet halálával foglalkozik. Amikor Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni egy hegyesre élezett reszelővel megszúrta, még nem sejtették, hogy mekkora a baj. Fel tudtak még szállni a hajóra, ahol azonban Erzsébet rosszul lett. Visszavitték a szállodájába, de már nem tudják megmenteni. Hatvanesztendős volt ekkor. Bécsben díszes ceremónia keretében temették el.

Magyarországon ezt követően heteken, hónapokon belül kialakult az Erzsébet-kultusz: szobrokra gyűjtöttek, Erzsébet-ligeteket, fasorokat hoztak létre az emlékére. Ferenc József a leghűségesebb udvarhölgyeinek neves festők által készített festményeket rendelt. Az egyik ilyen, Horowitz Lipót által készített, nagy méretű kép látható is a tárlaton, amely Harrach Mária Terézia grófnőnek, Erzsébet bécsi főudvarmesternőjének készült. Ferenc József és Mária Valéria ezt a képet tartotta a legélethűbbnek, amely leginkább visszaadta Sisi szépségét, lelkületét.

A kiállítást Koppay József Árpád pasztelképe zárja Erzsébet felolvasónőjéről, Ferenczy Idáról. Ő kecskeméti kisnemesi családból került a bécsi udvarba, egész életét a királynénak szentelte, soha nem ment férjhez. Erzsébet halála után is buzgón ápolta emlékét: kezdeményezésére és hathatós szervezőmunkájának köszönhetően 1908-ban, a királyné halálának tizedik évfordulóján a budai Várban nyílt meg az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Sajnos a II. világháborúban az épület komoly károkat szenvedett, a kiállítás több darabja is megsemmisült. A megmentett relikviák a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek, több közülük kölcsöntárgyként a gödöllői állandó kiállításban látható.

Köszönjük a színes és szakszerű körbevezetést Dr. Papházi János múzeumi osztályvezetőnek!

A Schönbrunn kincsei Gödöllőn időszaki kiállítás 2024. január 28-ig tekinthető meg a Gödöllői Királyi Kastélyban, amely az állandó kiállítással együtt igen kellemes délutáni program lehet az egész családnak.

Fotók: Antal Dániel / Kultúra.hu