Petri György a posztmodern irodalom egyik legnagyobb magyar költője. Így sietünk meghatározni őt – még akkor is az volt, ha tiltakozott ez ellen a behatárolás ellen. Egy költészetében és életszemléletében egyaránt modern, laza ember, feszültségmentesen innovatív.
Petri a filozófia és a politikai diskurzus lövészárkából figyelte a magyar közélet változásait, erről tanúskodik az egész életmű, amely nagyon szerteágazó. Hogy megértsük ennek a világnak a fő törvényszerűségeit, az átfogó munkák lehetnek segítségünkre. Egészen más azonban egy monográfia hangulata és más egy olyan szövegé, ami első kézből, valamiképp tőle származik.
És Petrinél igazán különleges az a hangulati szféra, ahogyan a világban – néha túlságosan is – benne van. Ha jobban meg szeretnénk ismerni ezt az egyszerre hétköznapiságon alapuló, mégis nagyon összetett gondolkodásmódot, ami verseiben is visszaképződik, hasznunkra válik elolvasni a Petri György különbözése című interjúkötetet, amely a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös kiadásában jelent meg.
A könyvben a Petőfi Irodalmi Múzeum egykori munkatársa, Tasi József kérdezi, óvatosan faggatja a költőt. (Láttunk már erre korábban is nagyszerű példát, amikor Hegyi Katalin kérdezte Kemény Istvánt, az interjú az Állástalan táncos című kötetben jelent meg.)
A Tasi József által készített interjú alapján egy jól felépített élettörténetet és ezzel együtt egy politikai, történelmi képet nézünk a kádárizmus időszakáról, a művész lehetőségeiről. Cifra történetek ezek, ahogyan a családi, illetve közéleti kapcsolatai is azok voltak. Sok mindent megismerünk, hiszen míg költészetében gyakran a nyelvből való kihátrálás jellemezte, itt részletes beszélgetéseknek vagyunk tanúi. Petri költészetében is nagyon szerette megmutatni a kényelmetlen helyzeteket. Így lesz ez az életút egy igazi művészember életútja, amiről a következőt gondolja:
„Ami élettörténetemből, személyes tapasztalataimból talán érdekes, azt az olvasó megtalálja verseimben. Hiszen legfőbb szándékom éppen ez volt: egy megfogható személyt akartam felidézni, életének tárgyi motívumain keresztül, s nem valami látomásokban szétfoszló általánosságot.”
A kötetben szereplő interjúk ezeket a tárgyi motívumokat keresik, és Petri gyerekkorától egészen a következő beszélgetés időpontjának kijelölésééig tartanak. Az olvasónak is nagy találkozása Petrivel ez a kötet. A barátságai is legendásak. Fodor Géza, Cseh Tamás, Bereményi Géza, Forgách András, Tandori Dezső, Balla Zsófia, Radnóti Sándor, Réz Pál, Hajnóczy alakja tűnik fel (akivel gyakran népzenét hallgattak Hajnócy lakásán, és persze vastagon vágni lehetett a füstöt).
Pál-Lukács Zsófia írásának folytatása a Helyőrség oldalán olvasható.
A könyvbemutatóról szóló beszámolónk itt olvasható.
Fotó: Szilágyi Lenke
