„Jut ezen a világon mindenkinek szerelem, csak meg kell keresni.”
Vonnegut már az óvodában megismerte későbbi első feleségét, Jane-t. Bár tinédzserként egy ideig randevúztak, kapcsolatuk megszakadt, miután Vonnegut beiratkozott a Cornell Egyetemre. 1943-ban önkéntesként belépett a hadseregbe, később hadifogságba esett Németországban, és egy drezdai üzemben dolgoztatták. Háborús élményeiből írta meg Az ötös számú vágóhíd című könyvét, amely meghozta számára a világhírt. Miután visszatért az Egyesült Államokba, 1945-ben feleségül vette Jane-t. 1979-ben váltak el.
„Senki sem irányíthatja és nem is ellenőrizheti teljesen a saját életét.”
Amikor Vonnegut megszületett, szülei még jómódban éltek: apja építész volt, anyjának a családi sörfőzde biztosított anyagi függetlenséget. Az alkoholtilalom és a nagy gazdasági világválság azonban tönkretette a családot. Vonnegut anyja, Edith depressziós lett, és más mentális betegségekben is szenvedett, az alkohol és a nyugtatók rabjává vált. 1944-ben pedig, éppen akkor, amikor Vonnegut hazament a katonai kiképzésről, hogy együtt ünnepeljék az anyák napját, öngyilkos lett.
„Soha nem létezett semmiféle azok a régi szép idők, mindig is csak a mindennapok voltak.”
Mielőtt befutott, egy sor alkalmi munkát elvállalt, hogy eltartsa a családját. Volt PR-os a General Electricnél, cikkeket írt olyan magazinoknak, mint a Cosmopolitan, a The Saturday Evening Post és a Sports Illustrated. Egy ideig egy Saab autókereskedésben is dolgozott, de angolt és kreatív írást is tanított.
„Soha nem lesz művész, aki nem keringőzött a halállal.”
Vonnegut számára a nővére, Alice jelentette az ideális olvasót. Rajongtak egymásért, így amikor 1958-ban a nővére rákban, majd pár napja rá a férje vonatbalesetben elhunyt, Vonnegut a feleségével örökbe fogadta három árván maradt gyereküket. Így a sajátjaival együtt már hat gyerekről kellett gondoskodnia.
„Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.”
A háborút követően antropológiát tanult a Chicagói Egyetemen, ám a 19. századi kubista festőket és indián művészeket összehasonlító diplomamunkája nem nyerte el a tanári kar tetszését, ezért otthagyta a mesterképzést. Az 1963-ban megjelent Macskabölcső című regényét viszont már elfogadták disszertációként, így az egyetem befejezése után csaknem húsz évvel megszerezte az antropológiai mesterdiplomát.
„Ha tiltakoznak, ha azt hiszik, hogy a halál valami szörnyű dolog, akkor egy árva szót sem értettek meg mindabból, amit mondtam.”
Az ötös számú vágóhíd bestselleríróvá tette, de Vonnegut az irodalmi sikerei közepette is depresszióval küzdött. Miután 1971-ben elköltözött első feleségétől, egyedül élt New Yorkban. Nem ment neki az írás, ráadásul a fiánál skizofréniát diagnosztizáltak. Bár 1979-ben újra megnősült, és a feleségével örökbe fogadtak egy lányt, depressziója egyre súlyosbodott. 1984-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Erről 1991-ben írt a Halálnál is rosszabb: Életrajzi jegyzetek az 1980-as évekből című esszégyűjteményében.
„A nagyvállalatoknak meg kell engedni, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak: megvesztegetés, a környezet elpusztítása, álkartellek létrehozása, az ostoba vásárlók becsapása, a verseny megszüntetése, és ha csődbe mennek, az államkincstár kifosztását is hagyni kellene nekik.”
Bár a műveiben gyakran pellengérre állította a környezetpusztító vállalkozásokat és kritizálta a fogyasztói kultúrát, valójában ízig-vérig kapitalista volt, akinek ugyanúgy voltak részvényei bányákban, mint napalmgyárakban és üzletközpontokban.
„Pusztán attól, hogy egyesek közülünk írnak-olvasnak és a matematikához is konyítanak, még nem leszünk méltók a világegyetem meghódítására.”
1999. november 11-én, a születésnapján fedeztek fel egy aszteroidát, amelyet 25399 Vonnegutnak neveztek el.
„Végül mindenkinek meg kell halnia, hogy sose mondjon vagy akarjon többé bármit is.”
Vonnegut tinédzserként kezdett el cigarettázni, láncdohányos volt. Kétszer próbált leszokni. Először azért tért vissza a cigarettához, mert borzasztóan meghízott, másodszor pedig az íráskészségét veszítette el, amikor felhagyott a dohányzással. Bár arra számított, hogy tüdőrák végez majd vele, végül háztartási balesetből adódó agysérülés okozta a halálát 2007. április 11-én.
„Ez a baj a világgal: hogy a fejesek közt annyi a merev hulla.”
2010-ben szülővárosában, Indianapolisban nyílt meg a Kurt Vonnegut Múzeum és Könyvtár. A korai elutasító levelek mellett számos dedikált könyvét is őrzi az intézmény, de megtekinthetők a rajzai, családi fotói, az írógépe és a cigarettája is. Vonnegut sokat beszélt a cenzúra leküzdéséről, ezért a könyvtár ingyenes példányokat ad Az ötös számú vágóhídból azoknak a diákoknak, akiknek az iskolájában betiltották a könyvet.
Nyitókép: Leemage via AFP/Effigie
