Sok területen jól érzem magam

A szentendrei MANK Galériában Tépőzár címmel nyílt kiállítás július 2-án, ahol Orosz Lajos festményei és Krnács Ágota rajzai várják a látogatókat. Most Krnács Ágotát kérdeztük életútjáról, a vizuális kultúrához fűződő viszonyáról: az interjúból kiderül, hogyan kerültek rajzai a Forbesba, ahogy az is, kell-e a művészeket kategorizálni.

Sok helyen tanultad a vizuális kommunikáció sokféle válfaját. Mióta tudod, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Szerintem már óvoda óta erre készülök. Valahogy természetes volt számomra, hogy ebbe az irányba fogok elindulni, mivel édesanyám rajztanár volt, aki korán bevezetett a természet utáni rajzolás rejtelmeibe. Otthon a mesekönyvek mellett rengeteg albumot nézegettem, ez volt számomra az első inspiráció.

Amióta a művészetekkel foglalkozol, egyre több és több műfajban kipróbáltad magad. Hogyan alakult ki ez a széles paletta?

Elsősorban a főiskolának köszönhetően. Nyíregyházán végeztem a Tanárképző Főiskolán rajz és vizuális kommunikáció szakon, majd az Iparművészeti Egyetemen is szereztem diplomát. Bárki, bárhol az országban rajztanárnak készül, képző- vagy iparművészeti képzésben vesz részt, azt az első évben egy elég széles alaptudással vértezik fel. Tanítanak rajzot kockától az aktig, festészetet, szobrászatot, tárgytervezést, dizájnt, fotózást, videózást, vizuális kultúra tanítási módszertanát. Jó, hogy több művészeti ágba bele lehet kóstolni, mert ilyenkor sokan még nem tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Aztán persze az évek során kiforr, kiből lesz festő, szobrász, grafikus. Nálam különleges a szituáció, mert még mindig keresem az utam, de közben sok területen jól érzem magam: fotózás, kép-, reklám-, számítógépes grafika és a festészet. Szerintem ez egyénfüggő. Aki festőnek született, az tudja magáról, hogy ecset és vászon mellett van a helye, én viszont sok területen ki tudom magam fejezni, s ezt sose tartottam hátránynak.

Nem szereted, ha megpróbálnak egy művészeti ágba besorolni téged. Egyáltalán fontos a művészetekben a kategorizálhatóság?

A művészettörténészeknek és filozófusoknak a dolga, hogy erről gondolkodjanak, de persze művész kollégáimmal is sokat szoktunk vitázni erről. Engem nem szokott befolyásolni ez, és egyáltalán nem lényeg. Egy műnek kortól, stílusirányzattól, mindenfajta bélyegtől függetlenül beszédesnek kell lennie. Tudnia kell a művész gondolatait átadni, és közben önmagában is hatni.

Több évet éltél Dublinban. Mit tapasztaltál, milyen ott a művészeti közeg?

2005 és 2009 között éltem ott, azóta biztosan fejlődött az ottani művész szcéna. Különböző művészeti területek különböző módon hatottak rám Írországban. Kortárs grafikából például nem leltem olyat, ami nekem tetszett volna. Nem találom olyan erősnek ezt az ágat, mint itthon, Közép-Európában vagy a Távol-Keleten. Az írek nem szerették az itthonról vitt stílusomat, így keveset alkottam benne. A festészetben voltak jó kezdeményezések, a műtárgypiac is jobban működött, és a reklámgrafika is sokkal erősebb volt Dublinban. Jóval letisztultabb tipográfiában és vonalvezetésben gondolkodtak már akkor, sokat tanultam tőlünk, és a környezet is inspiráló volt.

Mit érdemes tudni a Forbes-ban látott munkáidról?

Kerestek egy olyan embert, aki pontosan, kellemesen rajzol, de egyben képes a populáris kultúra elvárásainak is megfelelni. Egy ismerősömön keresztül kerestek meg, portfóliót kértek tőlem, aztán volt egy próbarajzolás, amelynek eredménye végül meg is jelent a magazinban. Kiválasztásomnál sokat számított, hogy rengeteget illusztráltam már, alkalmazott grafikusként sok éves tapasztalatom van. A Forbes-ban látható képek egy sémára készültek, Budapest és vidéki városok térképeinek egzaktságát mutatja be rajzos formában.

A MANK Galériában társkiállítóként veszel részt a Tépőzár című tárlaton. Mit lát az, aki ellátogat Szentendrére?

Orosz Lajos festőművésszel közösen jegyezzük ezt a tárlatot, ahol az ő nonfiguratív, absztrakt akvarelljeit és az én rajzaimat állítottuk ki. Mindketten érzékeny alkotásokat szerepeltetünk. Idén júniusban egymás mellett dolgozhattunk a II. SIAC Nemzetközi Művésztelepen, ahol többek között beleláthattunk egymás munkamódszerébe. Végignézhettem, hogyan folynak össze azok a tiszta színek gyönyörű kompozíciókba, s én sem szégyelltem megmutatni, milyen egyszerűen firkálom a vonalaimat. Technikai megjelölésre szándékosan használom a rajz, s nem a grafika szót, mert ez sokkal pontosabban írja le, miket fognak látni a látogatók: leginkább papírra tollal vagy tussal készített képeket. A grafika egy gyűjtőfogalom, sok minden beletartozik: a digitális úton kreált művektől kezdve az összes sokszorosító eljárással készült (rézkarc, litográfia, stb.) képet magába foglalja. Én most az alkotás egyik legősibb formáját szerettem volna közönség elé tárni, az egyedi rajzban rejlő erőt.

Bodor Máté