Az 1990-es években Helmut Kohl kancellár támogatásával kezdődhetett el a berlini holokauszt-emlékmű építése. Azóta egy sor más emlékművet is felavattak a német főváros kormányzati negyedében. November 9-én pedig egy újabb felavatásáról szavazott a német parlament: ezúttal a berlini fal leomlásának kívánnak emléket állítani.
November 9. fontos dátum a német történelemben. 1918-ban ezen a napon kiáltották ki Németországban a köztársaságot, 1938-ban a kristályéjszakával megkezdődött a zsidók elleni erőszakhullám, és 1989. november 9-én leomlott a berlini fal. Tehát nagyon is helyénvaló, hogy a Bundestag (a német parlament) ezen a napon döntött a "Németország szabadságának és egységének" szentelendő emlékmű lehetséges felállításáról.
Az időpont megfelelő, de a hely problematikus, hiszen a pártok szándéka szerint az emlékművet "Berlin közepén" kellene elhelyezni. A kérdés csak az, hogy maradt-e még hely a város központjában, ugyanis a Reichstag épületének környéke már tele van különféle emlékművekkel. A Berlin belvárosában sétálók így könnyen elveszíthetik a fonalat, hogy hol milyen áldozatoknak állítottak emléket.
Az emlékműállítási láz az utóbbi években harapózott el a német fővárosban, legutóbb a menekültek és kitelepítettek dokumentációs központja került a címlapokra; a Frankfurter Runschau című német napilap szerint a németek ezzel akarják kompenzálni bűntudatukat. A kormány is egyre növekvő aggodalommal figyeli a sokasodó emlékműveket, amelyek lassan eltakarják a berlini állatkert fáit. Az emlékművek többsége a Harmadik Birodalom, és a kelet-németországi kommunista diktatúra áldozatainak állít emléket. Az utóbbi időben azonban már egy új téma is megjelent: Németország saját egységére és az elmúlt századok haladó mozgalmaira is emlékezni kíván.
A folyamat során új áldozatok is előtérbe kerülnek. Franz Josef Jung honvédelmi miniszter például azoknak kíván emléket állítani, akik katonai szolgálat közben vesztették életüket. Norbert Lammert, a Bundestag elnöke pedig támogatja azt a javaslatot, amely emléktáblát állítana az 1970-es években működő Vörös Brigádok német terrorszervezet áldozatainak emlékére.
Berlin központja azonban már megtelt: csak a náci korszak rémtetteire emlékeztető emlékművek száma meghaladja a húszat. Egyre többekben felmerül a gyanú, hogy a sok évtizedes hallgatás és tagadás után Németország az emlékezés világbajnoka kíván lenni. "A németek egykor a legnagyobb bűnösök voltak, most pedig a legnagyobb vezeklők akarnak lenni" - írta Wolf Jobst Siedler esszéista gúnyosan a "túlzott bűntudatról" a Der Spiegel című némt lapban.
A berlini kormányzati negyed építkezések zajától hangos: a "Terror topográfiája", az új náci dokumentációs központ, a volt SS és Gestapo főhadiszállás helyén készül, nem messze a pénzügyminisztériumtól. A pénzügyminisztérium északi oldalán, a Leipziger Strassén egy szürke plakát hívja fel a figyelmet 1953. június 17-re, a kelet-németországi munkásfelkelés kirobbanására. Továbbmenve egy emléktáblára bukkanunk, amely a náci euthanáziaprogram áldozataira emlékezik. Nemsokára elkészül a Tiergarten Parkban a homoszexuális áldozatoknak emléket állító emlékmű is, míg a Reichstagtól délre a náci korszak szinti és roma áldozatainak emlékműve épül.
A folyamatot Helmut Kohl volt német kancellár indította el. 1993-ban keresztülvitte, hogy a Berlin központi sugárútján, az Unter den Lindenen álló, a XIX. században Karl Friedrich Schinkel által épített Neue Wache épülete legyen Németország központi emlékhelye, ahol felállították Käthe Kollwitz "Pieta" című alkotását. A háborús emlékhelyet azonban nem csupán a zsidók és a Stasi áldozatainak emlékének szentelték, hanem "minden háborús és diktatúra áldozatának", beleértve a Waffen SS elhunyt katonáit is.
"Mi, zsidók nem emlékezhetünk ebben az épületben a halottainkra" - nyilatkozta Jerzy Kanal, a berlini zsidó közösség vezetője. Igntz Bubis, a németországi zsidó tanács elnöke szintén tiltakozását fejezte ki. Kohl a kritikákra reagálva megígérte, hogy egy külön holokauszt-emlékművet emelnek a Brandenburgi kapu közelében. Ekkor viszont más csoportok arra figyelmeztettek, hogy nem kellene fontossági sorrendet felállítani az áldozatok között, a holokauszt-emlékmű megépítése után pedig minden áldozati csoport külön emlékhelyet akart magának.
A Szabadság és egység emlékművével végre egy "örömteli emlékhelyet" is kapnak a berliniek. A tervek szerint az átadásra 2009-ben kerülne sor, a Weimari Köztársaság és a berlini fal leomlásának évfordulóján. A helyéről azonban még nem született döntés, csak annyi biztos, hogy a Reichstag közelében fog állni.
Az emlékművek pedig tovább sokasodnak. Mióta a Reichstag északi oldalára emléktáblát helyeztek, megköszönvén a magyaroknak, hogy megnyitották a határokat, és ezáltal lehullt a vasfüggöny, a többi ország is sorban áll, hogy megkapja a maga tábláját. A lengyelek már finoman érdeklődtek, hogy nem kaphatna-e a Szolidaritás szakszervezet is emléktáblát.
Markus Meckel parlamenti képviselő, új javaslattal állt elő: Berlin keleti részén áll egy emlékmű, amelyet még a kelet-német kormány állított a szovjet Vörös Hadsereg, a lengyel katonaság és a német antifasiszták szövetségének emlékére. Itt kaphatna helyet a többi szomszéd emlékműve. Még a feliratot sem kellene megváltoztatni. A XIX. századi szavak abból az időből származnak, amikor egész Németország lelkesedett a lengyelek szabadságharcáért: "A ti szabadságotok a miénk is."
