Hát valóban, vadul nemzetközire sikerült az idei Europoetica, dolgoztak a szinkrontolmácsok a fülkéikben és izzottak a készülékek a hallgatói füleken. A Kis Iowa - Amerikából jöttem, mesterségem címere: író című délutáni rendezvényen az angol nyelv valamennyi létező akcentusát hallhattuk. Az Iowai Nemzetközi Íróprogram (IWP) tavalyi résztvevői közül hat író mutatta be műveit. Nem is Amerikából, éppen Athénból érkeztek, ahol a görög versenyző, Chris Chrissopoulos látta őket vendégül egy ugyanilyen bemutatkozó esten. Utazó klub lettek, nem vitás, és nem fárasztotta őket, hogy éppen a magyar fővárosban, G. István László költő, műfordító és esszéíró kollégájuk szülőföldjén kell helyt állniuk. Aziz Nazmi Shakir-Tash majd nyilván Bulgáriában kalauzolja a csapatot, miközben három nyelven: arabul, törökül és angol nyelven olvas fel a saját írásaiból, Jekatyerina Taratuta, regényíró, esszéista és filozófus meg majd Szentpétervárra csábít, ahol eredeti nyelven a Halak és békák című prózáját hirdeti. Simone Inguanez pedig máltai sólyomnő, a helyi fiatal irodalom elismert képviselője, költészete tüzes és egyben vizes. A telt házból gondolom, mondjuk a tavalyi félházakhoz képest, hogy edződünk a maratoni felolvasásokhoz, vagy jobb volt az idei fesztivál reklámja. Ráadásul a közönség aktívan vesz részt az esteken. A fesztivál és egyben a Kultucca is új befogadó intézménnyel gazdagodott, a DocuArt Kocsiszínben (Ráday u. 18. - az Erkel utca felől) mutatták be, mit jelent Iowa a nemzetközi irodalmi életben, én pedig megtudtam, hogy ez lesz az egyetlen klub a városban, ahol dokumentumfilmeket vetítenek.
A nem vadonatúj Filmes Házban pedig egy hazánkban kevéssé ismert kultszerző kultuszát élesztgették. Ingeborg Bachmann befogadását készítették elő egész este a Bachmann-kutatók, az osztrák Kulturális Fórum, valamint ismert műfordítók, költők, írók, színészek. Kiderült, hogy nem csak jelen van Bachmann a magyar irodalomban, de hatást is gyakorolt a fiatal nemzedékre. Michael Haneke Drei Wege zum See (A tengerhez vezető három út) című, Bacmann írásából készült filmjét is levetítették, de a napzáró fogadáson hál'istennek nem osztogattak Bachmann szeletet.
A kuriózum a hagyományos Bakáts téri templomi koncertek sorában Kányádi Sándor költő és a Kaláka Együttes előadása volt. Kortárs művészet és liturgikus helyszín ritkán klappol ennyire.
