Vas István jelentős műfordító volt: Villon, Shakespeare, Rákóczi Ferenc, Schiller, Goethe, Whitman, Ginsberg, Nâzım Hikmet műveit ültette át magyarra, fordításai a Hét tenger éneke című kötetben láttak napvilágot. Költőként és prózaíróként is roppant jelentős életművet hagyott maga után: intellektuális, ironikus, klasszikus műveltségről árulkodó lírája a magyar költészet jelentős teljesítménye, az emlékezést prousti magabiztossággal kezelő prózája (Nehéz szerelem, Mért vijjog a saskeselyű?) pedig páratlan kultúr- és kortörténeti dokumentum.

Lengyel Lajos: Vas István (1938, zselatinos ezüst, magántulajdon)

A kiállítótér elején Vas István könyvespolca néz szembe a látogatóval a pályatársak, barátok  (Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Illés Endre, Mészöly Miklós, Szentkuthy Miklós, Petri György, Gergely Ágnes) neki dedikált könyveivel együtt. Saját könyvei között megtekinthető az 1940-ben barátjával, Radnóti Miklóssal közösen jegyzett, Pablo Picasso rajzával megjelent Apollinaire-fordításkötet. A kiállítás egyik kiemelt dokumentuma a Radnóti Miklósnak 1942-ben címzett levél, továbbá egy Szentendrén, a Duna-parton készült, vidám hangulatú csoportkép, amelyen még ott a később meggyilkolt költő. A kiállítás szembetűnő, drámai hatást kiváltó tárgyi darabja Vas István 1944-től 1991. december 16-ig, halála napjáig vezetett munkanaplója.

A három részre – A regényíró, A költő, A műfordító – tagolt tárlat kéziratokkal, levelekkel, magyarázó szövegekkel mutatja be magánéleti és alkotói korszakait.

Vas első verse Kassák Lajos Munka című lapjában jelent meg. Első felesége, a fiatalon elhunyt, rendkívüli tehetségű táncművész, Nagy Etel Kassák nevelt lánya volt. Származása miatt a vészkorszak idején bujdosni kényszerült, Ottlik Géza rejtegette. A körülményekről bővebben a Szülőföldem… című, Vas életének meghatározó helyszíneit végigjáró portréfilmben beszél ő és későbbi felesége, Szántó Piroska képzőművész.

A vele 1951-ben kötött házasság új korszak az életműben: sok versét Piroska ihlette, és nem egy könyvillusztrációját ő készítette. (A Vas halála után az idén az Európa Kiadó gondozásában újra megjelent, Akt című, dokumentumértékű Szántó Piroska-kötet a Vassal közös élet mindennapjairól számol be.) A költő íróasztala, írógépe, pipagyűjteménye, a falra kitett versei (Szentendre gyakorta jelenik meg egy-egy élményalapú szövegében) formálják személyesebbé a kiállítást. 

Vas jó barátságot ápolt a Kádár-rendszer kiemelt szereplőjével, Aczél Györggyel, erről is megemlékezik a tárlat. És mivel egy kiállítás nem engedheti meg magának az ítélkezést, a moralizálást, a befogadóra bízza, hogyan vélekedik a rendkívül bonyolult időszakról. Hasonlóan nehéz megítélés alá esik a Rákosi Mátyás hatvanadik, 1952-es születésnapjára összeállított, Réz Pál és Vas István által szerkesztett Magyar írók Rákosi Mátyásról című kiadvány.

A néhány teremnyi méretű tárlat tökéletes metszetét adja a páratlan alkotói pályának.

Az idő metszeteiben, a szentendrei Ferenczy Múzeum kiállítása szeptember 25-éig látogatható.

Fotók: Ferenczy Múzeumi Centrum/Deim Balázs