A szentendrei Ferenczy Múzeumban az 1910-ben született, a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Vas István költő, író, műfordító emlékének szentelt, Az idő metszeteiben című kiállítás egy hosszú élet és egy nagy életmű legfontosabb állomásait mutatja be.

Vas István jelentős műfordító volt: Villon, Shakespeare, Rákóczi Ferenc, Schiller, Goethe, Whitman, Ginsberg, Nâzım Hikmet műveit ültette át magyarra, fordításai a Hét tenger éneke című kötetben láttak napvilágot. Költőként és prózaíróként is roppant jelentős életművet hagyott maga után: intellektuális, ironikus, klasszikus műveltségről árulkodó lírája a magyar költészet jelentős teljesítménye, az emlékezést prousti magabiztossággal kezelő prózája (Nehéz szerelem, Mért vijjog a saskeselyű?) pedig páratlan kultúr- és kortörténeti dokumentum.

A kiállítótér elején Vas István könyvespolca néz szembe a látogatóval a pályatársak, barátok  (Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Illés Endre, Mészöly Miklós, Szentkuthy Miklós, Petri György, Gergely Ágnes) neki dedikált könyveivel együtt. Saját könyvei között megtekinthető az 1940-ben barátjával, Radnóti Miklóssal közösen jegyzett, Pablo Picasso rajzával megjelent Apollinaire-fordításkötet. A kiállítás egyik kiemelt dokumentuma a Radnóti Miklósnak 1942-ben címzett levél, továbbá egy Szentendrén, a Duna-parton készült, vidám hangulatú csoportkép, amelyen még ott a később meggyilkolt költő. A kiállítás szembetűnő, drámai hatást kiváltó tárgyi darabja Vas István 1944-től 1991. december 16-ig, halála napjáig vezetett munkanaplója.

A három részre – A regényíró, A költő, A műfordító – tagolt tárlat kéziratokkal, levelekkel, magyarázó szövegekkel mutatja be magánéleti és alkotói korszakait.

Vas első verse Kassák Lajos Munka című lapjában jelent meg. Első felesége, a fiatalon elhunyt, rendkívüli tehetségű táncművész, Nagy Etel Kassák nevelt lánya volt. Származása miatt a vészkorszak idején bujdosni kényszerült, Ottlik Géza rejtegette. A körülményekről bővebben a Szülőföldem… című, Vas életének meghatározó helyszíneit végigjáró portréfilmben beszél ő és későbbi felesége, Szántó Piroska képzőművész.

A vele 1951-ben kötött házasság új korszak az életműben: sok versét Piroska ihlette, és nem egy könyvillusztrációját ő készítette. (A Vas halála után az idén az Európa Kiadó gondozásában újra megjelent, Akt című, dokumentumértékű Szántó Piroska-kötet a Vassal közös élet mindennapjairól számol be.) A költő íróasztala, írógépe, pipagyűjteménye, a falra kitett versei (Szentendre gyakorta jelenik meg egy-egy élményalapú szövegében) formálják személyesebbé a kiállítást. 

Vas
jó barátságot ápolt a Kádár-rendszer kiemelt szereplőjével, Aczél Györggyel,
erről is megemlékezik a tárlat. És mivel egy kiállítás nem engedheti meg
magának az ítélkezést, a moralizálást, a befogadóra bízza, hogyan vélekedik a
rendkívül bonyolult időszakról. Hasonlóan nehéz megítélés alá esik a Rákosi
Mátyás hatvanadik, 1952-es születésnapjára összeállított, Réz Pál és Vas István
által szerkesztett Magyar írók Rákosi Mátyásról című kiadvány.

A
néhány teremnyi méretű tárlat tökéletes metszetét adja a páratlan alkotói
pályának.

Az idő metszeteiben, a szentendrei Ferenczy Múzeum kiállítása szeptember 25-éig látogatható.

Fotók: Ferenczy Múzeumi Centrum/Deim Balázs