(MTI) - A Győztesekből vesztesek - vesztesekből győztesek - A Kárpát-medencei magyarokat sújtó kommunista diktatúrák: 1919-1989 című rendezvényen a püspök kiemelte: sokáig még emlékezni is tilos volt a kommunizmus áldozataira, aminek következménye feledést is okozhatott volna.
Bocsánatkérés nélkül nincs megbocsátás, ennek elhúzódása pedig károsan hathat a társadalomra - hangoztatta a püspök a kommunizmus alatt elkövetett bűnökkel kapcsolatban.
Megjegyezte, hogy sok millió áldozatra emlékeznek immáron tíz éve, közöttük volt Mindszenty József bíboros is, akit börtönbe zártak. Az egyházi áldozatok között említette Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspököt és Brenner Jánost, utóbbit papi hivatása teljesítése közben ölték meg. A szerzeteseket is üldözték, akik rendjük feloszlatása után tanításból vagy egyéb, hivatásuktól idegen tevékenységből éltek. Prohászka Ottokárt is a kommunizmus áldozatai közé sorolta, mert 1927-es halála után több évtizeddel lett a kommunizmus céltáblája, amikor valótlanságot állítottak róla.
Spányi Antal kifejezésre juttatta, hogy áldozatok voltak a családok, amelyeket elszakítottak egymástól, és azok a gyermekek is, akiknek valamelyik szülőjét elvitték börtönbe vagy internálótáborba. Áldozatok lettek a hittanoktatásból kimaradtak, és azok is, akik nem kaptak megfelelő erkölcsi nevelést, és ezért életükben rossz döntést hoztak - vélekedett.
Soós Viktor Attila történész-levéltáros megállapította: a kommunista rendszer egyház- és családellenes volt, mert családtagokat vittek Recskre, Kistarcsára, Tiszalökre vagy Kazincbarcikára az internálótáborokba. Ezen kívül kitelepítettek 200 ezer sváb embert, akinek lakásét, földjét kisajátították, és embertelen körülmények között szállították őket Németországba. Áldozat volt az a több mint százezer magyar ember is, akiket Csehszlovákiából a lakosságcsere-egyezmény értelmében telepítettek át Magyarországra.
Szólt a hatvani ferencesekkel szembeni provokációról is, amelynek keretében 1950-ben bebörtönöztek vagy internáltak százhatvan embert, szerzeteseket és másokat egyaránt. Üldözötteknek minősültek a jugoszláv határon élők is, akiket lakhelyükről beszállítottak az ország belsejébe. A fővárosból és a vidéki nagyvárosokból is történtek kitelepítések az ötvenes évek elején. Nagy Imre ugyan megszüntette első kormányfősége alatt az internálótáborokat, de a hazatérteket így is bizalmatlanság fogadta - tette hozzá.
Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense utalt arra, hogy a kommunizmus az egyik legfőbb ellenségének a nőket tekintette, mert ők vallásosabban éltek, mint a férfiak. Az anyákból munkások és traktorosnők lettek, sőt még a politikába is "bevitték" a nőket - világította meg.
Székelyhidi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke előadásában rámutatott: a gyilkosságokat népirtásnak, önkényes megtorlásnak kell értékelni az utókor részéről. Véleménye szerint a kommunizmus saját terméketlen rendszerébe bukott bele.
