A több ezer ellenzékit megfigyelés vagy bebörtönzés céljából írták össze a rendőrségi aktákban. A dokumentumokat 1940-ben, Franco győzelme után egy évvel szállították Katalóniából Kasztíliába, Salamanca városába.
Salamanca konzervatív polgármestere, Julian Lanzarote azonban kijeletette: "Márpedig a városból egyetlen dokumentumot sem visznek el, akárki akármit mond". A város, mely annak idején hűségesen támogatta Franco rendszerét, december 30-án arra ébredt: a hadtörténeti levéltár épületét a hatóságok barikáddal vették körül, az utcát pedig mindkét végén lezárták. A városháza közleménye szerint a barikádok építése rutineljárásnak tekinthető, és a törött utcakövek pótlása miatt van rá szükség. Csakhogy többeknek feltűnt: a barikádok ezúttal magasabb és masszívabbak a megszokottnál, és az is furcsa, hogy látszólag semmiféle útjavításra nincs szükség.
Lanzarote polgármester szavai és az intézkedések arra utalnak, hogy a város elszánta magát: megtartja az iratokat, melyeket magáénak tart - amelyeket viszont Katalóniában tőlük elorzott háborús zsákmánynak tekintenek. "Készenlétben állunk, és lépéseket teszünk, ha kell, mert a szívünk mélyéig átrezzük az ügy jelentőségét. Készek vagyunk fizikailag is megakadályozni ezt a példátlan kulturális gaztettet" - mondta a polgármester. Arról nem volt hajlandó nyilatkozni, a városvezetés pontosan milyen eszközökkel kívánja megakadályozni a levéltár átköltöztetését. Kasztília-Leon tartományi kormánya is bejelentette: beperli a madridi kormányt alkotmányellenes tevékenységért. Egy városházi szóvivő szerint a jogi huzavona hosszú évekre elhúzhatja az iratok elszállítását.
 |
| Ha llegado Espana: nacionalista spanyol plakát a polgárháború idejéből |
Ha Katalónia visszakövetelhetné iratait, a többi tartomány is követhetné a példáját, ez pedig Salamanca levéltárának kifosztásához vezetne - mondta a polgármester. "Hiszen nincs a világon olyan levéltár, sem Spanyolországban, sem bárhol Európában, mely békés úton tett volna szert akár egy nyomorult bélyeggyűjteményre is."
Csakhogy az 507 dobozban tárolt 300 000 irat és 1000 fénykép nem holmi bélyeggyűjtemény, s nem is csak a tudósoknak érdekes, semleges ódon irathalmaz. A "Salamanca-iratok" néven ismert archívumot azért állították össze Franco rendőrei, ügynökei és besúgói, hogy azonosítsák a rendszer ellenségeit, akikre börtön vagy kivégzés várt. Az iratok közt magánlevelek, Franco-ellenes könyvek, röpiratok, kiadványok vannak, de itt őrzik az 1932 és 1939 között működött független katalán kormány iratait is.
A kulturális ügyek szocialista minisztere, Carmen Calvo kijelentette: az archívumot visszajuttatják a katalán kormánynak, mely - spanyol és külföldi történészekkel együtt - 25 éve követeli az iratokat. "Semmi mást nem teszünk, mint hogy eleget teszünk a katalán kormány jogos követelésének, akiktől az iratokat erőszakkal kobozták el. A nemzetközi jog világosan kimondja: a háborús fosztogatással, elkobzással orzott javak visszaszolgáltatandók. Be kell gógyítanunk a sebeket" - mondta a miniszter.
Carmen Calvo egy szakértői bizottság egyhangú döntése után nyilatkozott, melynek tagjait Lanzarote polgármester kormánypártiaknak titulálta. A miniszter által kinevezett, 17 tagú bizottság az iratok "szimbolikus értékével" indokolta azt, hogy Katalóniába nem a másolatokat, hanem az eredeti dokumentumokat kell visszaszállítani. "A tartományi kormánynak joga van hozzá, hogy természetes hazájukba szállíttassa azokat a dokumentumokat, melyek saját történelmét beszélik el... és arra is, hogy a polgárháborúnkkal kapcsolatos nemzeti emlékezetet részben maga formálja" - olvasható a bizottság jelentésében.
A köztársaság védelmében elesettek hozzátartozói évtizedek óta a szóban forgó dokumentumokra hivatkozva igényelnek jóvátételt vagy nyugdíjat.
