Hogyan és mikor alakult meg a Magyarországi Román Színház?
A társulat több mint tíz éve, 2004-ben jött létre. Az egyik leghíresebb román nemzeti költő, Mihai Eminescu születésnapját ünnepeltük, és a gyulai Nicolae Balcescu Gimnáziumtól kaptunk egy felkérést, hogy állítsunk össze egy emlékestet. Akkoriban már Szekszárdon éltünk és a Német Színházban dolgoztunk, de nagyon örültünk a lehetőségnek, rögtön foglalkoztatni kezdett bennünket a feladat. A társulat lelke és vezetője a kezdetek óta Florin Gabriel Ionescu színész, rendező. Csak egy kis túlzással lehet minket társulatnak nevezni, hiszen nagyon kevesen vagyunk. Leginkább akkor vállalunk új darabot, ha pályázati pénzhez jutunk. Viszont mi vagyunk az első és eddig egyetlen professzionális román nyelvű színház Magyarországon.
Milyen fellépési lehetőségeik vannak?
Magyarországon belül leginkább Gyulán, Méhkeréken és Kétegyházán, időnként Békéscsabán szoktunk előadásokat tartani, hiszen itt él a magyarországi románság zöme. Budapestre nemzetiségi fesztiválok alkalmával szoktunk jönni, Szegeden pedig a Román Kulturális Intézet szervezésében léptünk fel. Külföldön eddig kétszer jártunk, Aradon és Giurgiuban, a bolgár határ mellett egy nemzetközi fesztiválon.
Hogyan került a Román Színház kötelékeibe?
A magyarországi románok viszonylag kevesen vannak, nekem az anyanyelvem magyar és az apanyelvem német. Úgy kerültem a Román Színházhoz, mint Pilátus a krédóba. Viszont nagyon szívesen, és egyre magabiztosabban játszom románul. Mivel Temesváron tanultam színművészetet, elég sok ?ragadt rám? a nyelvből.
Mi a társulat legfőbb célja?
Próbálunk évente legalább egy előadást létrehozni, amit a fent említett zónában és talán Budapesten elő tudunk adni. Öt-hat előadásnál többre sajnos nincs reményünk, mivel a közönség nagyon kicsi. Fontos, hogy alacsony költségvetésű, könnyen szállítható darabokkal készüljünk. Ez bizonyos szempontból jó dolog, megmozgatja az ember fantáziáját. Izgalmas kihívás minimális eszközökkel színházat csinálni. A Viharsarokban élő román diákoknak pedig nagyon nagy élményt jelent, hogy az anyanyelvükön színházat láthatnak.
Mi alapján választanak darabot?
Leginkább a szereplők száma alapján. Ha ketten vagyunk, akkor egy kétszemélyes színdarabot keresünk, de most például Florin egy monodrámában gondolkodik, mert annak a ?szerepeit? tudja kiosztani.
A magyar közönség számára mennyire élvezhetők az előadásaik?
Az előadások szövegét mindig kivetítjük, a diavetítőt egy olyan ember kezeli, aki mindkét nyelven tud. Jók a tapasztalataink. Szekszárdon a Német Színházban most egy elég nehéz és szövegcentrikus darabot játszunk, de azt is tudja követni a közönség. A kivetítő megosztja ugyan valamennyire a figyelmet, és teljesebb élményt nyújt, ha a közönség érti az előadás nyelvét, de egy színházban egyéb impulzusok is érik az embert, nem csak a szöveg fontos.
Az előadás végén a mélyszegénységben élő karakterek elégetik a lottószelvényt, amely megváltoztatná az életüket. Mit gondol erről? Jogosak a félelmeik? Van más választási lehetőségük?
Imádom ezt a darabot. Nagyon szomorú, de imádom. Tarthatatlanul siralmas az egész, és mégis annyira tipikus magyar valóság. Az emberek annyira bele vannak keseredve a boldogtalanságba, hogy egyszerűen nem hiszik el, hogy létezhet boldogság. De ez nem csak Magyarországon jellemző. Annyi boldogtalan ember van a világon, akik nem tudják elfogadni, hogy lehet ezt másképp is csinálni, és igenis meg lehet változtatni az életet. Ebből a szempontból ? sajnos ? nagyon aktuális ez a darab. Én hiszek abban, hogy tudunk nem ilyenek is lenni, nem égetném el azt a lottószelvényt. A szereplők problémafelvetései buták, ostobák, egyenesen röhejesek. Nevetséges, hogy ilyenek vagyunk. Viszont ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem az. Talán ezért is komédia a darab műfaja, de ez csak a felszínen komédia.
Liska Enikő
