Nem néztem utána, szerepel-e a Vajda Miklós által kedvtelve fordított Bernard Slade-műben ez a fordulat, és nem húzták ki, vagy nem szerepel, de beírták. (Dramaturg: Radnai Annamária. Írtak be ezt-azt, s főleg 2000 körüli dátumra fiatalították a három évtizedesnél régebbi darabot.) A Thália Színház előadásának azzal van nyert ügye, hogy tartalmas és tartózkodó színészek játsszák el tartalmas és tartózkodó rendezésben a saját maga műfaji jellegére oly gyakran utaló, ám inkább rezignált, mint romantikus komédiát. A némi megszorítással kedvezőnek mondható kifejletkor Jason ötvenkét, April negyvenkét éves: épp egy tucat esztendőt hagytak futni közös boldogságukból. Ez idő alatt egyszer-egyszer fogadtak valaki másnak nem örök hűséget, és amennyire csak lehetett, a meghittebb szituációkat kerülő, praktikus, sikeréhes színpadi társszerzőkként tartottak ki egymás mellett jóban-rosszban. Emberi egymásra találásuk is szakma: rögtönözni fognak? S ha ? a második, sőt valójában harmadik nekifutás során ? a tízes skálán (remélhetőleg) legalább hetesre kirögtönözték magukat, várja őket az együttes munka: April Romantikus komédia című bestselleréből, melybe kettejük történetét kódolta, színművet kell írni, forgatókönyvet, screenplayt.
Füzér Anni diszkréten krémszínű, jó lélegzetvételű lakásbelsője a lektűrvígjáték keretei közt is lehetséges és kívánatos, csupasz eleganciával épült. Egyszerű és szép. Ugyancsak szépek, odaillők benne a takarók, törölközők, ágyneműk. A díszlet ? meglehet, akaratlanul ? hordoz egy közvetett információt. Jason bizonyára elég smucig fickó, mert jól kereső időszakának tíz éve alatt sem változtatja, fényezi New York-i lakását, még egy cserép fokföldi ibolyával sem. A jelmezek általában szemkápráztatóak (egy szőrmeszalon támogatásával). A színésznők toalettjei színben, szabásban pontos és pompázó kreációk, Szervét is előnyösebbnél előnyösebb ruhákat ölthet magára. S Jason koromfekete és April hófehér házi köntösénél mi sem fejezhetné ki jobban: a bevallott, vállalt szerelem hirtelen megnyílt ringjének egyik sarkából indul az egyik, másikból a másik fél. A lakás padlójával akadhat valami bibi, a női tűsarkak ahhoz túl sokat csúszkálnak, bicsaklanak rajta, hogy ez vicc forrása legyen.
Kate, a szexi-buta színésznő epizódját Sallai Nóra sablonokból is ügyesen keveri ki. Csankó Zoltán a neki nem valami jól álló piros pólóban eleinte túl olajozottra veszi az Aprilért bolonduló meglett újságírót, Leót; elhanyagolt férji minőségében és immár fekete ingben sokkal összefogottabb a játéka, még a bulvárszentenciákat is hitelesen mondja el. Allisonként Létay Dóra a mosolyos öntörvényűséget emeli ki Jason nejének karakterében. Amikor a feleség- és anyaszerepből függetlenedve átáll a racionális politikusi pályára, kitűnően fésült új frizurája is a karriert sugallja ? és ettől még igaz marad, hogy az asszony egy ideig megpróbált csak Jason oldalán lenni házi first lady. Takács Katalin Blanche-a újabb színészi mesterkurzus, hogyan kell dallamos játékkultúrával prezentálni egy okos, kortalan, most is vonzó anyatípust.
Tóth Ildikó titokteli bája, sokszor megcsodált ancilla-lénye Aprilt is feltölti egy valóságos drámai szerepre elegendő delejjel. Szervét Tibor sem a vénülő bölcs, sem a bájgúnár felé nem táncoltatja el a narcisztikusságára, önzésére rá-ráfizető Jasont. Bálint András rendezése nemigen terheli pótcselekvésekkel a főszereplőket. Folyamatosan egymásra figyelve, precíz összhangzatban, nem is olyan nagyon nevettető emberi viszonylatként játszhatnak el egy ködpárás szerelmet, melyet Ibsen vagy Csehov is megírhatott volna, de Bernard Slade írt meg, s ez ebben az esetben nem is rossz bolt.
