Spontán eufória és tudatos döntések – videóklip-készítés a MOME Open tanfolyamán

Miért az „Az ötlettől az utómunkáig” alcímet viseli a Music Video tanfolyam?

Veres Bálint: Azért ezt a nagy fesztávot találtuk ki a képzésünk struktúrájaként, mert a music video készítés nagyon jó műfaj arra, hogy a hallgatók behatárolható léptékben ismerjék meg és próbálják ki a mozgóképalkotás teljes spektrumát – nagyon sok kiemelkedő videókliprendezőt ma már elsősorban egyedi hangú játékfilmrendezőként jegyzünk. Rendezői képzést nyújtunk abban az értelemben, hogy aki eljön, az nem csupán az alkotás részmozzanatait ismeri meg, hanem a saját projektje felelőseként a munka kezdetétől az utómunkáig átlátja a folyamatot – még ha bizonyos részeknél nem is ő végzi a kivitelezést.

Fontos, hogy nagyon megfontolt, átgondolt viszonyban legyen az alkotó a music videóban megjelenő zenével, ugyanakkor a zene sok irányú, nagy alkotói szabadságot nyújtó elrugaszkodási pontot is jelent. Ahol nagy szabadság van, ott nagy felelősség is van, ezáltal ezen a képzésen adott a lehetőség, hogy a résztvevők kibontakoztassák magukban az elengedhetetlenül fontos alkotói felelősséget.

Tasnádi Zsófi: A videóklip-rendezés nem csupán a játékfilmekhez nyithat kaput, hanem reklámfilmrendezéshez és egyéb, széles spektrumot lefedő videóművészeti vagy alkalmazott videós munkákhoz. Ennek a képzésnek az az előnye, hogy olyan emberek tanítanak itt, akik aktívan dolgoznak a szakmában. Én például nemcsak látványtervezői tudnivalókat tanítok a képzés folyamán, hanem a forgatások aktív résztvevőjeként tudok átfogó – a vizuális koncepciót, a stylingot, kellékeket, helyszíneket, gyártást és utómunkát illető – kreatív tanácsokat adni.

V. B.: A képzés minden oktatója teljesen egyenrangú tanár. Van, aki rendezői háttérrel jön, van, aki operatőrként, látványtervezőként, vagy – ahogy jómagam – elméleti emberként, kritikusként. De nem élesednek ki a háttereink közti különbségek, családias légkörben dolgozunk. Az óráink pedig a hallgatóinkkal történő nyíltszíni dialógusokként folynak.

Miért a „Megérteni, majd kipróbálni” logikára épül a képzés?

V. B.: Hiszünk a „learning by doing” elvben, azaz abban, hogy a tudást a gyakorlatban lehet a leghatékonyabban elsajátítani. Ugyanakkor abban is hiszünk, hogy – sportolói példával élve – megfelelő alapozás és felkészülés nélkül nem lehet nekiindulni egy sikeres szezonnak. Ezért az oktatás elején egy-két hónapon át érzékenyítjük a hallgatóinkat annak érdekében, hogy minél magasabbra tudják helyezni a lécet a saját munkáik minőségét illetően.

Mondhatni, védőoltásokat kapnak, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiket mindenki elkövet az elején. Ezt követően a kurzus további része arról szól, hogy a hallgatók önmaguk, a tanáraik és részben az osztálytársaik segítségével és támogatásával kifejlesszék a rendezői koncepciójukat, majd egyre konkrétabb formába öntsék, míg eljutnak egy olyan munkaanyaghoz, amiből megvalósíthatják a forgatást. Lényegében segítünk nekik, hogy felszínre hozzanak magukból egy olyan eredendően új ötletet, amivel még nem találkoztak a külvilágban, majd bátran és kreatívan beleálljanak ennek a megvalósításába, hogy kilenc hónap alatt megérleljék és világra hozzák a munkájuk gyümölcsét.

Zsófi, kérlek, mesélj a forgatás időszakáról!

T. Zs.: Meghatározó része a forgatásnak a Bálint által említett felkészülési szakasz. Ugyanis sokan esnek abba a hibába, hogy azt gondolják: a videóklip-készítés nem bonyolult, csak el kell kezdeni forgatni és „majd lesz belőle valami”. A felkészülés során nemcsak egy történeti és elméleti tudást adunk át, hanem tervezésmetodikai, esztétikai, átfogó filmes alapozást. Általában ennek az átlátásakor jönnek rá a tanulók, hogy egy néző nem feltétlen úgy értelmez egy adott jelenetet, ahogy ők azt szeretnék, hogy értelmezze – ezért van szükségük a megfelelő eszköztárra és nyelvre, ami által tisztán és egyenesen tudják átadni a közlendőjüket.

A forgatási időszak fázisa pedig több okból is izgalmas. Egyrészt, ott már magukra vannak hagyva a hallgatók, másrészt viszont addigra többnyire kialakul köztük a csapatmunka. Mi, tanárok azért húzódunk a háttérbe, hogy ne befolyásoljuk a jelenlétünkkel a hallgatók rendezői koncepcióit, de kérés esetén segítjük őket. Oda megyünk, ahol igénylik a jelenlétünket, így mindenki a saját ízlése és mintái szerint tud forgatni.

V. B.: Itt megemlítem két kiváló rendezőnk, oktatónk számomra nagyon érzékletes útravalóját. Horváth Viktor azt mondja a hallgatóinknak, hogy az igazán jó videóklipforgatás olyan, mint a legjobb osztálykirándulás. Szimler Bálint ezzel szemben azt mondja, hogy a rendezőnek meg kell tanulnia, hogy az alkotás: döntések végtelen sora.

Mit gondoltok, hogyan lehet teljes – az alkotók pozitív és negatív énrészeit magába foglaló – önfelvállalás és önkifejezés mellett tisztán értéket teremteni?

V. B.: Az előző gondolatot továbbvíve próbálok válaszolni erre a kérdésre. Az önmagában nagy kihívás, hogy egy rendező úgy adjon teret az osztálykirálndulásokra jellemző spontán eufóriának, hogy ezzel páhuzamosan megfontolt, tudatos döntéseket hoz. Ez a kettő olyan, mintha ütné egymást, mégis épp ezáltal lehet harmonikus, teljességet magába foglaló produktumot – értéket – teremteni.

A képzésen személyes mentorálás is folyik. Ez mit takar?

V. B.: Minden oktatóhoz két-három hallgatói projekt tartozik, amiknek az alakulását ő extra figyelemmel gondozza a tanórákon kívüli szakmai kapcsolattartás során.

Hogyan tudtok mentorként úgy segíteni, hogy a személyes látásmódotok és ízlésetek ne befolyásolja a hallgatók munkáját?

T. Zs.: Izgalmas kérdés, kettőn áll a vásár. Mi, tanárok igyekszünk kihangsúlyozni, hogy a véleményünk csak egy a sok közül. A mentorálás lényegét abban látom, hogy általa egyfajta biztonsági hálót tudunk adni a diákoknak. Például segíteni tudunk nekik a kapcsolataink által, ha az operatőrük hirtelen lemondja a forgatást, el tudjuk mondani a véleményünket elméleti vagy praktikus kérdésekben. Motiváljuk őket akár azáltal, hogy megerősítjük a nézőpontjukat vagy ellenvéleményt fogalmazunk meg attól függően, hogy kinek mire van szüksége a munkája során.

A mentorálás során kettő dolgot szeretnénk megvalósítani: segíteni és utat mutatni – nekünk, tanároknak nem célunk, hogy a saját ízlésünket elültessük az emberekben, ahogy az sem célunk, hogy mindenképp kipréseljünk belőlük egy produktumot, ami által átmennek a vizsgán. Felnőttként és partnerként kezeljük őket. Az ő szabad akaratuktól függ, hogy létrehozzák-e a videóklipjüket. Ha igen, akkor egy klipvetítés keretein belül népes közönség fogja megtekinteni és egy – filmes, zenei és egyéb tapasztalatokkal rendelkező – szakmai zsűri fogja értékelni a MOME dísztermében.

Mindenféle zenei műfajt beölelő alkotások születnek nálatok. Milyen a jó videóklip?

T. Zs.: Az a jó videóklip, amit végignéz a néző. (nevet)

V. B.: A legtöbb mozgókép történetet mesél. Van zenészi hátterem, így számomra különleges értéke van azoknak a mozgóképeknek, amik történetmesélés nélkül tudják – ahogy Zsófi mondta az imént – elrabolni és fenntartani a figyelmet. Nagyon sok mozgókép ereje a speciális, attraktív energiákból származik, de ezek az energiák nem feltétlenül egy lejátszódó sztoriból erednek, hanem közvetlenül a dalból vagy önállóan is érvényes képi kompozíciók montázsából. Egy táncvideó is elképesztő mélyre tud menni, nagy hatást tud kelteni, sőt ragályként képes elárasztani a populáris kultúrát – és ezt nem csak negatív értelemben mondom.

T. Zs.: Egyetértek azzal, hogy történetmesélős klippel már Dunát lehet rekeszteni, és talán már kevésbé éri el az ingerküszöbünket. Én azokat a klipeket szeretem, ahol a rendező szabadon keresi a saját stílusát úgy, hogy közben erős nyomot hagy a munkáján a szárnybontogatásával. Alkotói világot épít, viszonylag szabad keretrendszerben. Emellett három szempont jut eszembe, amiket próbálunk szem előtt tartani. Egyrészt fontos, hogy a rendező közölni tudja az ötlete magját képező gondolatot, másrészt kell, hogy legyen ebben a gondolatban valamiféle újszerűség, eredetiség, harmadrészt pedig lényeges, hogy minőségi legyen a videó kivitelezése.

Mindezen túl mire számítson az, aki megkezdi a tanulmányait ezen a képzésen?

V. B.: Arra, hogy lényegét tekintve egy évig egyetemista lesz. Hiszen egy olyan egyetemi közegben lesznek az órái, ahol másféle művészeti képzéseken tanuló emberekkel is fel tudja venni a kapcsolatot – ezt oktatókként általában támogatjuk, kezdeményezzük is. A forgatások szempontjából nagyon hasznos, ha a tanulóink divattervezőkkel, grafikusokkal vannak összeköttetésben. Az osztályok összetétele mindig meglepetés számunkra, mind generációs értelemben, mind a szakmai hátteret tekintve. Vannak, akik jó vizuális érzékű pályakezdőkként, míg mások elismert szakemberekként vagy zenészekként érkeznek.

T. Zs.: Bizony – van, aki azért jön, hogy a saját zenekarának készítsen egy klipet, ami nagyon jó motiváció.

V. B.: Ahogy Zsófi már említette, nem mindenki készíti el a videóklipjét, az elkészült anyagok között viszont sok a kifejezetten professzionális végeredmény. Több hallgatónk nyert díjat a nálunk készített alkotásával akár a Klipszemlén, akár nemzetközi terepen, lett állandó alkotói partnere a művésznek, aki számára klipet rendezett, vagy épp folytatta a tanulmányait a MOME valamelyik tervező szakán. Olyan is előfordult, hogy a Klipszemle megosztott fődíját az egyik oktatónk és az egyik általa is tanított diákunk nyerte – az ilyen történések bizonyítják számunkra, hogy a képzés nagy valószínűséggel jó úton és jó irányba halad. 

Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu