A jelentkező igény miatt nyílt meg 2003 év végén az azóta bezárt, de a stand upot felnevelő Godot Kávéház, ahonnan a stand up is indult. Akkora ugyanis a Vidámszínpadot már kivéreztették, a Mikroszkóp Színpad sem vonzott tömegeket, nem volt tehát pesti humor. ?Nulla színházi költséggel járt, és mi éppen ilyen formát kerestünk, melyhez nem kell eszközt vásárolni? ? mesélte Sáfár Zoltán régi tulajdonos, hogy miért éppen a stand up műfaját választották a szórakoztatás eszközeként a szervezők. Habár a művészek nem igen akartak válaszolni ? láthatóan szerénységből ?, hogy miként is válhatott az egész műfaj ennyire népszerűvé, mi a felkészülés titka, Sáfár Zoltán nem rejtette véka alá, hogy a sok munka a rejtély kulcsa. ?Kell persze érzék is hozzá, hiszen ha én kezdenék bele, abból nem lenne ekkora siker.? Próbálkozott maga is a színpaddal, de egy-két pozitív példa mellett sem az ő világa ez, habár megjegyezte: nagyon jó érzés, amikor a közönség értékeli a humorukat és nevet egy-egy anekdotán. Sáfár Zoltán szerint élőben sokkal bevállalósabbak a stand uposok, mint a tévében, a két művész azonban ezzel nem értette egyet. Abban viszont mindenki egy állásponton volt, hogy léteznek olyan tabu témák, melyeket nem ildomos felhozni. Hiába vallásos az ország, a terület nem számít tabunak, annál inkább a politika ? ha ez egyik, vagy másik tábor képviselőit nevezed meg egy-egy odaszúrással, előfordul, hogy feláll valaki a közönségből, és távozik.
?Én éppen ezért figyeltem az egyensúlyra, és minden tábornak oda-odaszúrtam egyet, de aztán felhagytam az egésszel? ? mesélte Litkay Gergely, aki a kezdeteket is felelevenítette. Elmondta, hogy a Godotban mindenki ott volt, aki a szakmában mozgott, Fábrytól kezdve Hajós Andráson át Badárig. Rájöttek, a műfaj képviselői között akkor tudnak a legjobban szelektálni, ha tehetségkutatót rendeznek, sokakat meghallgattak. Így jött a képbe egyébként Kovács András Péter is, aki egy másik helyen lépett fel előtte, annak a megszűnésével pedig kapott egy sms-t Litkaytól. ?Nagyon egyszerűen zajlott az egész? ? hangsúlyozta Litkay, hogy nem találták fel a spanyol viaszt. Igaz, akkor még nem is volt olyan magas elvárás a műfajjal szemben, mint most. Vállalták, hogy bénák lehetnek, a saját történeteiket mondták el, mindenki a saját stílusában. A sokszínűség azonban nem szűnt meg a kezdetekkel, hiszen olyan szűk ez a szakma, hogy nem engedheti meg magának egyes stílusok kizárását. ?Bárkinek lehetőséget tudunk biztosítani. Nem mindenkivel értek ugyan egyet, de ha a közönség szereti, akkor mehet? ? szögezte le. A Jurányi Inkubátorházban próbálják ki éppen magukat, és úgy tűnik, jól tudnak együtt dolgozni az alternatív színházzal. A humor alapú színházi előadás nem olyan, mint a Showder klubos fellépéseik, itt dalok, szkeccsek színesítik az előadást, gyűjtőszínházként számos próbálkozás terepe ez.
A stand uposok nem szereti,k ha a magyar kabaréból és Hofiból eredeztetik magukat. Az első egy egészen más színpadi műfaj, a második pedig viccmesélésen alapult ? igaz, utóbbi Hofi Géza nagyszerűsége miatt folyamatos aktualitásokkal frissült, mások pedig jól megírt publikációt adtak elő, szintén viccekkel fűszerezve, akár konferansziéként is. ?Ez a műfaj azonban nem erről szól, mi nem mesélünk vicceket, nem vagyunk az említettek örökösei. Nem szeretem, ha közülünk valakit az Új Hofinak neveznek, mert Hofi Géza egy egyszeri, megismételhetetlen jelenség volt? ? mondta el. Bár megjegyezte, Aranyosi Péter például a viccmesélés műfaján nőtt fel és ezt követi.
Litkay elmondta, általában befogadó a közönségük, de érdekes határ húzódik elmondható és nem elmondható történetek között. A veszélyes az lenne, ha az ízlésbeli kérdéseket a jog eszközével igyekeznének tisztázni, bár erre még nem volt példa. ?Tisztelünk mindenkit annyira, hogy ne bántsuk meg.?
A legtöbb dvd-t az a brit férfi adta el a stand up területén, aki háromgyerekes középosztálybeli, egyébként magyar felmenőkkel bíróként a leghétköznapibb történeteket dolgozza fel. ?Szeretem a réteghumort, míg azonban ott azt több tízezren figyelik, nálunk hasonlóval néhány száz embert lehet elérni? ? meséli Litkay Gergely a magyar nyelv korlátait. Előnyt jelent a szigetországban, hogy ott ennek 50-60 éves múltja van. A kérdésre, hogy miért döglött be a kabaré, elmondta: a műfaj magyar alapjait a németből merítették még az 1920-30-as években, így nem csoda, hogy eljárt felette az idő. ?A filmművészethez hasonlítható ez, ahol szintén nagyon gyors a tempó, és ami több tíz évvel ezelőtt népszerű volt, az ma már nem nyeri el a nézők tetszését? ? fejtette ki véleményét. Pozitív példákról is tudunk azonban a nagyvilágban: Lengyelországban a kabaré még mindig él, de hasonló a helyzet ? némi változással, átalakulással ? Németországban. A briteknél pedig, ahol a Monty Python is kifejlődhetett, teljesen más az elképzelés a humor kapcsán.
?Írni-írni-írni, aztán húzni-húzni-húzni? ? így foglalható össze a stand up mögötti munka Kovács András Péter szerint, aki a legtöbb időt még mindig a szerkesztéssel, a szöveg lerövidítéssel, és nem magával az írással tölti. Megjegyezte: ?az elmondottak általában önmagukban nem viccesek, sokkal inkább az, ahogy mi látjuk azt, ahogy szenvedünk attól. Nagyon jó, hogy kísérletezhetünk, ha a közönség fogékony, akkor több improvizáció is belefér, legközelebb azonban már az is beépülhet a kész szövegbe.?
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
