November 12-én és 13-án a Japán ünnepi zene és a József-legenda című egyfelvonásos balett lesz látható a Müpában Kocsis Zoltán vezényletével és a Szegedi Kortárs Balett művészeinek közreműködésével.
Richard Strauss kilenc szimfonikus költeményt és tizenöt operát, szimfóniákat, versenyműveket, a capella kórusműveket, dalokat, két balettet, alkalmi és filmzenét írt. Ezek már a zeneszerzőnek is sikert és elismerést hoztak, az utókor pedig Strausst a 20. század első felének egyik legjelentősebb komponistájaként tartja számon. Mégis: a Salome és a A rózsalovag híres szerzője életművének a nagyközönség ma is csak töredékét ismeri. Többnyire ugyanaz a néhány, jól ismert darab kerül elő idén is, amikor születésének 150. évfordulóját ünnepli a zenei világ.
Nem így lesz ez a Művészetek Palotájában, ahol már a nyitány is magyarországi bemutatót ígér. Richard Strauss utolsó nagyzenekari műve, a Japán ünnepi zene alkalmi kompozíció; a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulójára készült, amire az ázsiai ország kormánya számos külföldi szerzőtől rendelt darabot. A nagyjából tizenöt perces, templomi gongokkal és más egzotikus ütőhangszerekkel gazdagon megspékelt mű életképeket idéz fel, többek között felismerhetővé válik a tenger zúgása, egy vulkánkitörés, vagy éppen egy szamurájtámadás.
A József-legenda sem tartozik a gyakran játszott Strauss-művek közé, pedig párizsi bemutatóját siker övezte, azonban még straussi mértékkel mérve is hatalmas méretű zenekart igényel, emellett a darab roppant technikai követelményeket támaszt a muzsikusokkal szemben. A bibliai József és Potifárné történetén alapuló balettet Szergej Gyagilev, a Párizsban működő Orosz Balett alapítója rendelte, és mutatta be száz éve a szerző vezényletével. A József-legenda is bekerült tehát azon klasszikus kompozíciók sorába ? Stravinsky, Ravel, Prokofjev, de Falla művei mellé ?, amely Gyagilev ösztönzésének köszönheti létrejöttét.
Kezdetben Strauss nem lelkesedett a témáért, ahogy az a balett alapját képező bibliai fantázia írójának, Hugo von Hofmannsthalnak leveléből is kitűnik: ?A szemérmetes József egyáltalán nem az én asztalom, és ha valami untat, nagyon nehezemre esik zenébe foglalnom. Ez az istenes József ? pokoli erőfeszítést igényel! No de talán akad valahol a szervezetem valamely atavisztikus mélyén holmi kegyes dallam a derék Józsi fiúnak!? A József-legendával azonban a zeneszerző nem kevesebbet akart, mint a táncot megújítani. A drámaiságra törekvő modern tánc szerinte ugyanis messze sodródott a ?gyönyörködtetően szép? balett lényegétől.
?Akkor még tele volt ambícióval, s Gyagilev és társulata, mint minden jelentősebb zeneszerzőnek, Debussynek, Ravelnek vagy Stravinskynak, nyilván neki is nagyon komoly húzóerőt jelentett. Más kérdés, hogy ehhez a zenéhez szinte nem is tudja az ember a balettet elképzelni? ? mondja Kocsis Zoltán. Az izgalmas, színpompás, gazdag, tipikusan szecessziós, gyönyörködtetően szép zene, a mai koreográfusnak alaposan feladja a leckét azzal, hogy hiányzik belőle a drámaiság. ?Éppen az a legizgalmasabb az egészben, hogy egy ilyen nehéz feladattal mit tud az ember kezdeni. Ha didaktikusan követném a zenét és a zeneszerző instrukcióit ? állítja Juronics Tamás ?, az így elkészülő koreográfia nagyon régies, vállalhatatlan lenne.? Emiatt a mostani bemutató csak részben követi majd a bibliai történetet, sokkal inkább a mai kor számára szóló üzenetet kíván közvetíteni.
A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája sorozatának évfordulós koncertje tehát jól
illeszkedik abba a sorba, amely 2011-ben a Daphnéval indult, 2013 márciusában a Capriccióval, majd októberben A hallgatag asszonnyal folytatódott, s amit egy zenekari est követett, műsorán az Itáliából című szimfonikus fantáziával és Az úrhatnám polgár című zenekari szvittel. Az eddigi produkciók magas színvonala alapján a közönség méltán lehet biztos lehet abban, hogy ezzel a produkcióval is tovább árnyalhatja a már eddig ismert Strauss-képet.
