Mikor úgy egy éve cikket írtam Budapest legizgalmasabb street art művészeiről itt és itt, komoly kutatómunkába kellett fognom. Név és arc nélkül alkotó artistokat összegyűjteni jóval nehezebb, mint bepötyögni a Google-ba, hogy „impresszionisták”, arról nem is beszélve, hogy a street-art még mindig erősen az illegális mezsgyébe tartozik, noha egyre többen ismerik el létjogosultságát. Az – egyébként cseppet sem professzionális – kutatómunkámat az ismerősök ismerőseinek az ismerőseire alapoztam, és döbbenten konstatáltam, milyen elképesztően sokszínű és szerteágazó itthon a street-art kultúrája. Oké, korábban sem becsültem alá – tekintve, hogy naponta sétálok el lenyűgöző munkák mellett – , de egy laikust mégiscsak meglep, hogy mennyi különböző technika, stílus, kifejezésmód virágzik egy szubkultúrán belül. És akkor egy nagyot sóhajtottam: milyen messze vagyunk még attól, hogy ezt a sok tehetséges alkotót a rendőrség helyett a kurátorok kergessék!
Nos, tévedtem. Szeptember 9-én ugyanis megnyitott a Deák17-ben a Budapest Street Archaeology kiállítás, ami elsőként gyűjtötte össze az elmúlt 20 év legfontosabb, jellemzően budapesti utcaművészeit. Nem is akárhogyan: mivel az ő alkotásaik nagy része nem mozdítható – vagy legalábbis le kéne bontani hozzá az egész várost – , házhoz mentek, és kidekorálták a galéria falait.
A kiállítás kurátora, Zsigó Bianka művészettörténész ügyelt rá, hogy átfogó képet tárjon a látogatók elé: az embernagyságú, klasszikus értelemben vett graffititől kezdve az alig pár centis matricákon át az archív dokumentumokig minden műfaj és relikvia helyet kapott – de szigorúan a művészek anonimitását megőrizve, fantázianevekkel szerepeltetve. A tárlaton látható 11 alkotó munkáival már egészen biztos, hogy mindenki találkozott az utcán, azonban most a kontextusukból kiemelve, kifejezetten rájuk irányul a reflektorfény. Apropó, kontextus: a helyszín legalább annyira az alkotás része, mint maga a stencil vagy a graffiti, hiszen a kettő együtt hordozza a teljes üzenetet. Éppen ezért a Deák steril falaira felfestett és felragasztgatott mintarengeteg kissé helyzetidegen, de egyben nagy segítség ahhoz, hogy valódi figyelmet szenteljünk az olyan alkotásoknak, amik mellett a mindennapokban elsietünk. A tárlat az arcunkba nyomja azt, ami urbánus kiállításként vesz körbe bennünket: „Tessék, itt van, állj már meg egy percre! Hát nem látod, milyen zseniális ez?!” Vagy éppen elgondolkodtató, mint Szárnyas Doboz üzenetei:
„A fogyasztói társadalom könnyedén és szívesen megemészti, ami ellene jött létre. Minél láthatóbb a lázadás, annál könnyebb kiárusítani.”
„A szabadság az inger és az arra adott reakció között található.”
„Ami kifejezést nyer, elveszti intenzitását, és így elviselhetővé jelentéktelenedik.”
A közlekedési táblákra, postaládákra, jelzőlámpákra ragasztott pár centis matricák látványos grafika helyett ütős mondatokkal ragadják meg a tekintetünket, amik sokszor tovább velünk maradnak, mint egy 3 méteres, lenyűgöző murál látványa. Ezek az üzenetek a Deák17-ben is arcon csapják a látogatót, és egyben összefoglalják az utcai szubkultúra esszenciáját: a mindig kívülálló, de nagyon is intelligens és társadalomkritikus attitűdöt.
Az első két falat elfoglaló 1000% és Void művésznevet viselő alkotók munkái sok helyről ismerősek lehetnek már. Előbbi művészcsoport óriás kollázsa soklábú szörnyként tekeredik, míg Void fejei a legkülönbözőbb lelkiállapotokat, természeti és urbánus elemeket jeleníti meg
A galéria belső terében két női alkotó kapott helyet – ezzel is lebontva a street artra jellemző sztereotípiákat: Miss KK divatvilágból és popkultúrából inspirálódó óriásbabái már kirántották a művészt a szigorúan vett undergroundból, és többek között a Sugarbirddel is dolgozott együtt kollekciókon. Iamsuzie – akivel már olvashattatok interjút az oldalunkon – a graffiti oldaláról közelít, de nagy feliratok helyett a figurális, mesekönyvbe illő karakterek váltak védjegyévé.
FatHeat egy azon művészek közül, akiket még a street arttal szemben szkeptikusabb kritikusok is elfogadnak: az All Caps Kollektíva tagjának több budapesti tűzfalat is köszönhetünk, és tehetsége Európa-szerte nagy figyelemnek örvend. Rapa73 munkái megint csak új fejezetet nyitnak a galériában. Ő nem festékszóróval, hanem kerámiabetűkkel és stencillel támad – többek között neki köszönhetjük a Buda „Lovin” Pest feliratokat.
Nikon One nélkül szintén elképzelhetetlen lenne ez a kiállítás. Ő az elsők között vágott bele a graffitizésbe, ma pedig már hollywoodi filmekben fúj, és világmárkák, illetve lemezkiadók számára tervez illusztrációkat. Ő nemcsak egy-két munkáját, de blackbookjait is kiállította a Deák17-ben, amiben vázlatról vázlatra kísérhetjük végig, hogy és miből épül fel egy műalkotás.
Személyes kedvencem 0036Mark, akinek a plakátjai kedvenc gyerekkori hőseinket idézik meg – például Mézgáékat és Dr. Bubót – a lehető leghumorosabb újragondolásban. Az ő alkotásai barokkos keretekben kerültek a Deák falára, mintha csak egy családi nappaliban üldögélnénk, ami remekül dukál a nosztalgikus hangulatot idéző figurákhoz.
DTM, azaz „Durva Trabantos Matrica” különösen nagy figyelmet szentel a tipográfiának: a jellegzetes szignó már önmagában művészete középpontja, ami csomagolópapírként borul a legkülönfélébb utcai objektumokra.
Nem véletlenül hagytam a beszámoló végére Kolodko Mihályt, a tárlat egyetlen művészét, aki nem fantázianév mögé rejtette kilétét. Elsőre meglepett, hogy a graffitisek és stencilesek között a szobrász alakja is feltűnik, de ha belegondolunk, az apró köztéri szobrokat ugyanúgy meghatározza a játékosság, a gerillaság, a meglepetés ereje, mint bármelyik másik alkotást. Kolodko művei engedély nélkül kerültek ki a közterekre, azonban a közönség olyannyira megszerette őket, hogy némelyiket többször is ellopták.
A december 17-ig látogatható kiállításhoz több program is kapcsolódik. Szeptember 25-én különféle workshopok közül választhatunk: lesz matrica-, pasteup- és pólóstencilező, valamint gördeszkafestő foglalkozás is, valamint készíthetünk street art stickert, utcaművészeti, vízálló matricát, plakátot és stencilt is, amiben Juhász Gergő Kaska sticker artist, OLAY Street art művész, az 1000% művészcsoport tagja, Orosz Richárd grafikus, Iamsuzie illusztrátor, valamint 0036Mark segítik a jelenlévőket.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
Kiemelt kép: Miss KK munkája
