Sváby Lajos festői karrierje az 1960-as évek második felében indult. A Petőfi Irodalmi Múzeum ez időben a kultúrpolitikai intézmények olyan hátterét jelentette, ahol elhelyezhetőek voltak a kényelmetlenné váló, véleményt nyilvánító, bírálatot megfogalmazó irodalmárok, ugyanakkor ebben, a Petőfi név által megfellebbezhetetlen, klasszikus pozícióban lehetőség nyílt a friss szemléletű, minden újra nyitott művészettörténészek választásainak megvalósítására.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban fiatal, vagy már klasszikusnak nevezhető, a hivatalos művészetpolitika által nem feltétlenül támogatott és elismert művészek, többek között Borsos Miklós, Bartha László, Tihanyi Lajos, Kassák Lajos, Gulyás Gyula kaptak kiállítást ez időben. Mellettük két fiatal, ígéretes művész 1973-ban, Sváby Lajos és Melocco Miklós - emlékezett meg a PIM és Sváby régről gyökerező kapcsolatáról E. Csorba Csilla, főigazgató.
Elmondta, a kiállító művészeket összeköti az irodalom iránti elkötelezettség, az íróbarátságok, a szó és kép hangsúlyainak együttes szerepeltetése munkáikban. Maga Sváby máig egyik fő művének tekinthető képét is egy íróról, Örkény Istvánról festette 1975-ben. Az arckép megtalálható a mostani tárlat anyagában is, többek között Tóth Árpád, Orbán Ottó, Ottlik Géza, Szabó Lőrinc, Petrik György, Jékely Zoltán, Mészöly Miklós és Polcz Alaine ábrázolásai között.
?A mostani kiállítás időutazás magának a művésznek is. Korai ?60-as évekbeli sötét önportréjától eljutunk a mába, 55 év távlata néz szembe egymással. A nézés, a tekintet, a festőé és az ábrázoltaké vezeti a látogatót képről képre, arcról arcra?- tette hozzá a PIM főigazgatója, megjegyezve azt is: Sváby olyan írókat fest, akiket szeret, és az ő műveik, a velük való beszélgetések nyomán szívesen ered a személyiség nyomába.
?Elmondható a kétség külalakja? Hogyan és mitől látszik a reménység megszületése egy arcon? Mitől és hogyan változik meg a tekintetünk egy apró mozdulattól? Mi módon válik szeretetteljessé, vagy fordítva, idegenné az emberi arc? Mi az a tudás, mely által lemeztelenedik előttünk és elárulja magát egy alig látható grimasz, s még azt is észrevesszük, ha leplezni akarja magág.? Ilyen kérdésekre keresi a választ Sváby Lajos Érzések, emlékek, képzetek című könyve alapján.
?Amikor Sváby portréit nézzük, saját élményszinten is tetten érhetjük magunkban azt a folyamatot amit az érzékelésből, az emlékezésből, asszociációkból alakul ki, és a kép ránk gyakorolt hatása révén végül esztétikai értékítéletben fogalmazódik meg? - tette hozzá a kiállítást megnyitó Prof. dr. Nagy Zoltán neurológus, aki megnyitó beszédében röviden a kognitív tudományok és a műértés kapcsolatáról, az esztétikum, az esztétikai élmény tudományos leírásáról, az agyi folyamatok megértéséről is megemlékezett.
Sváby Lajos Arcképek - önarcképek című kiállítása október 20-ig látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Múzeumok Éjszakján, június 20-án, 19 órakor dr. Egri Márta művészettörténész tárlatvezetésével is megtekinthető.
Zabolai Eszter Margit
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum facebook oldal
