Szabad a tánc!

Egyéb

Bár az időjárás-előrejelzés nem kecsegtetett semmi jóval a hétvégét illetően, csodák csodájára napos, igazán tavaszias klíma fogadta szombat délután a Vörösmarty térre látogatókat. A Deák tér felől érkezve ugyan még mocorog bennem némi aggodalom a környező épületek felújítási munkálatainak köszönhető, éktelen zaj miatt, de ez is rövidesen tovaszáll a színpad felől szállingózó - és nem utolsósorban remekül hallható - dallamfoszlányok révén. De nem csak dallamhullámok kacskaringóznak a Vörösmarty tér forgatagában: a kézművesek és vendéglátósok bódéi a legkülönfélébb, ínycsiklandó finomságokkal vendégelik a főleg külföldi sétálgatókat, akik nem győzik kapkodni a fejüket a tarka portékakínálatot szemlélve. Egy tilinkóárus-lány messziről rámcsipog/csiporog/csippan úgy, hogy valahányszor elmegyek mellette, nevethetnékem támad. Hiába, itt a tavasz, az indokolatlan mennyiségű indokolatlan mosoly melegágya.

 

A legintenzívebb figyelem persze a tér sarkán felállított kis színpadra esik, ahol éppen a XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár programjából láthatunk egy kis ízelítőt. Bár a találkozó tényleges helyszíne a Papp László Budapest Sportaréna, a táncosok egy napra kiruccantak a belvárosba, hogy ezzel is serkentsék az érdeklődést a március 26-28-ig zajló eseménysorozat iránt. Érkezésemkor épp a felcsíki és gyimesi táncház gyűjti maga köré az embereket: megmosolyogtató látvány, ahogy a népviseletes és civil fiatalokból fűzött gyöngysor ide-oda tekereg a Gerbeaud cukrászda előtt, amelynek vendégei napszemüveg mögül vizslatják a nem mindennapi eseményt.

 
"Szabad a tánc!" - kurjantja az egyik vezető táncos, miközben a Bivaly zenekar húzza a talpalávalót, de a résztvevők száma egyelőre stagnál. Olyannyira, hogy a táncházat követő népi játék aktív érdeklődők/gyerekek hiányában elmarad, hiába toporog a vállalkozó szellemű táncoslábúak közelében - valahol a kakastöke pörkölt és a szilvalekváros prósza között félúton - egy tündéri szőke kislány, lila virágokkal a hajában. Ez persze betudható annak is, hogy a közönség itt - mind a helyszín, mind pedig érdeklődés tekintetében - kevésbé koncentrált, mint az arénában. Azért egy családfő elégedetten konstatálja az egyik táncbemutató után: "Ezzel lehet igazán figyelmet kelteni, nem a modern zenével!".
 

A Bem Táncegyüttes felnőtt és ifjúsági tánckara erre még rátesz egy lapáttal, amikor vajdaszentiványi, szatmári és kalotaszegi figurákkal kíséreli meg kirúgni a ház - színpad - oldalát. A férfi táncosok - nem is, inkább: legények - olyan virtussal, temperamentummal adják át magukat a tánc élvezetének, hogy akad, aki felugorva majdhogynem a színpadsátor ponyvájába ütközik, de az ittas nótázás jól ismert szokását is megidézik egy pillanatra. A táncosok közé vegyülve egy menyecske cigányruhába bújva vonja magára a figyelmet, mire egy táncos pajkos mozdulattal lebbenti fel színes szoknyáját. Az egyik néző kuncogva mondja feleségének: "Felrántotta a cigánylány szoknyáját! De van ám még alatta". A felforrósodott hangulatot egy japán pár is élvezi, vigyorogva mutogatnak a színpad felé, miközben lázasan fotóznak. A Bem Táncegyüttes tagjai elárulják, este már az arénában lépnek fel: így aki esetleg lemaradt volna róluk, ott még pótolhat. A háromnapos esemény vasárnap még tárt karokkal várja a néptánc és népzene szerelmeseit - ahol mindenki bátran benevezhet egy-két fordulóra.