Unger Balázs és zenekara ezúttal a magyar népzene dialektusai köré építette fel az albumot: a Dunántúl, Felföld, Alföld, Erdély, Moldva adta a kiindulópontot. A lemezen elhangzó szerzemények izgalmas köntösbe öltöztetik az eredeti dallamokat, különös figyelmet szentelve a cimbalomnak és az improvizatív hegedűjátéknak. Természetesen fonódik össze az autentikus népzene – amelyhez a banda minden tagjának erős személyes kötődése van – és a kortárs alkotás, a friss improvizációk iránti igény és tudás.
Unger Balázst saját gyűjtései, a népzenével való napi kapcsolat vezette rá, hogy mennyire fontos ebben a műfajban az improvizáció. Hagyományőrző mestereink sajátos egyéni stílusában fontos szerepet játszik a zenei rögtönzési készség.
Balázs 1998-ban egy csángó táncházban ismerkedett meg Dresch Mihállyal, a magyar jazzélet szaxofonos ikonjával. Mihály a zenekarába invitálta, majd két éven keresztül együtt muzsikáltak a Dresch Quartetben, ahol a cimbalmos nagyon megszerette az etnojazz műfajt. 2019-ben a Cimbaliband hegedűse, Solymosi Máté megnyerte a I. Nemzetközi Roby Lakatos Hegedű Improvizációs verseny különdíját a legjobb népzenei improvizációért, ami szintén nagy lökést adott a Szabadon megalkotásához.
Fergeteges hangszerszólókat, újjászülető, fülbemászó melódiákat hallhatunk a korongon. A produkciót karakteres férfi énekhangok erősítik Unger Balázs vezetésével, valamint két vokalista közreműködésével. Érdekesség, hogy ez az első Cimbaliband-lemez, amelyen nem hallhatunk női énekhangot. A cimbalom természetesen most is főszerepet játszik, kiegészülve a hegedűszólókkal.
Ezenkívül a lemez minden dalához készült videóklip Todoroff Lázár stábjával, a dalokat élőben rögzítették, háztetőkön, kastélyban, erkélyeken, a pandémia alatt.
Nyitókép: Fonó/Cimbaliband
