Kövér László hozzátette: nagy szabadságharcaink körülményei századonként változtak, ám kiváltó okuk és okozati hatásuk soha. Az ok mindig a szabadságvágyban fogant nemzeti önrendelkezési akarat, a hatás pedig a legyőzetve való győzelem, azaz olyan társadalmi-politikai folyamatok elindítása, amelyek közelebb vitték a nemzetet a rövid úton el nem érhető célokhoz ? emlékeztetett.
Noha 1949-ben győzött az idegen túlerő, ezt túlélte a magyar polgári gondolat és az önálló magyar államiság ?rövid, de heroikus? visszaállításának történelmi tapasztalata ? idézte fel a házelnök, hozzátéve: enélkül a később Trianonban megcsonkított magyarság nem tudta volna életképessé tenni és sok tekintetben Európa élvonalába emelni a magyar államot.
Kövér László szerint a ?legyőzetve is győztes? 1956-os szabadságharc erejét a nemzeti szabadságvágy és társadalmi igazságvágy páratlan összefonódása adta, noha november 4. után a ?nemzetárulásban fogant magyarországi kommunista-szocialista uralom? évtizedeken keresztül tudatosan roncsolta a magyarok nemzeti azonosságtudatát és a közösségi összetartozás kötelékeit.
Az első szabadon választott országgyűlés első, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét megörökítő törvényével jelezte, hogy 1956 eszményei táplálták a rendszerváltoztatással 1990-ben újjászülető magyar demokráciát ? közölte a házelnök. Kövér László kiemelte: a Néprajzi Múzeumban látható kiállítás szervezői a ?jelképek jelképeinek bemutatására? vállalkoztak.
?1848 és 1956 tárgyi emlékeit és jelképeit olyan párhuzamokba állították, amelyek ? ma már tudjuk ? találkoztak egymással. 1848 jelképei hasonló módon adtak erőt 1956 magyarjainak, mint ahogyan mi, mai magyarok erőt meríthetünk 1956 jelképeiből? ? hívta fel a figyelmet.
Ha a magyarok nem tévesztik szem elől 1848 és 1956 ideáit, a 21. század kihívásai közepette is lehetséges lesz egy, ?a bonyolult nemzetközi együttműködésbe szuverén és egyenrangú módon beilleszkedő, nemzeti, kulturális és hitbéli önazonosságát megtartó, közösségeit és polgárait gyarapító Magyarország? felépítése ? fogalmazott Kövér László.
Kemecsi Lajos főigazgató köszöntőjében kiemelte: a Néprajzi Múzeum kiemelt feladatának tekinti a magyar identitás, a magyar múlt kutatását és bemutatását. Összefogás nélkül nem lehetséges forradalom, de még egy kiállítás sem: ennek a tárlatnak a létrehozásáért többek között a Néprajzi Múzeum, az Országgyűlési Múzeum, valamint az 1956-os forradalom 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság fogott össze ? emlékeztetett Kemecsi Lajos.
Szabó Magdolna és Kedves Gyula kurátorok a kiállítás sajtóbemutatóján elmondták: a kiállítás számos tárgyon és multimédiás eszközökön keresztül tárja fel a két forradalom összefüggéseit, szimbólumait és azok továbbélését. Az egyik legerősebb vizuális elem a Kossuth-címer, amely már a bevezető folyosón felbukkan. A kurátorok szerint az 1848-as forradalom szimbólumrendszere ugyan nagyrészt nem új találmány, de ezek a nemzeti jelképek ekkor emelkedtek törvényerőre.
Erős összekötő szál a két forradalom között a nemzetőrség felállítása: ez a fegyveres testület nem a hadsereg része volt, hanem öntudatos polgárok önkéntes belépésével biztosította a közrendet. A tárlat vitrineiben jól megfigyelhető, hogy a rövid életű 1956-os szabadságharc alatt milyen gyorsan beindult a forradalmi kitűzők, jelvények kisipari gyártása. Szembetűnő az is, hogy 1849 után milyen erősen és milyen változatos formában éltek tovább a forradalom jórészt tiltott szimbólumai.
Az 1956-os forradalom után ilyesmire nem volt lehetőség, de annál több relikvia maradt fenn; az egyik legkülönlegesebb például az a szegedi színház erkélyére 1956-ban kifüggesztett Kossuth-címer, amelyről kiderült: egy Sztálin-portéra festették. A szabadság kódjai című kiállítás november 4-ig látogatható a Néprajzi Múzeumban.
Forrás: MTI
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
