- Jól gondolom, hogy az éneklés olyan, mint valami felszabadult lubickolás a finom, selymes vízben?
- Udvaros Dorottya: Amelyben el is lehet merülni. Az éneklést nagyon lehet élvezni. De csak akkor, amikor már tudunk mindent. Addig meg ugyanolyan, mint bármilyen más próbafolyamat. Tele gyötrelemmel, tévedésekkel.
- Hernádi Judit: Kétségbeesésekkel és fájásokkal. Utána, jó esetben, ha minden stimmel, jöhet a lubickolás. A zenés daraboknál a dallam sokat segít, az biztos. Ezek meg isteni dalok.
- U. D.: Énekelni jó, a zenében van valami felszabadító. A zene, a dallam, a ritmus megemeli az embert. Prózai előadásnál te döntöd el, miként mondasz ki egy mondatot, milyen tempóban mondod, mikor tartasz szünetet, a zenénél viszont ott a kotta. Adott a dallam, a ritmus. De ha már ismered a keretet, akkor jön valami, ami a szárnyára emel, ami a prózai előadásoknál nincsen.
- H. J.: Olyan ez, mint a lovaglás. Nyilvánvalóan téved, aki azt hiszi, hogy az olyan egyszerű, hiszen ott a ló, majd ő csinál mindent. A ló nem magától megy arra, amerre. Most nagy fába vágtuk a fejszénket. Abszolút új ?fába?. Ezek nem könnyű dalok, ráadásul két szólamban énekelünk, szóval, van dolgunk velük. Élő zenekarral, tánccal, nagyon új az egész.
- Az Andrews Sisters a negyvenes, ötvenes évek amerikai énekes triója volt, legendás hármas, remek dalokat énekeltek - furcsa, hogy nem ismerjük őket ma jobban?
- H. J.: Én sem értem, miközben ma mindenki előveszi a régi slágereket, ezekhez valamiért nem nyúlt senki. De nekünk ez csak jó. Így nincsenek agyonjátszva. Ezekhez írt Parti Nagy Lajos új dalszövegeket és a dalok köré darabot.
- Parti Nagy Lajos zseniális szóbűvész, nagy élvezet olvasni és hallgatni őt. De mennyire nehéz megtanulni az ő különleges nyelvi leleményeit, fordulatait?
- H. J.: Néha csak apróságokat változtatott, amiktől az egész nagyon érdekes, de olykor azt se tudom, hol vagyok. Ugyanakkor bármennyire nehéz megtanulni, jól gurul a szánkban ez a szöveg.
- U. D.: Nagy élvezet az ő szavait mondani, amikor az ember tudja már rendesen a szöveget. Amikor természetesen jön belőlem.
- Mennyire személyes A Bandy-lányok attól, hogy az előadás kimondottan kettőjüknek készült? Itt két énekesnőről van szó, akik színpadon, reflektorfényben éltek, sikereik voltak, lehet, hogy sok minden kiderül a saját vágyaikból és a küzdelmeikből is?
- H. J.: Azért nem magunkat játsszuk, szó nincsen róla. Ez két nőről szól, akik énekeltek, voltak sikereik, küzdelmeik. Vannak a témában kapcsolódási pontok a mi életünkkel, mégse mondanám ezt az előadást személyesnek. Az más kérdés, hogy olyan szerep, amely Dorkának jól áll, nekem jól áll, tehát itt jön az, hogy kettőnknek készült a darab. De nem a mi életünket, érzéseinket pakoljuk bele. Viszont azt elmondhatjuk talán, hogy Lajos épp fordítva gondolta a két szerepet, amikor megírta.
- U. D.: Fordítva? Te mondtad később, hogy legyen fordítva.
- H. J.: Nem, Lajos úgy írta, hogy te vagy Angela és én vagyok Sophie. Végül pedig én vagyok Angela és te vagy Sophie.
- U. D.: Szerintem ez nem így van.
- H. J.: Amikor elolvastam, azonnal úgy gondoltam, hogy én vagyok Angela, te vagy Sophie, tehát pont fordítva, mint ahogy Lajos megírta. Ascher Tamás is így látta, hidd el, emlékszem.
- Érdekes ez most?
- H. J.: Csupán annyira érdekes, amennyire kapcsolódik éppen az előbbi kérdéshez: lám, ennyire készült kettőnkre a darab. Simán szerepet cseréltünk a legelején.
- Ki választotta ki a dalokat?
- U. D.: Odaadtam egy lemezt az Andrews Sisterstől Jucinak, kíváncsi voltam, hogy el tudja-e képzelni ezt kettőnkre. Nagyjából 140 dalból készítettem egy 49-es válogatást, aztán ezt megmutattam Lajosnak, utána lett belőle 20, majd 14. Végül 12 hangzik majd el az előadásban. A vezérfonalat a tucatnyi dal adja.
- Szabadságot ad az éneklés mellett az, ha rábízhatja egy színész magát két kitűnő alkotóra? A szabadúszás is szabadságot ad?
- H. J.: Nekem nagyon fontos, ha rábízhatom magam valakire munka közben. Mert kívülről ő sokkal jobban látja, mint én. Szeretem, ha van egy ember, aki azt mondja, hogy ez így jó, azt meg nem jól csinálod. Tehát ha van rendező elv. Akkor boldogan mehetek közben ide-oda, szabadon, mert ő, akiben bízom, biztosan megadja a határokat. A szabadúszás nem mindenkinél szabadság, ez alkat kérdése is, én ilyen típus vagyok.
- U. D.: Én hiszek a társulati létben, a társulat építkező, évek során összeérő munkájában. Az utóbbi fél évszázadunk minden nagy színházi pillanatai ilyen csapatok beéréséből születtek. Egy-egy csapatból egyszer csak kinőtt valami csoda, ami azóta is viszonyítási pont, hivatkozási alap.
- H. J.: Dorkának ebben tökéletesen igaza van, másképp nem lennének ilyen előadások. De nekem ez felel meg, és nem hiszem, hogy sok mindenből kimaradtam volna emiatt. Halálosan jól érzem magam így. Volt egy időszak, amikor rövid időre leszerződtem, éppen az első szabadúszós évek, 1986 és 1992 után. Akkor a Művész Színházban dolgoztam 1994-ig. Az nehéz volt.
- Van olyan színész, akinek nincsenek szerepálmai, nem kér szerepet, mert úgy véli: az a jó, ha egy rendező látja meg benne azt, amiért éppen őt szeretné egy szerepre. Itt ez fordítva történt, nem teher ez?
- U. D.: Noha a próbák közben ugyanúgy történik minden, mint eddig bárhol, de ettől valóban nagyobb bennem a felelősségérzet. Vannak álmatlan éjszakáim? Nekem egyébként tényleg nincs szerepálmom, soha nem kértem szerepet. Most sem szerepálmom volt, hanem megfogalmazódott kettőnkben az ötlet, hogy játsszunk együtt valamit.
- H. J.: Szerintem luxus, hogy ne játsszunk együtt legalább egyszer!
- U. D.: Éppen itt jön az, amiről az előbb beszéltünk: hiszek a társulati létezésben, ugyanakkor éppen ebből fakad, az, hogy bizonyos kollégákkal soha nem dolgozunk együtt, főleg, amióta szinte megszűntek a tévé- és rádiójátékok, forgatások. Nekünk most szerencsénk volt. Bámulatos csapat van itt, a legjobb alkotók álltak mellénk.
- Parti Nagy Lajos és Ascher Tamás könnyen igent mondott? Két éve már?
- H. J.: Könnyen, csak időproblémájuk volt. Amikor két éve összeültünk egy nyári napon, Lajos azt mondta, hogy neki egy évig nincs ehhez üres papírja, mert arra most mást kell írnia. Ascher Tamás azt felelte, hogy tetszik neki az ötlet, de a következő másfél évre tudja, mit fog csinálni. Aztán, végül csak eljött a pillanat.
- U. D.: Soha nem siettettük. Szép lassan formálódott, és két év múlva is úgy éreztük még, hogy ezt meg kell csinálnunk.
- H. J.: Parti Nagy Lajost hihetetlenül érdekli az, amiről beszélgettünk az előbb: a kötöttségben való szabadság. Azt hiszem, Ascher is bírja ezt.
- Említették, hogy minden próbafolyamatban ott a küzdelem, talán olykor kudarc vagy csalódás is. Mi az, ami ilyenkor segít?
- H. J.: Nem tudom, másnak mi, nekem a gerincész. Valójában semmi nem segít, mert képtelenség ilyenkor másra figyelni.
- U. D.: A legjobb könyv se tud ilyenkor lekötni, pedig szeretek olvasni, az is olyan, mint a jó dal, a zene, amelybe bele lehet feledkezni.
- H. J.: Ha valami kudarc ér, nem tudunk mással foglalkozni, csak azzal, hogy azt megoldjuk. Még ha leülök, bámészkodom, ilyenkor akkor is csak a bajommal foglalkozom. Most hol Dorka esett pánikba, hol én. Van, amikor a pánik úgy ömlik rám, mint amikor kinyitok egy ajtót, s rám zúdul egy vödör víz. De aztán kimászunk belőle. Nincs mese, kell találnunk mindig valamilyen megoldást.
- U. D.: De ez is jó, ezért vagyunk színészek. Miközben pánikba esünk, gyötrődünk, ott lebeg a szemünk előtt a cél, az előadás. Az, hogy a nézők örüljenek.
