Az alkotók mellett a produkció megálmodói is a helyszínre látogattak. Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója elmondta: amint meghallották Petőfi eposzparódiájának filmes ötletét, azonnal bekapcsolódtak, hiszen a közmédiában régóta kérdés volt, hogyan tudnak az ünnepi év kapcsán méltón emlékezni Petőfire. Miután több mint öt évtizede senki nem nyúlt A helység kalapácsához, úgy vélték, érdemes a mai kor szellemének megfelelően feldolgozni.
A Petőfi Kulturális Ügynökség főigazgatója, Demeter Szilárd a történetet újraolvasva arra gondolt, ha Tarantino ismerte volna a művet, ez alapján vitte volna vászonra Az aljas nyolcas című moziját. „A helység kalapácsa egy hőseposz karikírozása, gyakorlatilag egy pamflet. Petőfi annyira jól megírta, annyira benne van az a bátorság, ami Tarantinót jellemzi filmesként, hogy rögtön beugrott a neve. Majd utána láttam, hogy Dombrovszky Linda rendezőnő a szinopszisban szintén átkötött arra a szemtelenül intellektuális alkotói szabadságra, ami Tarantino munkáiban megjelenik.”
Demeter Szilárd hozzátette, hogy Az apostolt is újraolvasta, hiszen – szintén a Petőfi-emlékév kapcsán – Futaki Attila világhírű képregényrajzoló elkészíti az elbeszélő költemény dart noir verzióját. „Rettenetesen súlyos mű, akkor írta a költő, amikor mélyponton volt, és bár benne van a fájdalma, az elkeseredettsége, mindezt széles dimenzióra tágította. Az a különbség a jó és a nagy szerző között, hogy míg a jó szerző leköti az embert, addig a nagy alkotókat olvasva az az érzésed, mintha a saját történeted lenne a kezedben.
Az apostol életem bizonyos szakaszaira vonatkoztatva mintha rólam szólna. Volt egy olyan periódusom, amikor azt éreztem, kényszerpályán vagyok, és minden teljesen értelmetlen, amit csinálok. Nagy törés volt, és már elég idős voltam ahhoz, hogy ne legyen magától értetődő az, hogy váltani fogok. Hoztam egy nehéz döntést, meg is szenvedtem, meg is fizettem az árát, de jól határoztam. A döntés előtti időszak az, amihez fogódzókat tudok találni Az apostolban”– fejtette ki a főigazgató.
„Petőfivel kapcsolatban a két kulcsszó még ma is az, ami a nevével egybeforrt az egész világon: szabadság, szerelem. Hogy melyiket, hogyan és miért áldozzuk fel, az mindig választás kérdése”
– folytatta Demeter Szilárd, majd hozzátette: „Petőfi 26 éve egybesűríti a magyar nemzet kálváriáját. A legnagyobb magyar költő felvidéki szülőktől származik, Erdélyben életét adta a magyar szabadságért: ennél többet nem lehet elmondani arról, hogy mit jelent a magyar nemzet a Kárpát-medencében. A másik fontos vonása a Petőfi-jelenségnek a hihetetlen lázadóképessége: balszéltől a széljobbig bejárta az egész – mai fogalmakkal élve – ideológiai palettát, de soha nem tért el az origótól. Rebellis volt, nem tűrte a tekintélyt, mindig a saját életét élte, és azt hiszem, ez a legfontosabb, amit megtanulhatunk tőle: a saját életünket kell élnünk.”
Dombrovszky Linda rendezőnő arra a kérdésünkre, hogy Tarantinóhoz hasonlóan folyik-e majd vér A helység kalapácsának új filmes adaptációban, rögtön rávágta: „Folyik! Pont úgy, mint a Petőfi-műben, aki még levágott füleket is odaképzelt a padlóra. Western és eastern műfajparódiát csinálok, mivel eredetileg is eposzparódiáról van szó. Megpróbáljuk lekövetni a műfajt, és úgy nyúlunk hozzá, hogy ne hagyományos megközelítés szülessen, hanem filmnyelv, műfaj, díszlet, jelmez, hangulat és zene szempontjából kifigurázás legyen. Olyan színészeket választottam, akiknek van humora. Az eredeti műben kicsit fekete-fehér a karakterek leírása, pontosabban Petőfi olyan jelzős szerkezeteket használ, amelyek jelentősen meghatároznak egy-egy szereplőt, éppen ezért jellegzetes figurákat kerestünk. Olyanokat, akik annyira egyértelműek, mint A Jó, a Rossz és a Csúf.
Szervét Tibor kavarja például a szálakat, miatta robban ki az egész tömegverekedés és pusztul el majdnem az egész falu. Pindroch Csaba szerethetően naiv, kétméteres férfi, akiről hihető, hogy a szerelemért bármit megtesz. Szemérmetes Erzsók szerepére Györgyi Annát hívtam, aki már nem huszonéves, de gyönyörű nő, és az is humoros, ahogyan néz. Ember Márk a dzsigoló Csepü Palkót játssza, aki mindenkit levesz a lábáról. Rajtuk kívül Hunyadkürti István, Zayzon Zsolt, Cserna Antal, Gubás Gabi, Nagy Viktor személyesítik meg a karaktereket.”
A rendezőnő megemlítette, hogy van három sor a költeményben arról, hogy közeledik a világ pusztulása. Úgy véli, kicsit megnyugtató, hogy már Petőfi is így érezte akkor. „Behoztunk egy olyan elemet a történetbe, hogy napkitörés várható, ami azután a film végén be is következik, ezzel ki lehetett mozdítani a szereplőket abból a helyzetből, amiben az egész film alatt voltak. Hirtelen mindenki felnéz az égre, ahol minden vörös fényben úszik,
és végre megértik, hogy valami sokkal nagyobb dologról van szó, mint az ő kis szerelmi kalandjaik és háborúik.
Azért is nyúlt Petőfi a paródiához, mert így lehetett a leginkább kifejezni, hogy a hétköznapi problémák mennyire jelentéktelenek a világ viszonylatában” – fogalmazott.
A Csepü Palkót megszemélyesítő Ember Márk a karakter kedvéért egész nyáron bajuszt visel, ami – ahogy nevetve mesélte – időnként feltűnést kelt az utcán. A helység kalapácsa egyáltalán nem volt ismeretlen számára. „Egyetemista koromban Markó Robi rendező barátom felolvasószínházat csinált Szentendrén, és én voltam ott a mesélő, ezért a szöveg javarészét nekem volt szerencsém elolvasni. Akkor szembesültem azzal először, hogy
mennyire játékos, jó humorú, jól mondható a szöveg,
és az előadás a mai napig szép emlékként él a szívemben. Nagyon örültem, hogy ebből most készül egy filmfeldolgozás, és amikor megláttam, hogy mi az ötlet, akkor meg pláne odavoltam. Westernfilmet forgatni nagyon menő! Egyrészt olyan jelmezekbe bújhat az ember, amilyenekbe soha, olyan arcokat vághat, amilyeneket soha. A vérmérséklettől pedig, ami ezekhez a filmekhez, a cowboyok megszemélyesítéséhez kell, az ember igazi tökös csávónak érezheti magát.
Iszonyú meleg van a ruhákban, sokat vagyunk kint forró helyszíneken, de hiába izzadunk, fáradunk, ha belenézünk egymás szemébe, azt látjuk, hogy közösen akarunk valami jót csinálni, ez pedig minden nehézségen átvisz.” A színművész elmesélte, hogy Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója elsőre nagyon vagány, belevaló fiúnak tűnik, de bizonyos helyzetekben kiderül róla, hogy nem minden igaz, amit mutat magáról. Ember Márk azzal zárta az interjút, hogy azért jó ezt a figurát játszani, mert nem csak egydimenziós karakter.
A Megafilm egyik producere, Kálomista Gábor szerint a minőségi humor mindig nehezebben vihető filmre, mint egy dráma, hiszen a sírást könnyebb provokálni a nézőből, mint a nevetést. „A helység kalapácsa olyan mű, amely rendkívül széles lehetőséget ad az alkotónak, akár színdarabként, akár monodrámaként akarja megvalósítani – ezekre volt is példa. 1965-ben egy tévés adaptáció is született, amelyben bravúros színészi játékok vitték előre a történetet.
Úgy véltük, ha modern technikákkal és azzal a tudással nyúlunk a műhöz, aminek manapság birtokában vagyunk a filmkészítéssel kapcsolatban, valamint találunk egy olyan bátor és tehetséges rendezőt, mint Dombrovszky Linda, akkor egészen különleges dolog jöhet létre. Azt látom, ez így is történik: mindenki jókedvű, rég láttam ilyen stábot, amelyik ennyire felhőtlenül élvezi, amit csinál – ez pedig a képernyőn is érződik majd.”
Kálomista Gábor azt is megemlítette, hogy mivel egy nagy Petőfi-film már forog, hasonló produkcióban nem gondolkodtak. Mint mondta: „Petőfinek mérhetetlenül sok világszínvonalú munkája van, és azon tanakodtunk, melyik tud ma úgy megszólalni, hogy azokat a fiatalokat is lekösse, akiket annyira még nem érintett meg a költő. Így esett a választás A helység kalapácsára, de közben arról is tárgyalunk, hogy a Thália Színház bevonásával rádiójátékot készítsünk Petőfi összes verséből. Egy csomó ötleten gondolkozunk még Petőfivel kapcsolatban, hiszen ő egy rockkirály volt. Nagyon rövid életének műve egészen fantasztikus!”
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
