Cserháthalápy Ferenc: Ön az imént úgy fogalmazott, hogy ha jobban megismerjük anyanyelvünket, még jobban fogjuk szeretni.
Kiss Gábor: Mindenkinek van egy kincse, és ez az anyanyelve. Az ember az ismeretlent nem szeretheti, mindenki csak annak lehet rajongója, amiről sokat tud. Ezért kell ismernünk a magyar nyelvet. Gondoljunk a focidrukkerekre! Az igazi szurkoló évekre visszamenőleg ismeri csapatának az eredményeit, és fejből fújja az összeállítását. Továbbgondolva, Kosztolányi Dezső, talán tőle szokatlanul sarkosan úgy fogalmaz: ,,Aki már az anyanyelvét sem ismeri, az ember sem lehet.??
Cs. F.: Mindnyájan ismerjük a magyar nyelvet, hiszen azon beszélünk. Mit ismerjünk még jobban meg belőle?
K. G.: Egyrészről így van, hiszen ösztönösen, gondolkodás nélkül használjuk szinte minden percben drága nyelvünket. De a nyelv annyi, de annyi titokra rávilágíthat, ha csak egy kicsit is a mélyére nézünk. Például szólásaink, mint egy konzerv, régi szavakat őriztek meg számunkra. Ordít, mint a fába szorult féreg szólásban például a fa, fából készült csapdát jelent, a féreg meg nem más mint a farkas archaikus neve.
Cs. F.: Miért a Nebuló nevet kapta a szótárcsomag?
K. G.: Ha én a nebuló szót hallom, akkor szemen előtt egy életvidám, tudásvágytól fűtött, kicsit csintalan tanuló képe jelenik meg. Nos, a világ dolgai iránt nyitott, az új ismereteket vidáman magukba szívó diákoknak ajánljuk szótárainkat.
Cs. F.: A Nebuló II. szótárcsomagban található egy gyűjtemény a tájszavakról is. Nem avítt ma már a tájszavakkal foglalkozni?
K. G.: Nem. Múltunk egy részét veszítjük el, ha mai fiatalok olyan szavakat, mint szakajtó, rocska, mángorló és iga nem fognak ismerni. Ezek a szavak az utóbbi fél évszázadban eltűnt paraszti világ hű lenyomatai. Szegényebb az aki, nem tudja milyen volt a kenyérsütés hajdan és nem tudja, hogy a billentyűzet használata előtt palatáblára írtak a kisiskolások.
Cs. F.: Ma sokan azt vallják, hogy a nyelvhasználatot nem lehet központi utasításokkal befolyásolni, sőt beszéljen mindenki úgy ahogy akar. Mi erről a véleménye?
K. G.: A nyelv folton-folyvást változik, követi az élet változásait. Nem lehet értelmetlen, erőltetett szabályokkal kőbe vésni. De minél többet tud valaki anyanyelvéről, annál jobban ki tudja aknázni a benne rejlő sok-sok lehetőséget. Ismerni kell rétegeit, tudni kell ? mint egy jó orgonán ? váltogatni a regisztereit. Mert igen is helytelen, és nyelvi tudatlanságra vall, ha valaki a magyar dolgozatában leírja azt, hogy Balassi Bálint életének ebben a szakaszában rossz passzban volt. Biztos nem kapja meg a komoly állást, az aki az állásinterjú végén azt kérdezi: Hé góré, aztán mennyi lesz a lóvé?
Cs. F.: Manapság sokat hallani az Akadémia és az ún. alternatív nyelvészek és nyelvészet harcáról. Hogy látja ezt a vitát?
K. G.: Nézze, minden tudománynak megvannak a maga módszerei és tudósai, és minden művészetnek megvannak a zsenijei. A nyelvtudomány, az tudomány és nem művészet. Tehát egy amatőr kívülről, nagy szívvel, lelkesen mondhat szépeket a magyar nyelvről, de az attól még nem válik tudományos igazsággá. Ha én, mint repülőgépek tervezésében járatlan amatőr, tervezek egy igen szép gépet, Ön felszállna rá, hogy kipróbálja? Ugye nem? Mindezek mellett a művészek éles meglátásai inspirálólag hathatnak a nyelvtudósokra is.
Cs. F.: A TINTA Könyvkiadó mit tesz a nyelv ismeretterjesztésért?
K,. G.: A kiadó nyolc belső és több tucat külső munkatársa folyamatosan azon dolgozik, mind több oldalról leltározzuk szókincsünket és vegyük górcső alá nyelvünket. Feladatunk, hogy gazdag szókincsünket korszerű és közérthető módon foglaljuk sok-sok féle szótárba. Az elmúlt években megjelent szótárainkból állítottuk most össze a Nebuló II. szótárcsomagot, és a diákok ismereteinek az elmélyítése elősegítésére mellétettünk két gyakorló munkafüzetet is.
Cs. F.: Kinek ajánlja a TINTA Könyvkiadó a Nebuló II. szótárcsomagot?
K. G.: Az általános iskola felső tagozatos diákjainak és a középiskolásoknak. Túl szélesnek tűnik ez a korcsoport, de ne feledjük el, anyanyelvi szótárakról van szó, melyekben lévő nyelvi ismereteket több szinten lehet kiaknázni.
Cs. F.: Az Anyanyelvápolók Szövetsége nemrég adományozta önnek a Lőrincze Lajos-díjat. A nagy nyelvművelő nevét viselő kitüntetés mit jelent Önnek?
K. G.: Megtiszteltetést és a TINTA Könyvkiadó munkájának elismerését jelenti a díj. És érezzük, hogy a díjjal hatalmas terhet is tettek vállunkra, mert nagyon nehéz a Lőrincze Lajosnak, a 20. század kiemelkedő anyanyelvápolójának nyomdokában járni.
