A klímaváltozással együtt járó szárazság már korábban is szerepelt azon okok között, amelyeket az ezer évvel ezelőtt fennálló közép-amerikai birodalom romba dőlése kapcsán fogalmaztak meg. A Southhamptoni Egyetem két kutatója, Martin Medina-Elizalde és Eelco Rohling a Yucatán-félszigeten járva azt mérték fel, hogy az eső mennyisége hogyan változott az idők során. A cseppkövekben levő oxigén izotópokat vizsgálták, majd megállapították, hogy a csapadékmennyiség 800 és 1000 között 40 százalékkal esett vissza.
Ez a mértékű változás a modern társadalmak számára ? amelyek víztározókat építenek és talajvizet gyűjtenek ? még nem feltétlenül elviselhetetlen, a majáknak azonban kétségkívül az volt. "Valóban, a maja civilizáció bukásával összefüggésbe hozott szárazságok nem voltak annyira drámaiak" ? fogalmazott Medina-Elizalde. "De elég veszélyesek voltak ahhoz, hogy a Yucatán-félsziget csapadékeloszlásának ingatag egyensúlyát megtörjék, s komoly problémákat ? társadalmi feszültségek, háború, járványok ? okozzanak, ami végül elvezetett a birodalom összeomlásához" ? tette hozzá.
Medina-Elizalde és Rohling ? akik tanulmányukat a Science e heti számában adták közre ? az izotóp-vizsgálat eredményét a tavakból vett mintákkal támasztották alá. Az eljárás a fagyűrűk vizsgálatához hasonlít, de sokkal bonyolultabb, igaz, pontosabb is. Ez azt mutatja, hogy sokkal kevesebb vihar volt ebben az időszakban, ami a perzselő nappal együtt végzetes csapást mért a modern társadalmakhoz képest kevésbé előrelátó majákra.
