Vörösmarty Mihály, Szarka Tamás és a rap

A már futó előadás felújítása helyett Vidnyánszky Attila újra rendezi Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét. Méghozzá annak zenés változatát. Egész pontosan egy Szarka Tamás által „megrappesített” produkciót mutat be a Nemzeti Színház novemberben. A Kossuth-díjas muzsikussal beszélgettünk az egy tucat „betétdalt” felsorakoztató alkotásáról.

Gorkij megzenésítve

Az idén Petőfi Zenei Életműdíjjal kitüntetett Szarka Tamás nem ismeretlen a Nemzeti Színház közönsége számára, tudniillik a tavaly bemutatott Maxim Gorkij Makar Csudra-adaptáció, az Esthajnal (rendezte: Vidnyánszky Attila, koreográfia: Zsuráfszky Zoltán) pazar muzsikáját (dalszövegeit, szövegkönyvét) ő írta. Éppen egy évtizede Bozsik Yvette vitte színre, szintén a Nemzetiben Éden földön (Hany Istók legendája) című alkotását. Zsuráfszky Zoltánnal és Zs. Vincze Zsuzsával már a kétezres évek első évtizedében alkottak közösen a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Benyovszky (2008) és a Dózsa (2010) táncdrámákat. Vidnyánszky Attilával pedig a 2012-es Mária musical bemutatóján dolgoztak közösen a Debreceni Csokonai Színházban.

Vörösmarty a Z generációnak

Kilenc esztendővel ezelőtt állította a Nemzeti Színház színpadára a vezérigazgató Vörösmarty Csongor és Tündéjét. A bemutató előtt Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott: „Ez az egyik legszebb szöveg, amit magyar ember írt.” Koncepciójáról kifejtette: „jó dolog végiggondolni a mű alapkérdéseit: élet, halál, kísértések. A csongori utat végigjárva eljutni abba az állapotba, amikor már méltók vagyunk a nagy szerelem befogadására, vagy belegondolni abba a tündei áldozatba, hogy az öröklétet feláldozzuk a földi szerelemért.” Az ősi mitológiákból szőtt többdimenziós tündérmese a rendező szerint nehéz mű, mert nehéz megtalálni benne az egyensúlyt. „Két út kínálkozik: vagy meseként állítják színpadra, vagy metafizikai drámaként. Mind a kettő benne van, az arányokat kell megtalálni” – fogalmazott a majd egy évtizeddel ezelőtti premierkor.

Vörösmarty darabja az egész univerzummal foglalkozik, az őserővel, a világ teremtésével. Hatalmasat merít a mester.

Ezt már Szarka Tamás mondta, miután megírta, leadta a zeneanyagot.

Ama fentebb emlegetett előadásban a Góbé zenekar muzsikája kapott kiemelt szerepet. Két esztendeje jelentette be egy sajtótájékoztatón a vezérigazgató, hogy betétdalokkal gazdagított formában újra színre állítja a Csongor és Tündét. A produkció zeneszerzője Szarka Tamás lesz. Vidnyánszky Attila szerette volna, hogy a középiskolások, a Z generáció élvezettel tudja befogadni Vörösmarty remekét.

„Ezt a gyönyörű darabot – emlékeztetett Szarka Tamás. – Ennek érdekében nyúlt a zenéhez. Megkért, írjak dalokat, legyen az előadás egy zenés Csongor és Tünde. Szép feladat, nehéz feladat.”

A zenész példaként említette a Komáromi Jókai Színház 2006-os Vérnász-előadását. A Görög László rendezte Federico García Lorca-darabhoz ő írta a dalokat, méghozzá saját verseivel egyetemben. Ezt a megoldást javasolta Vidnyánszky Attilának, mert a dalszöveg kötöttebb formájú, mint Vörösmarty Mihály drámai költeményének strófái.

„Ha azt akarom, hogy guruljon egy dal, ne nyögjön, ne szenvedjen, akkor négy-nyolc rímes sorban kell fogalmazni” – magyarázta a zeneszerző, aki saját versein keresztül tolmácsolta a színmű szituációit.

„Elővettem a sarokból Gordius kardját. Mindig ott tartom, mert néha használnom kell – fogalmazott humorosan. – Így jutott eszembe, hogy rappeljék le az előadók a szövegeket.”

Saját zenéibe beleoltotta Vörösmarty strófáit. Elárulta azt is:

itt-ott belejavított a mester mestermunkájába, tette ezt szinte észrevétlenül, hogy az eredeti sorok ragyoghassanak.

Szarka Tamás, a rapper

Amikor első ízben előhozakodott a Nemzeti Színház igazgatójának a rap ötletével, Vidnyánszky nagyot nézett. Szarka Tamás kisvártatva megírt és felvett négy dalt.

„Attila, miután meghallgatta, azonnal mutogatni kezdte mindenkinek, az irodájában, a folyosón. Sikere lett. Működtek a dalok” – mesélte a szerző, aki ebben a szellemben írt összesen tizenkét kompozíciót.

A tervek szerint az eredeti prózai előadásba helyezte volna el a számokat a rendező, azonban Szarka Tamás muzsikája annyira meghatározója lett a produkciónak, hogy Vidnyánszky Attila úgy határozott, újra rendezi a zenés Csongor és Tündét.

„Több száz éves a világ egyik legszebb muzsikája, az erdélyi vonós zene, amelyben előfordulnak prózai részek, amelyet nem rapnek, csujogatásnak hívunk. Ritmikus, rímelő sorokat kiabálnak a tánc alatt” – idézte a műfaj gyökereit Szarka Tamás, majd jobban a múltba tekintve megemlítette, hogy Afrikában réges-régen létező szokás a zenére történő szövegmondás.

Több ezer esztendeje a sámánjaink, akiket mi táltosoknak hívunk, egyszerű dobkíséretre rímelve mormolták a gyógyító szövegeket

– magyarázta a muzsikus, summázva: – Mondhatjuk, hogy a rapperek feltalálták a meleg vizet.”

Szarka Tamás zenéinek raprészét minden esetben refrén oldja fel, „a dalok kilencven százaléka ritmikus szövegmondás” – hangsúlyozta a szerző.

A kompozíciókat júniusban leadta a színháznak, a betanítás elkezdődött, október közepén pedig indulnak a próbák.

„Saját gyerekemnek tekintem az előadást, így mindenben segítek a színészeknek. Ha hívnak, ugrom és megyek.”

Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Törőcsik Mari igazi istenadta tehetség volt

Törőcsik Marit igazi istenadta tehetségnek nevezte Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója vasárnap a teátrum legendás színművésze születésének 90. évfordulója alkalmából tartott emlékesten.

A múlt erőt ad a jövő megéléséhez

A Nemzeti Táncszínházban szembesülhetünk Zsuráfszky Zoltán stílusokon, időn, műfajokon átívelő tehetségével.

Új tagokkal és közös célokkal erősödött a Magyar Teátrumi Társaság

A szaporodó színészképzésekről, a művészeti fesztiválok támogatásáról és a művészeti életpályamodell kérdéséről is szó esett a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) őszi közgyűlésén, amelyet november 10-én rendeztek a Nemzeti Táncszínházban.

Lezajlott az Országos Színházi Évadnyitó

Debrecen városa adott otthont az Országos Színházi Évadnyitónak, amelyet a Magyar Teátrumi Társaság és a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház közösen szervezett meg, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával. A magyar színházi élet meghatározó eseményén elhangzó beszédek, szakmai konferenciák és bejelentések a közösségi összefogás erejét és a kultúra jövőjébe vetett hitet tükrözték.