Herfort Marietta emlékeztetett: „Minden a szavakkal kezdődött. Szavakból törvények születtek, majd azok, szabadon értelmezve, tettekhez vezettek. Olyan tettekhez, amelyek Európa történelmének legsötétebb korszakát hozták el.” Mint hozzátette, a kirekesztést megvalósító rendelkezések nem az utcákon, hanem a magyar országgyűlés épületében lettek elfogadva, és bár csaknem 100 év telt el, „az elnyomó retorika és politika ma is jelen van társadalmunkban”.

Herfort Marietta felidézte, hogy 1944. augusztus 2-án Auschwitz-Birkenauban több mint 4300 romát gyilkoltak meg. Ezen a tragikus napon világszerte rájuk és arra az 500 ezer–1,5 millió roma emberre emlékeznek, akiket a második világháború alatt gyilkoltak meg Magyarországon és Európában.

Előttük hajt fejet a hétfői kiállítás is, amely arra is figyelmeztet, hogy mindenki személyes felelőssége és feladata szembeszállni mindenféle elnyomásra, kirekesztésre törekvő ideológiával és szavakkal.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija megnyitó beszédében a kolozsvári Halberstam rabbi emlékét idézte fel, akinek a nácik feleségét és tíz gyermekét is a halálba küldték, ő pedig munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot. A háború után mégis rögtön hozzálátott a közösségépítéshez, először Kolozsváron, majd Izraelben, úgy vélte ugyanis, hogy a zsidó nép győzött azzal, hogy túlélte a holokausztot.

A rabbi hozzátette: ha a szavak nem vezetnének tettekhez, akkor is mindenkinek meg kellene fontolnia, mit mond, hiszen egy rossz szó tönkre tud tenni egy embert lélekben, egy jó szó pedig fel tudja emelni.

A diszkriminációt, kirekesztést elszenvedettek meg is húzhatják magukat, de helyesebb, ha nem hagyják magukat elbizonytalanítani, hanem még büszkébben emelik fel a fejüket.

Beer Miklós, a váci egyházmegye nyugalmazott püspöke elmondta, augusztus 2. az emlékezés döbbenetes napja, és a távolból ma is a jelennek üzen. Fontos végiggondolni, hogyan lehet az, hogy emberek azon kezdjenek gondolkodni, kinek van joga az élethez és kinek nem, ugyanis mindenki Isten gyermekeként születik a világra. Beer szerint nem elég csak emlékezni, nem elég csak elfogadni, hanem testvérként kell tekinteni egymásra. A társadalom közömbössége ugyanúgy oka minden kirekesztésnek, minden megkülönböztetésnek, mint a rossz szavak, tenni kell tehát azért is, hogy minden kisgyerek esélyt kapjon.