Nemcsak szép és hosszú, de szinte felfoghatatlanul sokrétű és termékeny életet élt; a legkülönfélébb szakterületekre szerteágazó életművet és számos kérdőjelet is maga mögött hagyott Dienes Valéria, az első magyar professzornő, filozófus-matematikus, táncteoretikus, pedagógus és fordító, az új színpadi táncművészet magyar úttörője és még ki tudja, mennyi minden.
„Megijedek, milyen tarka ember voltam"
Babits Mihály gyermekkori játszópajtásának izgalmas életútja Szekszárdról indul, a Séd patak partjáról, ahol saját vallomása szerint „kisvárosi jólét”-ben, természeti környezetben, háziállatok közelségében és a vitrinben a legnagyobb magyar írók bármikor leemelhető könyvei között telnek első évei. Babitscsal rokoni és szomszédi kapcsolatban áll, az író róla mintázza Halálfiai című regényének okos, nyurga hősnőjét, Hintáss Gittát. Az idillnek azonban hamar vége szakad, amikor ügyvéd-lapszerkesztő édesapja és tanárnő édesanyja elválnak, s Valéria egy évre anyja szülővárosába, Pápára, ezután pedig a győri tanárképzőbe kerül.
Mit sem törődve a kor szokásaival, nő létére jelentkezik a budapesti tudományegyetemre – ehhez azonban nem fogadják el a győri Állami Tanítóképzőben szerzett tanítói, és a budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett polgári tanári oklevelet, így magánúton teszi le a fiúkéval azonos értékű érettségi vizsgát. Rendhagyó módon a matematika-fizika és filozófia-esztétika szakot választja egyszerre; Eötvös Lorándnál, Beke Manónál és Alexander Bernátnál tanul, de hogy a zene iránti éhségét kielégítse, párhuzamosan beiratkozik a Zeneakadémiára is zeneszerzés-zongora szakra (ott egy szemesztert végez el sikeresen).
Dienes – akkor még Geiger – Valéria életében semmi sem csupán fellángolás: minden választott tárgyat, minden, később a mozdulatművészettel is kibővülő érdeklődési kört tudósként ragad meg: azokkal kapcsolatos tudását a teljességig, vagyis a lehetőségek határáig igyekszik fejleszteni, így a Valóságelméletekről írt bölcsészdoktori értekezését sem csak egyik vagy másik választott tárgyából, hanem mind a négyből egyszerre védi meg külön vezetői engedéllyel 1905-ben.
Egyetemi szerelmével, a később ismert matematikussá lett Dienes Pállal egyszerre veszik át diplomájukat a budapesti tudományegyetemen, ezután összeházasodnak és Franciaországba utaznak. Valéria itt ismeri meg Bergson filozófiáját, amely sorsdöntő fordulatot hoz az életében, majd ezzel párhuzamosan a mozdulatművészetet, amelyben érzése szerint minden, addig megszerzett tudása és ismerete egyesül. A Sorbonne-on matematikából tesz doktori vizsgát.
Dienes Valéria és Pál egyetemi évei alatt és után a Huszadik Század pozitivista szellemi körének tagja, Bergson spiritualista gondolatainak hatására azonban szakít e szellemi közösséggel. „Bergsonban vált számomra öntudatos filozófiává az egész lényemet mindenféle eddigi formában éltető filozófia” – vallotta egyik visszaemlékezésében.
Dienes hamar Bergson kizárólagos magyar fordítójává válik, de az ő tollából ismerheti meg a magyar közönség David Hume, John Locke, René Descartes értekezéseit is. Irodalmi igényességű munkái új utat nyitnak a filozófiafordításban.
„Kezdetben volt a mozdulat, és a mozdulat maga volt az élet”
A fordulat 1912-ben érik be Dienes életében, amikor Párizsban – miközben Bergson filozófiai kurzusait hallgatja – háromszor tekinti meg Isadora Duncan táncait a Châtelet-ben, majd járni kezd Raymond Duncan görögtorna-tanfolyamára. A házaspár mozdulatművészete ihletésére alkotja meg az „orkesztikát”, azt a jelentéssel felruházott mozdulatrendszert, amelyet Orkesztika – Mozdulatrendszer című könyvében foglal össze. (Planétás, 1995.) Az új szemléletű mozgáskultúra, amely a magyarországi modern táncművészet első megnyilatkozása is, iskolává szélesedik, majd testnevelési tárgyként bevonul a kiemelkedő pedagógiai intézetek falai közé, és egészen 1951-es betiltásáig folytatja diadalmenetét.
„…a három esti táncelőadáson a szabadon mozgó test esztétikai bűvölete forrott össze bennem valamivé, melyet először (…)görög tornának, majd orkesztikának neveztem, egy mozdulatrendszerré, mely később a tánc nyersanyagát, az emberi test összes mozdulatlehetőségeit kívánta feltárni, megvizsgálni, tudományos alapelvekre helyezni és művészi célokra használni” – írta később.
„Dr. Dienes” mozdulatrendszerében is vallja az emberség, az egyéniség eszményeiből fakadó szabadságot. Saját alkotói metódust alakít ki: művei gyakran tanítványai közreműködésével, a színpadon születnek. Az orkesztika tudományát és iskoláját fia, Gedeon, az Orkesztika Alapítvány létrehozója és Fenyves Márk, a Magyar Mozdulatművészeti társulat két éve tragikus hirtelenséggel elhunyt vezetője mentette át napjainkig, számos tanulmányt és cikket is hátrahagyva a témában.
Dienes Valéria fejlődésútja azonban nem állt meg a tánc- és mozgásművészet, egyben a női testnevelés megreformálásával: a valódi kiteljesedést az istenhitben, az ennek magyarázatot adó filozófiában, majd az ennek szolgálatába állított mozgásművészetben éli át.
Amikor 1919-ben férje új szerelme miatt elválnak, a férfi vezetéknevét haláláig megtartó Dienes Valéria édesanyja szülővárosában, Pápán talál megélhetést. Nem mellékes, hogy kétgyermekes édesanyaként a fiai érdekében dönt úgy, hazajön Magyarországra és itt próbál boldogulni. 1924 májusában találkozik Prohászka Ottokár fehérvári katolikus püspökkel, akivel előbb Bergsonnal kapcsolatos beszélgetéseik, majd lelki-szellemi rokonságuk okán a püspök – Valéria választott lelkiatyja – haláláig meghatározó kapcsolatban marad.
Dienes Valéria lényében mintha egybeforrnának érdeklődései: képes a megújulásra, de arra is, hogy egészen új műfajt teremtsen: a hit és az orkesztika szintéziséből hamarosan megszületnek misztériumjátékai: nagy szabású, sokszereplős, vallási témájú mozdulatművészeti előadásai, amelyek újabb ajtókat nyitnak a művészeti ágak együttműködése terén. Első közös munkája a Kodály-tanítvány Bárdos Lajossal a Dienes Valéria életművében máig egyik legfontosabb alkotásként számon tartott Hajnalvárás.
Dienes Valéria alkotói energiája kilencvenévesen sem hagy alább: Eszméletcsere címmel ekkor kezdi el a Bergson-Prohászka-Teilhard között általa felfedezett misztikus-filozófiai kapcsolat feldolgozását, amit már nem sikerül befejeznie. „Szeretném felgyújtani itt azt a belső tüzet, amit az én nagy lelkeim táplálnak…” – írja tervéről.
Életművének feldolgozása számos fennmaradt tanulmánya, naplója, gazdag levelezése nyomán az orkesztika, a filozófia és a vallás oldaláról részlegesen megtörtént, de szerteágazó tevékenységi köre okot és alkalmat is adna egy egységes Dienes Valéria-monográfia kidolgozására. Kutatói szerint maradandót alkotott a pszichológia területén. Fiatalon számos feminista rendezvény és szervezet előadója is volt. Mindezt szelíden, az élet iránti legnagyobb nyitottsággal, az ember iránti teljes tisztelettel és a megszerezhető tudás iránti olthatatlan vággyal tette. Életművének a szekszárdi Babits Mihály Emlékházban állít emléket a megyei Wosinsky Mór Múzeum.
Még fiatalon, 32 évesen azt írta Babitsnak, s ez talán ars poeticájának, de a következő generációknak szóló tanításnak is tekinthető: „azóta hit lett az aggodalomból, és a nyugtalanság tele van eljövendő szépségek várásával. Nem vagyunk, nem is leszünk elégedettek soha, de valamit nyerhetünk, azt a hitet, hogy lehet előremenni határtalanul, és ez talán minden.”
