Debrecen kulturális életében különösen jelentős helyet foglal el az 1920. június 4-e és 1930. május 25-e közötti időszak. Amikor az ország a trianoni szerződés okozta veszteség bénultságában élte mindennapjait, Debrecenben a város arculatát évszázadokra meghatározó oktatási és művelődési intézmények kezdték meg működésüket: a Tisza István Egyetem és a Déri Múzeum. A szomorú emlékű diktátum hatására az oktatás és a múzeumügy is súlyos veszteséget szenvedett. Az egyetemektől több intézményt elcsatoltak, a múzeumok közül pedig több mint hatvan került Magyarország határain kívülre, felbecsülhetetlen értékű műkincseikkel együtt.
Ennek fényében különösen jelentős lépés volt Déri Frigyes nagylelkű felajánlása, amellyel Debrecent választotta a gyűjteményét bemutató múzeum helyszínéül. Támogatása nemcsak az ajándékozásra terjedt ki, a múzeum felépítésére is jelentős összeget különített el. Sajnos a helyszín kijelölése elhúzódott, és eközben az építkezésre szánt pénz elértéktelenedett, így végül Debrecen városa vállalta magára a múzeum felépítését.
Több körülményt is figyelembe kellett vennie a múzeumi bizottságnak a helyszín kijelölésekor, és a tárgyak speciális igényei is befolyásolták a döntést. Ezeket mérlegelték akkor, amikor a vasútállomás közelében lévő telekről lemondtak „zajossága, illetve a vonatok által kibocsájtott füst” miatt. Felmerült még a Csokonai-szobor mögötti egykori Egyháztér is, ma Kálvin tér, de a húszas években Debrecenbe menekültek elhelyezése – az itt álló lakóházak elbontását követően – nehezen lett volna megoldható. Szó volt a város tulajdonában lévő Degenfeld tér területéről, de ez gazdasági szempontok miatt nem felelt meg. Bizonyos érdekkörök szívesen látták volna az újonnan épült Tisza István Egyetem közelében, a Nagyerdőből elvett területen. Végül is Déri Frigyes határozott kérése segített a döntésben, amely a város centrumában látta egyedül felépíthetőnek a gyűjteményének helyet adó épületet. Ragaszkodott a belvároshoz, azt kívánva, hogy a múzeum a Nagytemplommal és a Kollégiummal alkosson kulturális központot. Így esett a választás az egykori Füvészkert a 19. század második felének modern, 1923-ra megkopott üvegházának és növénykertjének helyet adó telekre. Miután a város megoldotta a Füvészkert más helyre telepítését, tervezhetővé vált az új kultúrpalota épülete. Alapkövének letételét hatalmas ünnepély kísérte. Helyi lapok vezércikkben számoltak be az országos jelentőségű eseményről.
Az alapkőletételen Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Degenfeld József református egyházkerületi főgondnok mondott beszédet, majd Czakó Elemér államtitkár olvasta fel az alapítási jegyzőkönyvet. Az alapító okiratot Klebelsberg Kunó, Déri Frigyes, Csóka Sámuel polgármester-helyettes, Hajdú vármegye képviseletében Hadházy Zsigmond főispán, a tiszántúli egyház nevében Degenfeld József, Czakó Elemér államtitkár és Csürös Ferenc kultúrtanácsnok írta alá, majd Déri Frigyes elhelyezte az e célra készült vörösréz hengerben. Ezt Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek helyezték el, Láng Nándor egyetemi tanár a Tisza István Tudományegyetem képviseletében mondott ünnepi beszédet, majd a város polgármester-helyettese, Csóka Sámuel köszöntötte Déri Frigyest.
Az ünnepélyes alapkőletételt követően még hosszú évek munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Déri Múzeum 1930. május 25-én az ország legmodernebb múzeumaként megnyílhasson. A szervezési és tervezési munkákban résztvevők közül többen, köztük Déri Frigyes sem élhették meg ezt a pillanatot.
A Déri Múzeumot ebben a cikkünkben mutattuk be.
A Déri Múzeumban új állandó kiállítás nyílt ez év júniusában, amely hét fejezetre bontva meséli el a cívisváros történetét. A helytörténeti tárlat – amelyet nyitása óta egyre növekvő érdeklődés kísér – éveken át stabil kiindulási pontot jelent majd változatos programok szervezéséhez, sőt, a kiállítás tartalmi megújításához is. Az állandó kiállításban virtuális valóság és kiterjesztett valóság keretrendszerét használják fel, több egység új idővonallal egészül ki.
Forrás: Fodor Éva Irén, főmuzeológus, Déri Múzeum. Fotó forrása: Déri Múzeum
