Százmillió éve a poloskák voltak a méhecskék

Amikor beporzó rovarokról hallunk, általában a méhek, pillangók vagy legyek jutnak eszünkbe – ritkán a poloskák. Pedig úgy tűnik, régen ők is fontos szerepet játszottak a növények beporzásában.

A borostyánzárványok vizsgálata fontos eszköze a régmúlt korok biológiai sokféleségének és evolúciós mintázatok feltárásának. Bizonyos élőlénycsoportok (például ízeltlábúak) lenyomatkövületei ugyanis sokszor gyenge megtartásúak, kevéssé részletgazdagok, csupán a megkövült gyantában őrződnek meg jó állapotban.

A földtörténeti középidő (mezozoikum) egyik fontos ilyen leletanyaga a burmai borostyán (más néven burmit). A burmai borostyán a késő kréta korban, mintegy 99 millió évvel ezelőtt keletkezett a Nyugat-burmai terrán nevű földtömegen, amely ekkor már több mint 100 millió éve levált a Gondwana nevű szuperkontinensről, és a késő eocénig a Tethys-óceán egyenlítői részén helyezkedett el. Ennek köszönhetően, bár élővilága gondwanai eredetű, évmilliókon keresztül elszigetelten fejlődött, és ezáltal egyedülálló flóra- és faunaelemekben gazdag.

Egy ilyen zárvány tanulmányozása során bukkant Kóbor Péter, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet, valamint Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára és az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársa egy kéregpoloskára (Aradidae család), amely az ősi jegyeket mutató (pleziomorf) Prosympiestinae alcsalád első ismert képviselője a burmai borostyánfaunából.

A rovar előkerülése a család viszonylatában is érdekes, hiszen a burmai borostyánból eddig ismert kéregpoloskák mind modern jegyeket mutató (apomorf) csoportok képviselői voltak, míg az ősibb csoportok hiányoztak a „fajkészletből”. A Shaykayatcoris michalskii névre keresztelt poloskát igazán különlegessé azonban irizáló (színjátszó) köztakarója teszi – ilyet eddig még nem láttak ebben a családban.

Az irizálásnak két funkciója lehet. Elrettentésként (aposzematizmus) szolgálhat, amennyiben színe élénk (például piros) és mintázata feltűnő, de ez itt nem valószínű, mert a poloska alapszíne barnás. Illetve álcázásként is funkcionálhat, segítve, hogy a rovar beleolvadjon a virágos környezetbe – ez a magyarázat valószínűbb.

A lelet megerősíti, hogy a poloskák szerepe a viráglátogatásban és talán a beporzásban sokkal jelentősebb lehetett az evolúció korábbi szakaszaiban, mint ahogy ma látjuk. A mai poloskák többsége már nem viráglátogató, valószínűleg más, specializáltabb beporzók (például méhek) kiszorították őket erről a „piacról”.

A felfedezés segít megérteni, hogyan alakult ki a mai rovarvilág, hogyan reagáltak az egyes fajok a versenyre és a környezeti változásokra. E tudással felfegyverkezve pedig könnyebben eligazodhatunk a jelen ökológiai és mezőgazdasági kihívásaiban is — például a beporzók csökkenésével kapcsolatban.

A tanulmányt a Scientific Reports szaklap közölte.