1823. január 21-én Alsósztregován született. Családja még a XIII. században kapott nemességet. Nagyapja, Madách Gáspár, ügyvéd, a Martinovics-per vádlottjainak védője. Apja vezető közéleti személyiség volt Nógrád megyében. A műveltség és az irodalom szeretete nemzedékről nemzedékre szállt a családban.
Az édesapa korai, 1834-es halálát követően a megözvegyült édesanya, a szigorú és kemény akaratú Majthényi Anna egyedül nevelte Imrét és négy testvérét: Máriát, Annát, Károlyt és Pált. A kisfiúkorától fogva tüdőbajjal, köszvénnyel és szívbetegséggel küszködő Madách Imre tanulmányait magánúton végezte, vizsgázni pedig a piaristák váci gimnáziumába járt be. A beteges fiúcska oktatását az erélyes édesanya szívén viselte, jóvoltából nyelveket tanulhatott, és betekintést nyert a klasszikus és a modern irodalom világába.
1837 őszén két öccsével Pestre került, ahol először az egyetem filozófiai tanfolyamára iratkozott be, majd 1838-ban a jogi karon tanulva számos ismeretséget kötött. Eközben már verseket írt, korai szentimentális líráján Kölcsey hatása érezhető. Három verse - Az anya gyermek sírján, Templomban, és Szemei - 1839-ben jelent meg a Honművészben. Egy évvel később, 1840-ben Lantvirágok címmel napvilágot látott első verseskötete is. A negyvenes években írta a Csák végnapjai, a Férfi és nő, a Csak tréfa című drámákat, melyek közül a Csák végnapjai akadémiai dicséretben is részesült. Szintén ebből az időszakból származik a Krónika két pénzdarab sorsáról, az Ecce homo, valamint Hétköznapi történet című elbeszélése is.
Tanulmányai befejezését követően visszatért szülőföldjére, s megyei aljegyzőséget vállalt a liberális gondolkodású Sréter János alispán mellett Balassagyarmaton. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, de betegsége miatt egy évvel később, 1843-ban lemondott az aljegyzői tisztségről. Néhány ifjúkori fellobbanást követően megismerkedett Fráter Erzsébettel, a nagy múltú bihari nemesi család szabad szellemű és szabados viselkedésű lányával. A költő édesanyja leplezetlen ellenérzésekkel viseltetett fia választottja iránt, aki viszont fellázadt és 1845-ben feleségül vette kedvesét. Az anyós és menye közt feszülő feloldhatatlan ellentét, a sorozatos otthoni problémák elől Madách egyre inkább az írásba menekült.
1848 júliusában Nógrádban felállították a nemzetőrséget, ahová Madách rossz egészségi állapota ellenére jelentkezett. A harcokban ugyan nem vett részt, de szívvel-lélekkel kiállt a forradalom mellett. Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak a rejtegetése miatt a császári hatóság 1852 augusztusában letartóztatta, s ezt követően a pozsonyi vízikaszárnyában, majd a pesti Újépületben raboskodott. 1853 augusztusában visszatért családjához a csesztvei birtokra. Házassága megromlott: 1854. július 25-én feleségével közös megegyezéssel aláírták a válási okiratot. Madách Imre ezt követően három gyermekükkel (Jolán, Aladár, Ára) visszaköltözött anyjához Sztregovára.
