Komoly kihívással állította szembe magát a Hopp Múzeum csapata újonnan nyílt kiállításával, hiszen egy viszonylag kis helyen kellett egy óriási, 30.000 tételt számláló gyűjteményt reprezentatívan bemutatniuk, miközben érzékeltetik a múzeum történetének legnagyobb súlypontjait is.
A kurátoroknak sikerült megugraniuk ezt a lécet: egy komplex, sok szempontú tárlaton mutatják be a múzeum 100 és a gyűjtemény 150 évét. Igazán nagyszerű, hogy ez a tárlat folyamatosan reflektál saját magára: a legfontosabb gyűjtői, a története és a háttérben folyó munka is láthatóvá válik a termek sorában.
A földszinti folyosón a Hopp Múzeum kutatásait reprezentáló kötetekből látható egy válogatás, alatta pedig egy idővonal tudósít az elmúlt száz év legjelentősebb kiállításairól. Ez a tér a kiállítás origójaként működik, így itt látható még Kisfaludi Stróbl Zsigmond Hopp Ferencről készített márványszobra, a gyűjteményhagyományozást tartalmazó végrendelet, valamint a múzeum 1-es leltári számot viselő műtárgya, az a bizonyos strucctojás is, amelyet Hopp vásárolt első világkörüli útján Ádenben.
A Hopp Ferenc Múzeum egyedülállósága abban áll, hogy kiállításaiban nagyszerűen képes vegyíteni a hagyományos és a kortárs kultúrát egymással, ezt a fajta párhuzamosságot jelen esetben már a lépcsőházban is megtapasztalhatjuk: Gaál József képzőművész a falra újraalkotta két, Vándorbohóc című művét, amelyek elé hagyományos kínai kerámiabábuk kerültek.
A kiállítás bevezető terme informatív, a látogató itt ismerheti meg azokat a személyeket, akik jelentős tárgyanyaggal gazdagították a Hopp Ferenc gyűjteményét. A szövegeken keresztül megismerhetjük, hogy mi céllal utazták be a Keletet, valamint, hogy miket és milyen szempontok szerint vásároltak. Ebben a térben azonban nem is ezek a tablók a legütősebbek, hanem a folyosó végén található sziámi Buddha-fej, amelyet Duka Tibor, a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain utazó magyar orvos ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak, ahonnan a Hopp-gyűjteménybe került.
Ezt követően az egyes termekben a múzeum nagy korszakait ismerhetjük meg: az első teremben a múzeum első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán gyűjteményezési szempontjait és működésének vizuális lenyomatát is tetten érhetjük. A kínai, japán, indiai és délkelet-ázsiai tárgyak szédítő gazdagsága jól reprezentálja ezt a termékeny gyűjteményezési periódust.
A tér egyik különlegessége, hogy a korabeli vitrineket és bútorokat felállítva a második világháború előtt divatosnak számító installálás szerint ? a tárgycsoportokat különféle enteriőrökbe rendezve - egy viszonylag nagyobb mennyiségű műtárgyanyagot mutatnak itt be. Elsőre talán soknak is tűnhet ez, azonban a kurátorok nagyon okosan vezetik a látogató szemét, így átlátható és élvezhető marad ez a terem is.
Jó ötlet volt, hogy a különböző gyűjtések hasonló tárgyai egymás mellé kerüljenek, mert így nagyszerűen összehasonlíthatóvá váltak. A kínai falon Xántus főként 14-16. századbeli bronzszobrai mellett Hopp jáde és drágakő faragványai szerepelnek. A japán fésűk csoportjából kiderül, hogy Hopp Ferenc és Szemere Attila országgyűlési képviselő, a Batthyány-kormány belügyminiszterének, Szemere Bertalannak a fia egészen hasonló pipereeszközöket vásárolt. Ennek az volt az oka, hogy a szervezett utazásoknak nagyjából ugyanaz volt az útvonala, ugyanazokba a bazárokba vitték a hajón érkező kalandorokat.
Itt látható még az az ülő démont ábrázoló csempelap is, amely egy szentélyből került a világ nagy múzeumaiba 3599 másik társával együtt. A Hopp Múzeumban szereplő darab igazán egyedi, hiszen felső szélén egy férfiarcot ábrázoló graffiti is látható. A lap feletti képernyőről e műtárgy anyagvizsgálatát ismerhetjük meg.
Rendkívül változatosak és szemet gyönyörködtetőek a Zboray Ernő hagyatékából bekerült wayang bábegyüttes is: színpompás ruhákban, különlegesen díszített fejekkel gyanúsan méregetik a látogatót egy fali vitrin mögül.
A következő terem a második világháború utáni kényszergyűjteményezésről mesél: sok gyűjtő kénytelen volt a múzeumnak adományozni a tárgyait, mert megvolt a veszélye annak, hogy otthoni körülmények között sérül vagy megsemmisül tárgyanyaguk. Egy vitrinben csodás teázási kellékeket, köztük egy kecses kannát, láthatunk, amelyeket a második igazgató, a régész Horváth Tibor vásárolt. Jegyzetfüzeteiből, valamint egy ásatás során szerzett jomoni edénytöredékeiből kiolvasható a kutató érdeklődése is.
Kiemelt helyet foglalnak el Fettick Ottó vásárlásai: ezeket a japán iparművészeti tárgyakat egy imitált raktárkörnyezetben állították ki. Fettick kortárs alkotók műveit vásárolta, a kiállított tárgyak így mesélnek arról is, hogy egy japán iparművész hogyan használta fel a hagyományait az alkotáshoz.
A terem kiemelt részén láthatók a gyűjteménynek azon darabjai, amelyeket a múzeum dolgozói válogattak ki a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek udvarán beolvasztásra váró fémhulladékból.
A harmadik terem az állami ajándékozások terme. A sajtóvezetésen Fajcsák Györgyi elmondta: a beérkezett tárgyakból tisztán kivehető, hogy az ajándékozó ország milyen képet szeretett volna kialakítani magáról. A kínai tárgyak az akkor megalakuló Népköztársaság szellemiségét és az új kínai embert hivatottak reprezentálni a kisplasztikákkal, kortárs öltözékekkel, kávéskészletekkel és dohányzótálcával, míg a koreaiak és a vietnámiak kultúrájuk ősiségét hangsúlyozták a tradicionális viseletek és a 11-12. századi kerámiatárgyakon keresztül.
Az utolsó egység a buddhista művészetre koncentrál, mindhárom irányát, a hinajánát, a mahajánát és a tibeti buddhizmust is bemutatja, a kiállított műtárgyakkal hangsúlyozva, hogy ezek a tárgyak nem függetleníthetőek a szakralitástól. A szútra borítók mesélnek arról, hogy a buddhizmusban a szöveg az elsődleges, a sziámi buddhista tekercsképek pedig felidézik azokat a szertartásokat, amelyeken használták őket. A teremben szerepel még egy kapuőrző (dvarapala) szobor is, amelynek különleges arckifejezésével és díszes öltözékével vonja magára a figyelmünket. És itt látható még egy királyi díszbe öltözött, ülő Buddha is.
A tibeti buddhizmust ismertető falon Buddha alakokat ábrázoló tekercsképeket és Buddha szobrokat láthatunk. Érdekes megfigyelni, hogy itt szerepelnek japán, kínai tárgyak is, igazolva, hogy a tibeti buddhizmus nem földrajzi meghatározás.
A komplex kiállítás a kertben folytatódik, ahol a kiállított fotókon keresztül a orientalizáló kert hangulata, valamint a korabeli látogatók is megismerhetők.
A kiállításban műtárgyvédelmi szempontok miatt negyedéves cserék lesznek, így a 2020. augusztus 30-as zárásig érdemes többször ellátogatni a múzeumba, hogy teljes képet alkothassunk a gyűjteményről.
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
