Nagyváradot 2012-ben Európa huszonhárom legszebb szecessziós városának sorába választotta a belga székhelyű Réseau Art Nouveau Network. A város igyekszik is megfelelni a megtisztelő címnek. Az önkormányzat élt a román törvények adta lehetőséggel: a műemléki jelentőségű épületekben lakók, bérlők kötelező ingatlanadóját drasztikusan felemelték, és a fizetési kötelezettség alól csak az épület homlokzatának felújítása árán lehet mentesülni. Az intézkedésnek köszönhetően a partiumi nagyváros centruma, így szecessziós épületegyüttese is látványosan megújult.
Nagyvárad az előző századforduló éveiben pezsgő világváros hangulatát árasztotta. Az 1836-os tűzvészben leégett belvárosának újjáépítésében már a legújabb, modern építészeti törekvések is széles teret nyertek. A nagyváradi szecesszió különlegessége, hogy itt nem volt építészeti fakultás, amely a modern stílusirányzatok kialakulásában kiemelkedő szerepet játszhatott volna. A Váradon dolgozó építészek másutt megszerzett tudásukat kamatoztatták munkáikban, ráadásul igen széles palettán: a szecesszió szinte mindegyik válfajára, köztük a berlinire, a bécsire, a Lechner Ödön nevével fémjelzett magyarosra és a Kós Károly által vezetett „Fiatalok” csoportjának munkáira egyaránt találunk példát a városban.
Lechner ugyan nem alkotott Nagyváradon, de számos őt követő neves építészpáros igen: Komor Marcell, Jakab Dezső, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos és a helyi születésű Vágó testvérpár egyaránt letette itt a névjegyét. A városi főépítész, ifjabb Rimanóczy Kálmán sokszínűségével tűnik ki, Sztarill Ferenc a tervezésen kívül kivitelezési munkákkal is foglalkozott, a „Fiatalokat” pedig Mende Valér képviseli a váradi épületek sorában.
A századfordulós Nagyvárad a modernizmus lázában égett, és nem csupán az építészet területén. Az irodalmi élet megújításán dolgozott négy tehetséges fiatal művész: Ady Endre, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Juhász Gyula, akik megalapították a Holnap című irodalmi antológiát. A város fejlesztésében aktívan részt vett a helybéliek mintegy harminc százalékát kitevő, gyarapodó vagyonú zsidó lakosság.
A Fekete Sas-palota
Nagyvárad és egyben egész Erdély egyik legszebb szecessziós épülete a Fekete Sas-palota. A város szívében, a Sebes-Körös partján már az 1700-as évektől működött egy Sas elnevezésű csapszék, amely később szállodaként, vigadóként, színházként (1798-ban Nagyváradon itt került sor az első magyar színielőadásra), sőt városházaként is funkcionált. Az 1800-as évek végére annyira leromlott az állapota, hogy már nem lehetett megmenteni az épületet, ezért a város pályázatot írt ki egy új, szállodát, vigadót és üzleteket is magában foglaló, reprezentatív megjelenésű komplexumra.
A grandiózus terv megvalósítása anyagi nehézségekbe ütközött, de két tehetős ügyvéd, Adorján Emil és Kurländer Ede vállalta az új palota építési költségeit, amennyiben a város a jövőbeli vigadó működtetésére adómentességet biztosít. A Fekete Sasra kiírt pályázatok közül a Nagyváradi Napló szerint Komor Marcell és Jakab Dezső terve emelkedett ki: „… egyedül ez a mű alkalmas a város követelményei szempontjából a kivitelre. Művészi becse messze kimagaslik a többi pályatervtől, beosztása a leghelyesebb és legcélszerűbb.” A magyaros szecessziós építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása épült fel itt 1907 és 1909 között.
A Szent László téren álló palota két aszimmetrikus tömbből áll, amelyeket a főhomlokzat síkjától jóval beljebb passzázs köt össze. Ennek a főbejáraton kívül még két kijárata van, és a kupola alatti üveghomlokzaton láthatók a fekete sast ábrázoló híres festett ólomüvegképek, amelyek Neumann Károly műhelyében készültek 1909-ben. Az építészpárosra oly jellemző magyaros motívumvilág szinte elborítja az épületet: a homlokzat csipkedíszítése, az ablakok és ajtók fülkéjének színes kerámiabetéte, a belső falak hímzést utánzó virágmintás falfestése, a különleges, madárformát idéző tetőszerkezet, a szintén virágmintájú kovácsoltvas elemei, de még a kilincsei is egyedileg tervezettek.
Stern-palota
Komor és Jakab együtt jegyzi a Fő utcai Stern-palotát, amelyet Stern Miklós vállalkozó megrendelésére készítettek. Az épület helyén működött a városi önkormányzat. Az új városháza 1904-es elkészültekor kiürült az épület, ezt követően Stern fizette ki a nyolcvankétezer koronát a telekért. A Stern-féle épület valójában a századfordulóra jellemző eklektikus, körfolyosós bérház, amelyet az építészek a lechneri szecesszió modorában öltöztettek fel.
Komor és Jakab már 1903-ban együtt dolgozott Adorján Emillel, két egymás melletti üres telken is bérpalotát terveztek számára. Az első épületben volt Adorján lakása és ügyvédi irodája. Mivel a szomszédos telket nem sikerült értékesítenie, jobb híján építkezett rá. Mindkét épület a magyaros szecesszió kiemelkedő alkotása. Íves téglasávokkal szabdalt homlokzatukon népi ihletésű virág- és növényindák, mozgalmasan hullámzó párkányok találhatók.
Füchsl-palota
Bálint Zoltán és Jámbor Lajos budapesti műépítészek tervezték a nagyváradi Füchsl-palotát. Ők is Lechner követői voltak, de elsősorban nem a formakincsét, hanem a szellemiségét vették át, amelynek alapján saját formanyelvüket kívánták kialakítani. Ennek ihletésében készült el a bornagykereskedők palotája, amelyről még Ady Endre is elismeréssel, bár kissé szűkszavúan nyilatkozott: „művészi munka, új látnivaló…”
A palota éke a legömbölyített sarok felett magasodó torony, amely elegánssá teszi az épület megjelenését. A dús vakolatdíszeken, a kovácsoltvas mellvédeken fürtös szőlőindákat fedezhetünk fel: az építészek ezzel utaltak a megrendelők, a Füchsl testvérek foglalkozására.
A Deutsch-féle üveg- és porcelánáruház
A lechneri szecesszió népi formavilágát idézi Deutsch Károly Ignác egykori üveg- és porcelánáruháza a Zöldfa utcában. Az épületet az 1970-es években elbontották és újjáépítették, de a gyönyörű homlokzat szerencsére megmenekült. Körszeletekből képzett, hármas ívelésű oromzatának – óriási íves nyílászáróin túl – teljes felülete díszített, mintha kihímezték volna. 1898-ban jelent meg Huszka József Magyar ornamentika című kötete, amelyben összegyűjtötte a Kárpát-medence népi formakincsét. Ebből a kötetből válogatott minták jelennek meg az épületen, vidékek szerint keveredve. A „Fiatalok” csoportjának követői már nem Huszka kötetét használták ihletforrásként, hanem Malonyai Dezső A magyar nép művészete című munkáját, abból is elsősorban nem a népi hímzések, hanem a fafaragások motívumkincsét.
A Nemes-ház
Mende Valér a „Fiatalok” köréhez tartozott, akik nem csupán a díszítésben, hanem az épületek szerkezetében is a népi építészetet kívánták követni, s ezzel a magyaros szecesszió külön ágát képviselték. A tragikusan korán elhunyt Mende Kecskemét mellett Nagyváradon alkotott a legtöbbet. Egyik első műve a Teleki utcában álló Nemes-ház, amelyen már érvényesül az építész egyéni stílusa: magasra nyúló, háromszög alakú oromzat, az erdélyi építészetre jellemző fafaragások, illetve az ezek ihlette motívumkincs visszafogott használata, az erkélyek, kiugrók feletti előtetők építése.
Bihar Megyei Takarékpénztár
Mende Valér grafikusnak is kiváló volt, a rá jellemző geometrikus mintasorokat láthatjuk a Bihar Megyei Takarékpénztár épületén is. Ennek az 1877-ben, eklektikus stílusban emelt épületnek az átalakítását kapta feladatul: homlokzati díszítése olyan, mintha kifaragták volna, a pénzintézetre utaló méhkas körül galambok, geometrikus mintasorok váltakoznak, rendkívül elegáns megjelenést kölcsönözve neki.
Darvas – La Roche ház
A nagyváradi születésű Vágó József és testvére, Vágó László a szecessziós stílus egészen különleges, egyéni ízlésük szerint kimunkált változatában alkottak. Lechner Ödön magyaros és Otto Wagner bécsi szecessziójának kettős hatása érvényesült műveiken, köztük a Darvas – La Roche házon is. A szintén nagyváradi Darvas Imre a Bihar megyei erdőkitermelés megteremtője volt, sikeres vállalkozásához 1907-ben befektetőként csatlakozott Alfred La Roche svájci bankár, és megalapították a La Roche és Darvas Fakitermelő Rt.-t, innen ered az épület elnevezése: Darvas – La Roche ház.
A káprázatos magánvillában 2020-ban nyílt meg Románia egyetlen szecessziós múzeuma. Az épület aszimmetrikus tagolású, szoborral, ablakokkal, erkélyekkel, oszlopokkal díszített és tagolt külső homlokzatát a bécsi szecesszióra jellemző szegecselt geometrikus falelemek borítják. A Zsolnay-kerámia szegecsek szín- és mintagazdagsága önmagában is látványosság, de a házba belépve még számtalan fényűző részletben gyönyörködhetünk. Az eredeti festett üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek, a jelenleg láthatók ezek másolatai. A villa alsó szintjén időszaki kiállítások számára alakították ki a tereket, az emeleten a legutolsó tulajdonosok barokk stílusú bútorai kaptak helyet, a gardrób, a konyha és a gyerekszoba azonban már a szecessziós stílust tükrözi.
A télikertet a Vágó testvérekre jellemző madármotívumos festett üvegablakok határolják, a szalonban geometriai elemekkel díszített szökőkút, a radiátorokat takaró gravírozott rézlemezek, üvegmozaikok, a tulajdonos monogramjával ellátott kilincsek emlékeztetnek a hajdani fényűző életre. A népi építkezésre jellemző boglyaívek határolják a nagyobb tereket, ahol falra festett népi ihletésű festmények is láthatók, ezek kissé elütnek a villa hangulatától. A Vágó testvérek munkáira jellemző, hogy a legapróbb részletekre is gondoltak tervezőmunkájuk során: összművészeti alkotásként is értékelhető a Darvas-villa, amely sok tekintetben a Vágó fivérek talán legjelentősebb alkotásának, a budapesti Schiffer-villa előképének is tekinthető.
Moskovits-házak
A Vágó testvéreknek több alkotása is ismert szülővárosukban, ezek egyike a Szent László téren álló palota, amelyet Moskovits Adolf építtetett. Tiszta egyszerűségével az osztrák szecesszióval mutat rokonságot. Az épületen szalagként körbefutó sárga koronázópárkány alatti felületeken a paraszti munkavégzés allegorikus jelenetei láthatók, ezek az építtetőre utalnak, aki mezőgazdasági termeléssel, terményértékesítéssel foglalkozott.
A Moskovits család másik tagja, Miksa ifjabb Rimanóczy Kálmánt kérte fel Fő utcai palotájának megtervezésére és felépítésére. Ez volt az első olyan épület Nagyváradon, amelyet az akkor újdonságnak számító vasbetonszerkezettel építettek. A vasbeton építészet hazai mesterének, Zielinski Szilárdnak az építkezés meglátogatásáról és személyes felülvizsgálatáról a helyi sajtó is beszámolt. A palota kapuján máig olvasható Markutz József nagyváradi épület- és műlakatos neve, akinek az épület kovácsoltvas virágtengere köszönhető.
Apolló-palota
A Stern- és a Moskovits-palotával szemben lévő utcasarkon magasodik az elegáns Apolló-palota. Itt állt egykor az Apolló fogadó, majd Apolló kávéház, ahol a Fekete Sas konkurenciájaként rendszeresen bálokat is rendeztek. A földszintes épület állaga a századfordulóra nagyon leromlott, így ifjabb Rimanóczy Kálmán javaslatára a város elhatározta, hogy ide is új épületet emeltet. 1912-ben Rimanóczy váratlanul elhunyt, s özvegye kifejezett kérésére a város Krausze Tivadarra bízta az építkezést, mivel az Rimanóczy irodájában dolgozva közreműködött az Apolló-palota tervezési munkáiban. Az Apolló a berlini szecesszió stílusában készült, a nyitott és zárt erkélyek váltakozása, a rizalitok, vagyis a homlokzat síkjából kiemelkedő épületrészek oldják a monumentalitást. Az épületen szalagok, füzérek, pajzsok és növénydíszek találhatók, a féloszlopok felett még szobrok is láthatók.
A Fő utca e kereszteződése a három különböző stílusú szecessziós palotával felér egy építészeti stílustanulmánnyal.
Ullmann-palota
Az egykori Nagyvásártér közelében az ortodox izraelita hitközség telkei voltak, amelyek egy részét a századforduló idején elárverezték. A Kurländer és Ullmann Rt. tulajdonába került területre Ullmann Sándor vezérigazgató álmodott palotát, melyet Berlinben és Bécsben terveztetett meg. A részvénytársaság üzletének, raktárának, irodájának, valamint egy bankfióknak, biztosítónak, Ullmann Sándor magánlakásának és munkatársai lakásának is méltó helyet kellett kialakítani az épületben. Az 1913-ban átadott palotában, amely tulajdonképpen Nagyvárad első áruháza is volt, még egy zsidó imaház is otthonra talált. A terveket Löbl Ferenc, a nagyváradi születésű, ám Bécsben dolgozó építész készítette el. A lábazatot zöldeskék fajansszal, a homlokzatot felette kicsit világosabb burkolólappal borították. A második emelet ablakai alatt a menórát őrző núbiai oroszlánok szobrai ma is láthatók, ezeket a bécsi iparművészeti iskola professzora, Josef Breitner készítette.
Sztarill-palota
Sztarill Ferenc 1902-ben saját tervei alapján építette fel a színház közelében a palotáját, amelynek emeletein lakások, földszintjén pedig kávéház kapott helyet. A dús szecessziós növényi díszítéssel kissé ellentétes a nyílászárók historizáló, gótikus stílusú megjelenése, de az épület így is rendkívül impozáns. A földszinten működő EMKE kávéház berendezésének készítésekor a Jugendstilt követték. A magyar irodalomtörténet is számontartja a Sztarill-palotát: Ady Endre 1903-ban az EMKE kávéházban találkozott először múzsájával, Lédával, vagyis Diósy Ödönné Brüll Adéllal.
Poynár-ház
A nagyváradi Bémer teret sokáig elcsúfító, Poynár János tulajdonában lévő földszintes épület kisajátítása körül évekig elhúzódó ingatlanügylet megoldására 1907-ben került sor. A tulajdonos megállapodott a várossal, a földszintes házat elbontották, és palotát húztak a helyére. Ráadásul ezzel a Bémer térre nyíló új utca megnyitása is lehetővé vált, és a szomszédos szálloda is gyarapodott egy kerthelyiséggel. A palotát Sztarill Ferenc tervezte és építette. Itt már historizáló elemeket nem találunk, csak a szecesszióra jellemző díszítéseket és az épület mozgalmas vonalvezetéssel kialakított, ívelten előreugró, látványos pillérsort.
Források: Farkas Zoltán és Sós Judit: Erdély (JEL-KÉP Kiadó, 2007., https://adatbank.ro/html/cim_pdf2686.pdf)
Nyitóképen a nagyváradi Fekete Sas-palota. Fotó: Shutterstock / milosk50
