A megnyitó első felszólalójaként L. Simon László, a múzeum főigazgatója leszögezte, hogy a hónap kincse sorozatnak két célja van: az egyik, hogy a múzeum felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar kultúra támogatásának polgári erénynek kell lennie, a másik pedig, hogy fontos az a gyarapodás, amelynek köszönhetően a nemzet kincsei a Nemzeti Múzeumba kerülnek. Kiemelte, hogy ez nem csupán egy kiállításmegnyitó, hanem egyúttal köszönetnyilvánítás is, hiszen Bárány László, az agrárium kiemelkedő szereplője, az óra adományozója már második alkalommal segítette adománnyal a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ezúttal a szóban forgó óra megvásárlásával, amely négymillió forintba került. „Szeretettel köszönöm meg még egyszer ezt a nagyszerű adományt, és arra buzdítom a jelen lévő újságírókat, hogy vigyék hírét ennek a jó példának, és nemcsak azért, mert méltán érdemli meg az a dicséretet és köszönetet, aki önzetlenül adományozott a nemzet legrégebbi és legnagyobb múzeumának, hanem mert példát is mutat” – mondta L. Simon László.
Sal Endre, a Mandiner főmunkatársa a beszédében kitért arra, hogy szerinte az adakozás már korábban is automatizmus volt, hiszen a régmúltban való kutakodása során azt vette észre, hogy ha valaki talált egy római kori tárgyat a földjében, akkor azt behozta a múzeumba, de arra is talált példát, hogy egy Ázsia-kutató egy Ázsiában talált ereklyét ajánlott fel a Nemzeti Múzeumnak. Sal Endre, reflektálva L. Simon László szavaira, elmondta: azt a gondolatot, hogy az adakozás polgári erény legyen, vissza kell hozni.
Ezt követően Radnóti Klára kurátor az óra történetének egy rövid részletét mondta el, amelyből az is kiderül, hogy a Széchenyi család időmérőjét egy székesfehérvári óraüzletben egy 1956-os emigráns, Győri György gyűjtötte be, aki az 1970-es években tért haza Ausztráliából Magyarországra. A kurátor a műszert úgy jellemezte, hogy egy nagyon érdekes darab, a 17. század elejének formáját mutatja, de a rajta lévő mesterjelzés ennek ellentmond, így sok kérdést vet még fel.
Radnóti Klára után Bárány László adományozó beszéde következett, aki megosztotta a publikummal, hogy ő azt az elvet követi, amelyet a régi mondás tart: „Ahol jól élsz, ott a hazád.” Mint elmondta, családja már több generáció óta jól él Magyarországon, és úgy érzi, az ország által biztosított sok lehetőséget részben, kellő alázattal és szerénységgel illik viszonozni, így az óra adományozásának gesztusa tulajdonképpen erről szól.
Pataki András művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár csatlakozott L. Simon László gondolatához, miszerint a mecenatúra kiemelten fontos a mai világban. Hozzátette: „Valószínűnek tartom, hogy a külföldi multik által kizárólagosan uralt világból nehezen lenne elképzelhető hasonló tevékenység. Alapérdekünk, hogy az arra lehetőséget látó és lehetőséggel bíró barátaink ezt a fajta erkölcsi cselekedetet, értékrendet természetesnek vegyék.”
Az órával mint tárggyal kapcsolatban Pataki András elmondta azt is, hogy az emberiség számára egy nélkülözhetetlen időmérő, ami az egész életünkben jelen van, és hatással van rá. Mondandóját az advent kapcsán Reményik Sándor Akarom című versével zárta.
Fotók: Magyar Nemzeti Múzeum/Schumy Csaba
