A Tisza és mellékfolyói szabályozásának első nagy szakasza az eredeti Vásárhelyi-Passetti-terv alapján az 1870-es évek közepére lezárult, mivel a nagy szárazságok és az alacsony vízállás miatt az illetékesek a folytatását feleslegesnek ítélték. Az ekkor sorozatosan fellépő árvizek idején azonban kiderült: a töltések alacsonyak és gyengék. 1879-ben Szeged is áldozatul esett a víz elementáris erejének: átszakítva a gátat, vasúti töltést, majdnem az egész várost elpusztította; 5595 lakóházából mindössze 297 maradt lakható állapotban. A katasztrófa után maga Ferenc József is meglátogatta a várost, s "Szeged szebb lesz, mint volt!" biztató szavai nyomán országos közadakozás bontakozott ki a város újjáépítésére. Szeged 1879. évi pusztulása lökést adott a folyószabályozási munkák folytatására, a települést védő körtöltések kiépítésére, s példájára a Tisza völgyében városok és nagyközségek egész sora (Békés, Békéscsaba, Doboz, Kőröstarcsa, Mezőberény, Kőrösladány, Szarvas, Gyoma, Szolnok, Poroszló stb.) vette körül magát körtöltéssel.
