"Azt vizsgálom, hogy egyes korszakokban sikeres volt-e a felzárkózási politikánk vagy sem. Az előadásom egyik vonulata az OECD-nek a nemzeti jövedelemre vonatkozó számításaiból indul ki, bár tudatában vagyok annak, hogy a látszólagos egzaktság mögött akarva akaratlanul szubjektivizmus húzódhat meg. Mindazonáltal különböző típusú számítások vannak, amelyekből az az eredmény következtethető ki, hogy Horthy-korszak teljesítménye jobb volt, mint amit a történetírás korábban kimutatott" - mondta.
Mint kifejtette, kétségtelen, hogy az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország fejlődési lehetőségei jobbak voltak, mint a trianoni határok közé zárva, mindazonáltal a gazdaság gyorsan alkalmazkodott, már az 1920-as években fellendülés következett be. Közlése szerint ennek egyik oka, hogy a békeszerződés "csak" területeket csatolt el, de a hagyományos termelési struktúrákat nem rombolta szét. A második világháborút követően más volt a helyzet. A terület ugyan nem változott, a termelési feltételek annál inkább, s az állami tulajdonra épülő szocialista tervgazdaság nem volt képes lépést tartani a magántulajdonra épülő piacgazdaságokkal.
"Ennél is érdekesebb, hogy a rendszerváltást követő húsz évben sem sikerült érdemben javítani a pozíciónkat, a piacok átalakulása és más okok miatt elkerülhetetlenül hanyatlás következett be. A termelés 1999-re érte el az 1989-es szintet. Volt egy felzárkózási periódus, amely azonban az utóbbi években elakadt, ezért érdemben ez a közeledés továbbra sem sikerült. Meggyőződésem szerint a sikertelenség alapvető oka, hogy a politikai és a hozzá kötődő szellemi elit olyan mértékben antagonizált, ami lehetetlenné tette, hogy az ország jelenét és jövőjét nagymértékben meghatározó stratégiai kérdésekben folyamatos konszenzuális politikát tudjanak érvényesíteni.
Amit az egyik felépített, azt a másik részben vagy egészben lebontotta, így 4-5 éves periódusonként kapkodás jellemezte a politikát, nem pedig a folyamatosság" - magyarázta az akadémikus, aki szerint az oktatásban lenne a legfontosabb a folyamatosság: négy-öt éves periódusokban ugyanis nem lehet eredményeket elérni, holott Magyarország legfőbb természeti kincse a kiművelt emberfő, csak tőle várható a pozíciónk javulása.
"A magyar 20. század ellentmondásos volt. Bizonyos szempontból ugyanolyannak mondanám, mint a világ 20. századát. Egyfelől, mint a világ többi részén, hihetetlen technikai, tudományos gyarapodásnak voltunk a tanúi, ugyanakkor az első, majd a második világháború szörnyűségei mindenképp negatív jelleggel ruházzák fel a 20. századot. Ezen belül Magyarország számára különlegesen negatív esemény az államszocializmus negyven éve, amelyet az egész kelet-európai blokkal együtt szenvedtünk el. Trianon viszont a mi keresztünk, ilyen fajta szétszakítottságban sem a lengyeleknek, sem a többieknek nem volt részük" - összegezte Romsics Ignác akadémikus.
