A magyar koncerteken Sinco Jim ugyanúgy a színpadkép szerves része, mint mondjuk Kiss Tibi vagy Beck Zoli, csak épp ő nem hangszert, hanem fényképezőgépet szorongat a kezében. Elmondása szerint kicsit nehéz helyzetbe hoztam, mikor arra kértem, hogy meséljen a kedvenc képeiről, hiszen a felvételek elkészítésekor pont az a célja, hogy azok magyarázat nélkül, önmagukban is elmondják a történetüket. Úgy gondolom, ez hibátlanul sikerül – a fotói láttán szinte érzem azt az euforikus, emelkedett hangulatot, amit az ember csak az első sorban, a kordonba kapaszkodva, a kedvenc dalszövegeit ordítva élhet át.
Koncertkezdés. Az első dal az Azt Hittem Érdemes (ami szerintem a zenekar egyik legütősebb száma), a folytatás azonban kevésbé volt erős, ugyanis megérkezett a vihar és le kellett állni, mielőtt eláznak a hangszerek vagy valakit agyoncsap az áram a színpadon.
Közel 40 percnyi bizonytalankodás következett, hogy folytassák-e vagy elnapolják a koncertet. A közönség jelentős része kitartott, és aki ott maradt, biztosan nem bánta meg, mert a dühtől vezérelt zenekar 11-re tekerve folytatta a koncertet. Számomra mindenképp ez a legemlékezetesebb és legszebb 30Y-koncert ezidáig.
Szeretem a Beck tesókat fotózni. Főleg, ha egy légtérben vannak, ami szerencsére gyakran előfordul. Az egyik pillanatban még csendben ásítoznak, a következőben pedig ordítva pattognak faltól falig.
Számomra a legjobb koncertképek egy előadóról nem feltétlenül a tényleges éneklés vagy zenélés közben készülnek. Akkor is érdemes odafigyelni, amikor nincs érdemi történés.
Minden év elején kiadok egy válogatás-fotóalbumot az előző naptári évben készült munkáimból sincology néven. Az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy egyre több a színpadon kívül készült életkép. Valahogy tudat alatt keresem a pillanatokat, ahol a zenészeket nem feltétlenül bálványként tudom ábrázolni, hanem megmutathatom, hogy ők is emberek.
Az Esti Kornél Itt Maradtam az Éjszakában előadásához Beckzolival kollaborálva készítettük el a kísérő videóanyagot és úgy adódott, hogy néhány koncertjükön már én vizuáloztam.
Ez a szerepkör is szimpatikus, bár közben nem tudom fotózni a srácokat sajnos. Valahogy ki kell találnom, hogyan tudok osztódni.
Ezen a képen a Halleluja című Quimby dal látható, melynek vége felé Livius fel szokott ugrani a levegőbe, majd a dal végén térdre roskad és előre vagy hátradől.
Sajnos elkövettem azt a kezdő hibát, hogy gyorsan megnéztem a kamerámon, hogy sikerült-e elkapnom az ugrást, majd mire újra a színpadra néztem, Livius már előttem térdelt fél méterre. Gyorsan a szemem elé kaptam a kamerámat, ő pedig ezzel egy időben elkezdett rám dőlni (amit előzetesen természetesen nem egyeztettünk), és a vállával az arcomba nyomta a kamerámat.
Livius-t sikerült megtartanom, az eldőlős fotót viszont nem, az orrnyergem pedig vérzett picit.
Szabadúszóként főleg zenekarok (esetenként fesztiválok) felkérésére dolgozom, ennek megfelelően elsődlegesen magyar előadókat szoktam fotózni. Jött azonban egy lehetőség, hogy lőhetnék Florence-ről néhány képet a fotós árokból az első két dal alatt, amit butaság lett volna visszautasítanom. Meglőttem az első két dalt, majd leadtam a kamerámat az értékmegőrzőbe, de annyira bevonzott a performansz, hogy muszáj volt újra kézbe vennem és lőni még néhány képet a közönség soraiból.
Mindig törekszem arra, hogy képeim hitelesen visszaadják a színpadról áradó érzéseket, megragadják a hangulatot, és bemutassák a jelenlévők közötti interakciókat. Emellett különösképp keresem azokat a lehetőségeket is, ahol már-már beállítottnak tűnhetnek a spontán elkapott pillanatok.
Bátori Gábor ‘Jim’ szabadúszó zenei fotós. Kezdetben grafikusként dolgozott, a fotózást autodidakta módon tanulta és hobbiként tekintett rá. 2014-ben kezdett koncerteken fotózni, mára olyan zenekarokkal dolgozik rendszeresen együtt, mint a 30Y, az Aurevoir, a Blahalouisiana, a Bohemian Betyars, a Dope Calypso, az Elefánt, az Esti Kornél, a Mörk, a Quimby, a Supernem, de fotózik többek közt a Budapest Parknak, a Campus Fesztiválnak és a Fishing on Orfűnek is.
Ha még több képét szeretnéd látni, kövesd Instagramon!
Kiemelt fotó: Papp Szabi/Supernem a Pécsi Egyetemi Napokon
