Kiss Mari és András Ferenc
A kép 2020 szeptemberében készült Kővágóörsön, ahol a születésnapomat ünnepeltük. András Ferivel néhány éve kerültünk szoros barátságba. 2018-ban egy balatoni magazinnak fotóztam őt, azóta is rendszeresen összejárunk. Az egyik kedvenc filmem az 1980-as évekből A nagy generáció, amelyben Kiss Mari volt az egyik főszereplő. Sokszor dolgoztak együtt Ferivel, és gondoltam, ez jó alkalom arra, hogy szülessen róluk egy közös fotó, mintegy emlékezve erre a nagyszerű alkotásra is.
Sára Sándor
András Ferenc és Sára Sándor régi jó barátok voltak, a Káli-medencei művészvilághoz tartoztak. Az 1960–70-es években rengeteg alkotó vett házat a környéken, többek közt Szomjas György, Kende János, Cseh Tamás, Cserhalmi György. András Feri Gion Nándor vajdasági íróról forgatott portréfilmet, amelyben Sára Sándor is közreműködött. 2019 augusztusában volt a forgatás. Nem sejtettük, hogy ez utolsó nyilvános szereplése lesz. Ferinek azért a felvétel végén odasúgta, hogy „talán utoljára látom ezt a tájat”. Érezni lehetett, hogy búcsúzik. Feltételezem, hogy ez az egyik utolsó felvétel róla.
Szomjas György
Egyik kedvenc rendezőm volt. Vele is néhány éve találkoztam először Kővágóörsön egy munka során. Utána többször meglátogattam, rendkívül vendégszerető ember volt, kár, hogy már nincs köztünk.
Konrád György
A 2000-es évek elején ismertem meg Konrád Györgyöt. Egy szombathelyi könyvesbolt hívta meg dedikálásra, és én hoztam el őt Hegymagasról. Később sokat fotóztam őt, jó „modell” volt. Minden nyáron többször találkoztunk Hegymagason, mindig kaptam tőle útravalóul valami bölcsességet. A kép egy indulás előtti pillanatot örökít meg: itt ismét Szombathelyre tartottunk, és ő még gyorsan megtömte a zsebeit dióval.
Makk Károly
Régóta járok a szigligeti alkotóházba, számos ismeretséget köszönhetek az ott eltöltött napoknak. Makk Károllyal is itt találkoztunk. Érdekesség csupán, hogy ő éppúgy Berettyóújfaluból való, mint Konrád György, gyerekkori ismerősök, barátok voltak. Több közös fotóm is készült róluk. Ez a kép szintén Szombathelyen készült, Dőry Virágékkal jöttek megnézni egy színházi előadást. Szemerkélő esőben fotóztunk, reggel. Nehezen barátkozott meg ezzel az arcával, aztán mégis a nappalija falát díszítette ez a kép…
Bereményi Géza
Ábrahámhegyen készült a kép, amit Géza és a kiadója azóta is rendszeresen publikál. A nyarak jelentős részét Révfülöpön töltjük, és ha van ideje Gézának, örömmel megyek át hozzá ábrahámhegyi nyaralójába, így több fotó is készült már ebben a kertben.
Cserhalmi György
2016-ban összefutottunk a káptalantóti piacon, és megkérdeztem: „Holnap otthon leszel?” „Igen” – felelte. Közöltem, hogy „akkor 11-kor ott leszek”. Ez már azután volt, hogy több időpontot is megbeszéltünk, de mindig „közbejött” valami. Régóta szerettem volna fotót készíteni róla otthonában, Kékkúton. Ekkor sikerült.
Törőcsik Mari
Tizenéves ismeretség volt a miénk. Az első portrém Szilágyi György humoristáról készült, akivel egy időben rendszeresen összejártunk a Centrál Kávéházban. Kinagyítottam a fotót, amit ott készítettem róla, elvittem neki, ő pedig dedikálta szóban és írásban: „Gáspár barátomnak szeretettel, aki levett a lábamról ezzel a képpel, bár nem volt nehéz, mert alig állok rajta.” Ezután kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy portrékat készítsek művész barátaimról.
Visszatérve a képhez. Egy színész barátommal ültem a kávézóban, amikor bejött Törőcsik Mari és Maár Gyula, és leültek a szomszédos asztalhoz. Kértem őket, hogy hadd készítsek róluk egy-egy fotót. Az itt készült Maár Gyula-portrét Mari annyira szerette, hogy kinagyítva a nappalijában őrizte.
Később viszonylag sokszor összefutottunk különböző rendezvényeken, és néhány találkozás után rám mutatott: „Magát már megismerem.” Ez volt a belépő a bizalom körébe. Évekig kijártam hozzá Velembe beszélgetni, dolgozni, fotózni, ezek a találkozások a jövőben nagyon fognak hiányozni. Amikor Velemben díszpolgárrá avatták, megkért, hogy én fotózzam az ünnepségen. Mikor odaértem a házához, kinézett az ablakon, akkor készült ez a kép.
Margitai Ági
Lőrinczy Attila – Margitai Ági dramaturg párja – nyitotta meg az egyik kiállításomat. Később együtt eljöttek megnézni a szombathelyi Iseumban megrendezett tárlatomat. Itt, a szentély lépcsőjén készült ez a fotó Ágiról.
Hollósi Frigyes
Fricivel a Kőszegi Várszínház jelentette a kapcsot, nyaranta rendszeresen találkoztunk. Nagyon melegszívű embernek ismertem meg. A fotózásnál kulcsszó a bizalom – mindkettőnk részéről. A kép egy várszínházi próbán készült. Ez egy játék. Arra gondoltam: mi lenne, ha tükörbe nézne, és saját magát látná; ez a csücsörítés, a kicsit gunyoros mosoly… Ritkán nyúlok bele utólag képekbe, de ez adta magát.
Esterházy Péter
A szigligeti alkotóház egykor Esterházy-kastély volt, ám ahogyan Esterházy Péter írta: „Földet vissza nem veszünk.” A kastélyban délben indult a turnus, és az volt a szokás, hogy a frissen érkezők bemutatkoznak az ebédnél. Az 1970-es években, mikor Péter először jött az alkotóházba, kicsit késett. Ám noszogatták: „Menj körbe, mutatkozz be!” „Á, nem, mindenki eszik” – szabadkozott. De mivel ragaszkodtak hozzá, felállt, megkocogtatta a poharát, és azt mondta: „Engedjék meg, hogy bemutatkozzak: Esterházy Péter vagyok. Érezzék magukat otthon!”
Egyik reggeli kávé után készült a kép az alkotóház teraszán.
Nádas Péter
Esterházy Szigligetről mindig lement egy napra Gombosszegre Nádas Péterhez. Jött szembe a folyosón, és mondta: megyek a Nádashoz. Nagyon szerettem volna lefotózni Nádas Pétert, ezért megkértem Esterházyt, hogy intézkedjen ez ügyben. Később írtam is Nádas Péternek, aki szeretettel válaszolt, és fogadott. Gombosszegen töltöttem egy délutánt, fényképeztünk, beszélgettünk, nagyon karizmatikus embert ismertem meg a személyében. Az ott készült fotóimat a kiadója is használja Európa-szerte megjelenő könyveiben.
Kocsis Zoltán
Egy szombathelyi koncert után éjszaka készült a kép, később írta is nekem, hogy gratulál, „sikerült megörökíteni egy hullafáradt művész arcát”. Egyébként különös történet a találkozás. Kocsis Zoltán felesége vásárolt tőlem egy képet egy online aukción. Kocsis éppen Szombathelyen próbált a zenekarral, ezért ő vitte haza a festményt. A hangverseny után még sokáig beszélgettünk a színpadon.
Presser Gábor
Ikon. Örök kedvenc. 2012-ben készült a fotó a magyar dal napján, Szombathelyen. Többször publikált fotó, plakáton, lemezborítón is szerepelt.
Dőry Virág
Vele is a szigligeti alkotóházban ismerkedtem meg. Megbeszéltünk egy fotózást a szombathelyi színházban. Felkészült rá, elvégre egy vérbeli színésznő, jelmeztervező, mindent tud a szakmáról. Csináltam vagy kétszáz képet, lettek köztük persze jók is, de valahogy nem volt meg az igazi. Mikor végeztünk, fáradtan ledőlt egy székre, és akkor készült ez a fotó, amiben benne van az örökké titokzatos Dőry Virág.
Bereményi Géza és Cserhalmi György
Egy hónapja készítettem ezt a képet egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Cserhalmival találkoztam előző nap, és mondta, hogy lesz egy forgatás Gödrös Frigyesnél Ábrahámhegyen, többek között Bereményi Géza is jön. Kapóra jött, amúgy is szerettem volna készíteni róluk egy közös fotót, amire így Gödrös Frigyes kertjében lehetőség adódott.
Stekovics Gáspár 1981 és 1985 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanult. Egyetemi tanulmányait 1986 és 1991 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végezte, majd 1990–91-ben mesterkurzuson vett részt. Mesterei voltak Veress Sándor László és Tölg-Molnár Zoltán. 1990-től tagja a MAOE-nek. 1992-től 1998-ig a Derkovits Gyula Szabadiskola tanára, 1994–1998 között a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában tanít. 1998-tól 2005-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola adjunktusa. 2006-tól szabadúszó. 2010 óta inkább fotósként ismert.
