A száz fénykép annak a 4000 pillanatfelvételből álló gyűjteménynek a része, amelyet egy észak-olaszországi kis faluban talált meg 1992-ben egy szemeteskonténer mellett álló dobozban egy helybeli asszony. A megtaláló azonban csak 2003-ban beszélt a fotókról Andrea di Michele bolzanói történésznek, aki felkutatta a képek eredetét.
Ekkor kiderült, hogy készítőjük egy Guglielmo Sandri néven élő hadnagy volt, igazi nevén Wilhelm Schrefler, aki évekkel korábban olaszosíttatta a nevét egy korabeli motorkerékpár-bajnok nevét felvéve. Az alkalmi osztrák fotóst azonosították azok a túlélő katonák, akikkel a történész találkozott Rómában. Ők emlékeztek arra is, hogy tökéletesen beszélt németül és állandóan fotózott. Schreflet részt vett a második világháborúban is, megsebesült és mint szerény irodai alkalmazott halt meg 1979-ben az észak-olaszországi Vipitenóban.
Di Michele nagyon értékesnek tartja a fényképgyűjteményt, mivel az olasz fasisztáknak a spanyol polgárháborúban való részvételéről kevés dokumentum áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy támogatásuk nagyobb volt, mint a németeké vagy a portugáloké. Érthetetlen módon szerepüket alig kutatták, pedig az olasz tábornokok nagy befolyással voltak Francóra, akinek taktikáját állandóan bírálták.
A küzdelmekben több mint 76 ezer olasz harcolt a köztársaságiak ellen. Ebből 43 ezer volt katona, a fennmaradó rész milicistákból, ezer civilből és 313 vöröskeresztesből tevődött össze. A harcokban 3819-en estek el. Az emberi erőnél persze jóval nagyobb volt az a segítség, amelyet Mussolini hadfelszerelésben adott: 759 repülőgéppel, 1801 ágyúval, 1426 aknavetővel, 157 tankkal és 6791 harci repülővel támogatta Franco csapatait.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
