A középkori Magyar Királyság lakosai is bekapcsolódtak kegyhelyek látogatásába. A források eléggé szűkszavúak velük kapcsolatban. Szerencsére az utóbbi idők kutatásainak köszönhetően finomabb képet lehet alkotni róluk.
Szent István király is sokat tett a jeruzsálemi zarándokokért, mivel egyrészt utat biztosított számukra a Szentföld felé. Ennek tényét őrizte meg az az itinerárium (útvonal), amely 1031-1043 közötti állapotokat tükrözte. Másrészt feltételezhetően zarándokházat is létesített a magyar peregrinusok számára. Az első ismert magyar szentföldi zarándok Álmos herceg volt, aki 1107-1108-ban járt Közel-Keleten. Valószínűleg a testvére, Könyves Kálmán király elleni lázadásai miatt vezekelhetett. Nők is vállalkozhattak a hosszú útra. 1121 előtt Gyönyörű asszony látogatott Jeruzsálembe. 1135-ben egy Petronella nevű zarándokasszony vásárolt házat Jeruzsálemben.
A magyarok a keresztes hadjáratokból is kivették részüket. II. András 1217-ben teljesítette apja akaratát, mely szerint fegyveres akciót kell végrehajtani a Szentföldön. Az uralkodó azonban nem erőltette meg magát a küzdelemben, ráadásul meg is betegedett. Néhány, nem túl jelentős összecsapáson túl, inkább az ereklyék megvásárlására helyezte a fő hangsúlyt. Megszerezte "Szent István protomártír koponyáját, [Antiochiai] Boldog Margit szűz vértanú koponyáját, Boldog Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszejéből egy darabot és egyet azon hat korsó közül, amelyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, s még sok más is, amit akkor össze tudott gyűjteni".
Rómába Erzsébet királynén kívül, fia, Lajos király is ellátogatott. A második nápolyi hadjáratát ezzel a cselekedettel zárta le. 1350-ben ugyanis szentév volt, így az uralkodó valószínűleg hatalmas tömeg forgatagában találhatta magát. Küküllei János, Lajos király életrajzírója némi pontatlansággal ugyan, de érzékletes képet fest az előkelő személy fogadtatásáról. A tehetősebb rómaiak, mintegy száz személy, erre az alkalomra készült ruhában várták, és a várostól 18 km-re eléje mentek hangos zeneszóval. Az uralkodót az üresen álló lateráni palotában vendégelték meg. Lajos mindennap misét hallgatott, és megmutatták neki Veronika-kendőjét. (Ezt egyébként pár évvel korábban édesanyja is közvetlen közelről szemlélhette meg.) Természetesen a gazdag adományok sem maradtak el, a magyar király 4 ezer forintot helyezett el Szent Péter oltárán.
Lajos király említésekor ki kell térnünk Mariazell-re is. A legnagyobb stájer búcsújáró hely megalapítását a legendás hagyomány 1157-re teszi. A magyar király adományáról egy 15. században keletkezett munka emlékezett meg. E szerint Lajos 20 ezer fővel vonult a törökök ellen, akiknek hadserege 80 ezer katonát tett ki. A túlerőt látva a magyar király már a visszavonulást fontolgatta. Álmában azonban eszébe jutottak Szűz Mária Cellben véghezvitt csodái. Meghagyta neki, hogy ütközzék meg az ellenséggel, és képét Lajos mellére helyezte. Amikor az uralkodó felébredt, akkor a képet a mellén találta, vitézeivel meg azonnal megosztotta a csodás történetet. A katonák felbátorodva a hallottakon a törökökre rontottak és nagy győzelmet arattak felettük. A csata után a magyar király Mariazellbe zarándokolt. A kútfő szerint a király új templomot építtetett, és az arannyal és drágakövekkel ékesen díszített képet is az egyháznak adományozta.
Mariazell
Mariazell népszerűsége az évszázadok folyamán töretlen maradt. A királyok közül Zsigmond 1430-ban, V. László 1457-ben járt itt. A hagyomány II. Lajos magyar király és felesége, Habsburg Mária látogatásával is számol. A reformáció idején a kegyhely jelentősége csökkent ugyan, azonban a 17. század végétől kezdve ismét komoly fellendülésnek indult. A Habsburg-ház tagjai és az előkelő főurak gyakran tették tiszteletüket a kegyhelynél. Az innen származó szobrok a távoli Erdélybe is elkerültek. Óbuda-Kiscell, illetve Celldömölk is az osztrák kegyhely hatására alakult. Ez utóbbi alapítója Koptik Odó bencés szerzetes volt, aki a mariazelli templom kincstárnoka és szónoka volt. Őt 1731-ben nevezték ki dömölki apáttá. 1744-1748 között szép barokk templomot építettek. A munkálatok közben megtörtént az első csoda, kútásás során az egyik munkásra nehéz kő zuhant, ám a halálból Szűz Mária közbenjárására megmenekült.
Aachen
Magyar szempontból az aacheni kegyhely is kiemelkedő volt, jelentősége olykor még Rómát is felülmúlta. Négy nagy ereklyét őriztek itt: Szűz Mária ruháját, Szent József harisnyáit, azt a kendőt, amelyen Keresztelő Szent János feje feküdt, illetve azt a ruhát, amely a kereszten függő Jézust fedte. A relikviákat csak hét évenként mutatták be. A zarándoklatot az Aachenfahrt, Achfart szóval illették. Erzsébet királyné, I. Lajos király édesanyja ezt a kegyhelyet is meglátogatta 1357-ben. Lajos király itt is létesített kápolnát, amelyet gazdag adományokkal látott el. Egy kegykép, és számos ékszer köthető az Anjouk ilyen irányú tevékenységéhez. Viszonylag sok adat igazolja, hogy a magyarországiak nagy számban keresték fel a települést. A zarándokok csoportokban haladtak, kezükben zászlókat és magyar pénzérmékkel díszített gyertyákat, illetve az ágaskereszt formájú ún. magyar keresztet tartottak. Aragóniai Lajos bíboros, nem éppen hízelgő szavakkal a következőket írta az 1517-es évről. "Ezekre a hétévenkénti ünnepségekre a magyarok mindig oly tömegben érkeznek, hogy a levegő már mérföldekre bűzlik tőlük."
A középkorban a zarándoklatok fontos eseménynek számítottak. Az erre vállalkozók lelkileg feltöltődve érkeztek vissza. Arról sajnos nincs sok információnk, hogy ezt hogyan valósították meg hátralévő életük folyamán. Ugyanakkor a peregrinációk jól bizonyítják, hogy a középkor embere olykor távoli országokba is el tudott jutni.
El Camino - Az út. Magyar-német dokumentumfilm, 3. rész, 28 perc
Vetítik: m1, november 27. Vasárnap, 11:30
