Szent Patrik napjának ünnepére az egyes országokban meglehetősen különböző szabályok vonatkoznak. Az Egyesült Államokban szinte kötelező jelleggel zöld ruhába öltöznek az emberek, mosolygós manót állítanak a bejárati ajtajuk elé, munka után elmennek a legközelebbi ír kocsmába, az általános előírás pedig a következő: garázdálkodj és pazarolj! Az angliai lakosok szintén kocsmában töltik a szent ünnepet, míg az írek templomba mennek. Ebből is látszik, hogy Egyesült Államok lakói voltak azok, akik a Smaragd-sziget névrokon hagyományát hatalmas partivá változtatták, holott annak eredeti célja a vallási ünneplés volt.
Az ír katolikusok évezredeken át hagyományosan ünnepelték a Szent Patrik napot, azaz reggeli misével és délutáni ünnepi lakomával. Annak ellenére, hogy március 17-e nagyböjtre esett, amikor a katolikusoknak tilos volt húst enniük, mindig megtartották Írország védőszentjének ünnepét. Ilyenkor ideiglenesen felfüggesztették a hústilalmat, s jöhetett a legendás káposzta ír szalonnával.
Manapság a sózott marhahús és a káposzta a hagyományos Szent Patrik napi étkezés két fő alapmotívuma. 2005-ben az amerikaiak ezen a napon több mint 1 milliárd kilogramm káposztát fogyasztottak az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint.
De ki is volt Szent Patrik? Az egyik leghíresebb legenda elmeséli, hogyan száműzte az összes kígyót a Smaragd-szigetről az óceánba, ahol mind megfulladtak. Azonban Philip M. Freeman, a Washingtoni Egyetem kelta és a klasszikus tudományok szakértője Írország Szent Patrikja című könyvében azt állítja, hogy a legenda egyszerűen nem igaz.
Ami biztos, hogy Patrik az i.u. 4. század végén, Britanniában jómódú szülők gyermekeként született. 15 éves korában ír kalózok elrabolták szüleinek római provinciabeli birtokáról, majd rabszolgának adták el Írországban, ahol Freeman szerint hat évet töltött fogságban. Miután megszökött, egyik levelében egy angyalról írt, aki álmában szólt hozzá; azt mondta neki, váljon misszionáriussá, s térítse meg Írországot.
Két levelének átvizsgálása után Freeman megerősítette: Patrik papi képzésben vett részt, hogy Írországba mehessen, ahol püspökké szentelték, s rengeteg pogány írt térített kereszténnyé. Szent Patrikról úgy tartják, hogy i.u. 460 körül március 17-én halt meg és sok ír falu meggyászolta. Innentől kezdve folyamatosan nőtt ünnepének jelentősége.
Szent Patrik napját is nemzeti ünnepként ismerték el az USA-ban, miután több ezer ír vándorolt be az 1880-as évekbeli burgonyaéhínség idején, magukkal hozva hagyományaikat. Sok más ünnephez hasonlóan, amit kezdetben egy-egy kis közösség ápolt, a Szent Patrik nap is valósággal berobbant az amerikaiak életébe.
Az első amerikai Szent Patrik napi parádéra New Yorkban 1762. március 17-én került sor, amikor a brit seregben szolgáló ír katonák végigmasíroztak a városon. A Népszámlálási Hivatal szerint jelenleg országszerte száz városban tartanak állami ünnepségeket. (Ma mintegy 34,7 millió amerikai vallja magát ír származásúnak.) Míg Chicago a saját ragyogó zöld ünnepével kérkedik, addig New York azt állítja, hogy náluk van a legnagyobb ír parádé, de a főváros, Washington is beszállt a "licitbe".
Szent Patrik valószínűleg nevetségesnek, vagy legalábbis megdöbbentőnek találta volna az ünnepséget, mivel a védőszent színe nem a zöld, hanem a kék ? a Tuffs Egyetem kutatásai szerint. A zöld sokkal később lett a Szent Patrik nap színe, a Smaragd-sziget zöld dombokkal és egy lóherével történt társítása következtében, amely hasonlatot Patrik használta a Szentháromság leírására.
