Az 1981-ben alapított Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelepet eleinte kétévente, majd 1986-tól évente rendezik meg a Holt-Körös kanyarulatánál: a festői környezetű Takács tanyán. A művésztelep előzményei a nyíregyházi Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelepig vezethetők vissza, ahol Györfi Sándor szobrászművész révén meghonosodott a Magyarországon mindaddig kevésbé ismert ősi technológia: a viaszveszejtéses bronzöntés. Ezt a hagyományt követve a júliustól augusztusig tartó Mezőtúri Alkotótelepet ? más művészeti ágak jelenléte mellett ? a bronzszobrászat magas színvonalú művelése jellemzi. A művészkolónia több évtizedes működéséhez köthető a viaszveszejtéses bronzöntési technika tökélyre fejlesztése és elterjesztése bel- és külföldön egyaránt. Ezekből a munkákból nyílt meg kiállítás július 4-én, a Szentendrei Régi Művésztelep közvetlen szomszédságában található MANK Galériában, ahol a MANK Nonprofit Kft. székhelye is megtalálható.
?Nincs még egy olyan szerencsés intézménye a magyar kulturális igazgatásnak, mint a miénk, vagyis mint a MANK, amelynek munkatársai abban a kegyben részesülhetnek, hogy kívülállóként, tehát nem művészként részt vehetnek egy alkotótelep mindennapjaiban, együtt létezhetnek az alkotókkal. Talán éppen ez a különleges adottság tesz minket érzékennyé a művésztelepekkel kapcsolatban is, és ennek köszönhető az a célkitűzésünk, hogy a galériánkban minden évben helyet biztosítsunk egy-egy alkotótelep bemutatkozásának? ? mondta el Tardy-Molnár Anna, a MANK Nonprofit Kft. ügyvezetője. Hozzátette: különösen napjainkban fontos az alkotótelepek hagyományainak megőrzése, amikor híradások sora szól az elmagányosodásról, az emberi kapcsolatok felszínessé válásáról. ?Az egyéni alkotómunka alapvetően egyfajta belső figyelmet kíván, amely természeténél fogva mellőzi az alkotók közötti folytonos együttműködést. A kiállított munka alkotóira mégis jellemző, hogy egymást segítve és inspirálva dolgoznak a mezőtúri alkotótáborban? ? fogalmazott, egyben kifejtette: ez is bizonyítja, hogy az alkotótelepek nem csupán falakat, alkotási lehetőséget jelentenek, hanem szellemi közösségeket is.
A művésztelep működését a kezdetektől széles társadalmi támogatottság övezi Mezőtúr városán belül, amelynek eredményeként szoros kapcsolat alakult ki a fenntartók és a művészek között. A kölcsönös együttműködést mutatja, hogy a művésztelep alkotóinak műveiből álló, Mezőtúr város tulajdonában lévő gyűjtemény mára már több mint nyolcszáz darabot számlál. Másfelől a művészkolónia folyamatos működésének titka különleges vonzerejében rejlik: a telep páratlan szépségű fekvése, az azt övező érintetlen és gazdag növény- és állatvilág, a tematikai és stiláris kötöttségektől mentes alkotói munka, a művészi kiteljesedés korlátlan lehetősége az elmúlt évtizedekben több mint száz művészt csábított a Takács tanyára, akik közül többen külföldről érkeztek.
A jelenlegi kiállítás átfogó és árnyalt keresztmetszetét kívánja adni a Mezőtúri Alkotótelep több évtizedes működésének a művésztelep gazdag gyűjteményén keresztül. A tárlat címszava ? HOMO ET NATURA ? a művészkolónia alapításakor megfogalmazott fő programra utal, azaz ember és természet kapcsolatának művészi eszközökkel való kifejezésére. A kurátori válogatás is elsősorban erre a szempontra összpontosított, így a tárlaton bemutatott valamennyi alkotás keletkezését a művésztelepet övező érintetlen természet inspirálta: az egyes művek tematikájukban, technikai és formai megoldásukban ? közvetlen vagy közvetett módon ? a Természetre reflektálnak. A művésztelepen részt vevő, országos hírnevű alkotók munkásságában a Körös-parton eltöltött időszak meghatározó jelentőséggel bírt, hiszen itt ismerkedhettek meg először a viaszvesztéses bronzöntéssel. Az eljárás legfőbb erénye és vívmánya, hogy finoman megmunkált, vékonyabb felületű öntvények, továbbá bármilyen bonyolult térszerkezetű kompozíció szétvágás nélkül kiönthetővé válik. Ez a technikai felfedezés nemcsak a szobrászokat, hanem a telepen megforduló festő- és grafikusművészeket is magával ragadta. Példaként említhetjük Balogh Géza festőművészt, aki a Körös-vidék színhangulatában érlelődött akvarelljei (Valóság) mellett reliefeket, kisplasztikákat (Scrovegni-kápolna) készít minden alkalommal. A művésztelep hatására a szobrászat a holland származású festőművész: Lous Stuijfzand munkásságában egyenértékűvé vált (Sétáló fa, Úton I?II.) festészeti gyakorlatával. Györfi Sándor ?tájplasztikáival? (Folyón túl) azt bizonyítja, hogy egy táj ugyanúgy megmintázható, mint ahogy le is festhető. Ez a gyakorlat hamar követőkre is talált. Az ebben a szellemben készült ?tájplasztikák? sajátossága, hogy az ábrázolni kívánt táj kétdimenziós síkra kivetítve, felülnézetből jelenik meg, melyből olykor körplasztikaként emelkednek ki egyes elemek (Orr Lajos: Tanya, Varga Éva: A rét, Kókay Krisztina: Cím nélkül I-II.). A Holt-Körösök félig holt archaikus világa, védett madarainak, növényeinek világa inspirálta a tárlat lírai hangvételű alkotásait (Györfi Sándor: Kócsagok, Orr Lajos: Vízi szellem, E. Lakatos Aranka: Itatás, Király Vilmos: Vízparti történet).
A 2018. július 4. és július 29. között látható tárlaton 37 művész csaknem 50 alkotása szerepel.
