A térképi ábrázolás sajátossága a képszerűség, amely a konkrét és absztrakt, a megtapasztalt, átélt és a tisztán elméleti között valahol félúton álló világi, profán ábrázolást valamiképpen alkalmassá teszi a szakrális tér ábrázolására: mind a szent helyek bemutatására, mind pedig a földrajzi ismeretek modellezésére.
A térkép - a szent helyekhez hasonlóan - világok találkozása. Ezért alkalmas arra, hogy segítségével világok, terek és idők, emberek és világnézetek között kezdjünk egymás és saját magunk jobb megértését segítő párbeszédet.
A szigorú értelemben vett térképanyag a pannonhalmi gyűjteményben viszonylag szerény, a néhány ezer nyomtatott és néhány száz kéziratos lap túlnyomó része pedig a XIX- XX. századból származik. A kiállításon bemutatott anyag nagyobb részét éppen ezért a korábbi évszázadokban nyomtatott könyvekben megőrzött térképek és metszetek alkotják. Ezt egészíti ki a bécsi bencés apátságból (Schottenstift) kölcsönzött anyag. A bécsi Schottenstift gyűjteményéből ugyanis nem hiányoznak a régi és ritka térképek: mintegy hatezer lap származik 1815 előttről, ezeket azonban itt is többnyire atlaszokba, könyvekbe kötve találjuk.
A régi térképeken megjelenő szent helyeket egyetlen, valóságos és jelképesen is felfogható útvonal állomásaiként tekintheti meg a látogató. Az útvonal azonban nem egyenes, hanem a kiállítótérben kanyarogva, a térben és időben való összes utazáshoz hasonlóan, mindenki számára egyéni választásaitól függően alakul.
A képzeletbeli utazás öt témacsoportba rendezve áll össze:
I. Ég és Föld: a teremtett világ
II. A Szentföld, Jeruzsálem
III. Európa és Magyarország
IV. Bencések és az Egyház
V. Utak a Világban
A 2005. április 5-től november 11-ig látható kiállítás nagyobb témáinak bevezetői: terkeptemak.pdf (6,15 MB)
A koncepció és rendezés Török Zsolt (a földrajztudomány kandidátusa, egyetemi docens, ELTE) munkáját dícséri.
