Az oklevél leírása szeint a helység hetipiacán állatokat, szörmét, bőrt, lent posztót, élelmiszert, bort és faárut árusítanának. A középkori Magyarországon számos településen tartottak vásárokat, amelyekre a helynév tagja is utal (szerda, csütörtök, szombat). Az ország fő külkereskedelmi partnere Németország és Itália volt, bár a lengyelországi és havasalföldi forgalom sem volt elhanyagolható. A kivitel zömét Mátyás koráig élőállat - elsősorban az akkor még ritka nagy testű szarvasmarha - és bor tette ki, ezekhez társult a réz is. A behozatalban mindvégig luxuscikkek álltak az első helyen, kivált különleges textíliák és keleti fűszerek, melyek az udvar és az előkelők presztízsfogyasztását elégítették ki. Valószínű, hogy az import értéke jócskán meghaladta az exportét, és a tartósan passzív külkereskedelmi mérleget az ország aranyban és ezüstben egyenlítette ki. Mind az importot, mind az export nagy részét délnémet és itáliai városok kereskedői bonyolították le, többjüknek a legfontosabb magyar városokban is voltak lerakataik vagy képviselőik. A legjelentősebb piac Buda volt, az udvar jelenléte folytán itt volt a legnagyobb a kereslet a luxuscikkek iránt. A forgalomból a kincstárnak, a harmincadnak nevezett vám járt, amelyet a 15. századtól kezdve a határ átkelőhelyein szedtek. A forgalom össze-volumene azonban nem volt igazán jelentős. 1400 táján a harmincadvámok alig 6 százalékát tették ki a kincstár bevételeinek.
