Szépek és fényesek

Szabó Magda

Közvetlen az Árpád-háziak korát megjelenítő nyelv is, arányosan keveredik benne a korra utaló és egy modernebb szóhasználat. Utóbbi, bár eleven, mégsem egészen mai, inkább akkori, a drámák születésének korából, az 1970-es és '80-as évekből származik (pl. káderezés), s a mai fülnek kissé idegen. Ez nem lényegtelen apróság: hasonlót érezni a témákban és a megformálásban. A hagyományosan szerkesztett darabok parabola-szándéka akár ma is aktuális, de világábrázolásuk, történet- és szereplőkezelésük a ma divatos, ironikus hangnemhez szokott drámaolvasó kéjenceknek csipetnyi naivitást sugároz.

 

A címadó történet klasszikus hármas egység szerint épül fel. Egyetlen napon játszódik az esztergomi palotában, államalapításunk idején, Vajk és a pogány magyarság keresztelése előtti estén. Három főszereplőjének eltérő életkora és világképe telitalálat az ütközésekre. Gyula a múlt embere, még kapcsolatban áll a pogánysággal. A fiatal Vajk katolikus szellemben nevelkedett és Európába vezetné az országot. A legsikerültebb alak pedig Géza fejedelem, a jelen uralkodója, aki a remélt jövő érdekében pusztítja híveit, látszatra a keresztény Európába integrálja országát, de úgy tervezi, hogy a megerősödés után István visszatér az ősök hitéhez, s újraindulhat a nyugati portyázás. Ez a koncepció derül ki és hiúsul meg a dráma zárásaként a jövő, vagyis a későbbi Szent István céljainak kinyilvánításakor. S ekkor válik tisztává az is, hogy a darab nem emberi viszonyokat ábrázol, hanem a politika függvényében ábrázol emberi viszonyokat. Géza és István apa-fiú kapcsolata két ellentétes politikai akarattal terhelődik, és így tovább minden alak viszonyában, ami a mai színpadon archaikus romantizálásnak tűnne, bár nem feltétlenül élvezhetetlenül.

 

Hasonló viszonyrendszer köti egymáshoz a Béla király trilógia figuráit is. Az európai integráció újabb próbatételével, a Nyugat és a Kelet közé vetett ország magányával állunk szemben, a tatárjárás viharának és torzsalkodásainak tükrében. IV. Béla a Bánk által elveszejtett Gertrudis gyermekeként tűnik fel A meráni fiúban, aki a súlyos örökség folytán állandó bizalmatlansággal figyeli a környezetében lévő urakat, s a kölcsönös ellenszenv, illetve a nyugati intrikák dezinformáltsághoz és a kun szövetség meghiúsulásához vezetnek. A csatában igazolódnak a vészes előjelek: a hazaiak önhittsége és a Nyugat árulása eredményeként elpusztul a hadsereg és az ország. Béla viszont a csapások alatt felnő feladatához, s a Béla királyban az újjáépítés érdekében politikai céloknak áldozza baráti- és párkapcsolatait, ám a Kelet és Nyugat közti őrlődés megmarad a cseppet sem optimista, és túlfűtött bánattal spékelt végkifejletben. A szituációk olykor túlheroizált vívódásnak vagy akció nélküli gyönyörű fejtegetésnek tűnnek, s a politikai vonal túlhangsúlyozása miatt az alakok veszítenek emberi bonyolultságukból, mégis mindig felbukkan egy drámai eseménysor, amely sodróvá és lendületessé, egy friss gondolat, amely személyessé varázsolja a történelmet. Szabó Magda mesélő kedve és tehetsége átsüt drámáin: az ember szívesen olvassa, talán nem is színpadra képzeli, hanem kosztümös közönségfilmnek.