A szépség udvaroncai

Az Értékmentő szenvedély című tárlat egy száz év előtti eseményt idéz fel, azt a nagyszabású bemutatót, amikor a múzeum akkori főigazgatója meghívta a neves hazai műgyűjtőket, mutassák be kollekciójuk legszebb darabjait a közönség előtt. Pontos volt az időzítés, századforduló táján a szecesszióval hirtelen - és talán utoljára - feléledt a kézműves tevékenységek kultusza, az egyedi tárgyak tisztelete, és a meggazdagodó polgárság Európa leggyorsabban fejlődő, szinte egyetlen évtized alatt modern metropolisszá váló fővárosában pénzzel, műveltséggel és ízléssel fordult az értékes alkotások felé.

Ma, száz évvel később ugyanúgy megtelt a földszinti csarnok világviszonylatban is egyedülálló tárgyakkal. A kiállítás kurátora, Horváth Hilda módszeres figyelemmel válogatott a kiállításra felajánlott kétezer műtárgy közül, korszakok és technikák szerint csoportosította az anyagot. Így a középkori faszobrászat szentjeitől, a reneszánsz ládáktól és spanyol miseruhákól a görögkeleti ikonokon, drágakövekkel kirakott magyar lószerszámokon és japán kerámiákon át a buddhista házioltárig és a Swarovski-kristályokkal kirakott tehénig tart a sor.

Impozáns együttes, különleges darabokkal. De néhány alapvető kérdés fölmerül, amikor végigjárjuk a földszinti térsort, végig a korokat, tájakat és tárgytípusokat. A múzeum szándéka világos és nyílt: most, amikor az állam kijjebb vonul a kultúra finanszírozásából, a múzeumok ismét kapcsolatot keresnek a magángyűjtők, mecénások, műbarátok köreivel. De tehetnék ezt sokkal nagyvonalúbb, elegánsabb minőségben is. Egy ízlésesebb és vonzóbb külsőségekkel megrendezett tárlaton ezek a ritka értéket képviselő tárgyak nem poros vitrinlakók volnának - itt most sajnos azok -, amelyek kiszakítva eredeti környezetükből, egy homogén tárgytömegben csupán egy-egy korszakot képviselnek. A kiállítás első képei az 1907-es előd-tárlatról hoznak korabeli fotókat, szembetűnően mutatják, hogy az akkori tárlók azonosak a maiakkal. A gesztusban emlékezet és tisztelet egyszerre van jelen, mégis, az anyag megérdemelt volna valami igényesebb installációt. És a laikus látogatók is néhány tájékozódást kínáló mondatot, mert a soványka feliratozás sokszor azt az információt is megtagadja, hogy melyik gyűjteményhez tartozik. Az összefüggések jelölése mindenestül kimaradt, ami az egész látvány élményszerűségét egy kötelező olvasmány unalmába fojtja.