Mégis csak a kortárs rockzene nyelvén ért a legjobban a szerb meg a magyar is, mint persze minden náció a világban, amelyik nem sarki vagy sivatagi. Amikor a gitáros a húrok, a dobos meg a dobok közé csap, nincs mese, táncolni kezd a lakónegyed. Különösen, ha az ismert, ősi punk-rock vagy a brit-pop sémák hangzanak fel, akkor az is mindegy, miről szól a szöveg. Senkit nem érdekel a szerb szobakonyha, vagy a pécsi albérleti közérzetiség, csak a rákendroll ösztön számít, amely egyetemes. A fellépők habitusából amúgy is minden lejön, ami érdekes.
 |
| 30Y és fesztiválhangulat |
A krusevaci színház melletti kis téren koradélután gyűlnek az emberek, gyerekek görkorcsolyáznak, szülők söröznek, izgatottabb magyar, és az ezen nagyon csodálkozó, ráérős szerb szervezők mutatják magukat az alternatív kocsma előtt. A legjobb módszer a kulturális beékelődésre bizony az, ha helyi, ismert társulatokkal párosítják az ismeretleneket. A Vidovdan fesztivál ingyenes koncertjei így meghozzák a várt eredményt. Tegnap Belgrádban kevesen, itt az összes, magára valamit adó városlakó végighallgatja a magyar koncertet is, hasonló lendülettel, ha már benne vannak, mint a hazaiakat.
A 30Y-nak csillagos ötös jár a hozzáállásért. Egyrészt a kevés közönség előtt is ugyanolyan lelkesen végig nyomták a bulit, és itt a koncert előtt megbeszélik a helyi szervezőkkel a fesztivál-protokoll elvetését, és felajánlják, hogy az itt népszerű Elektronikus Orgazmus játsszon hosszabb ideig és utoljára, hiszen őket várja a tömeg. Beck Zoli, a frontember, a nép gyermeke mentalitásával, meg azzal, hogy megtanul néhány szerb mondatot és dicséri a helyi pálinkát, már megnyeri magának az estét, és később nem a szerb zenekarvezetővel, hanem vele fényképezkednek a tinédzserek.
A helyi kultúrház amatőr punkjai is játszanak vagy négy számot bemelegítőnek, tizenévesek, lelkesek és felejthetők, de a közönség soraiban megjelennek a krusevaci, vasárnapi átöltözők, a felszappanozott tarajú egyedek is, egyikük pólóján Lenin egy feltartott középső ujjal, mutatva, hogy átvert bennünket. Azért nem megyünk át ex-szocialista tábor emlékestbe, de kétségtelen, hogy a Jugoszlávia-fíling megül az idősebbeken, akik a nyolcvanas években alakult, akkor lázadó, most kicsit romos, emlékmű jellegű Elektromos Orgazmus miatt érkeztek ide. Beszélgetünk később a gyerekkorunkról, a szabadságról, de nem úgy, mint egy Világ Ifjúsági Találkozón, hiszen már nem kötelező jellegű a kulturális eszmecsere.
 |
Nos, nem is tudom, nem sokat járok a koncertjeikre, de a nálunk sokszor Kispál-klónokként emlegetett 30Y zenekar öt fiútagja ebben a kontextusban nagyon autentikusnak tűnik. Igaz, simán rárepülnek a hely szellemére, és punkosabbra, ska-ra veszik a ritmusokat. Ez nagyon jót tesz nekik, de az is lehet, hogy eleve eltávolodtak már a kispálos regősénekektől, és egy vadabb családba mentek át. A szövegek kiforratlansága és a Red Hottól eltanult riffek vagy a Blur-ös behatások ellenére, vagy azért, ők inkább egy remek kortünet zenekar és jó, hogy nem különösebben izgatja őket, ha átlépik a tűréshatárokat.
A Beck testvérek koncert utáni ideges, de vidám külön műsora (értsd: közös pálinkovec-hubertus turné, stand up komédiával, irányított zenei tévé nézéssel, biliárddal) emberség tekintetében sem átlagos. Beck Zoli kései Dawid Bowie, aki visszavágyik a csecsemőosztályra, Beck Laci, a dobverőcsapkodó pedig Norman Batesnek öltözött gyógyszertári szeráf.
Az Elektromos Orgazmus vén rókákból áll, már a járásukból látható, hogyan élték az elmúlt húsz évet. Műsoruk kétórás non-stop jugónosztalgia, a rendszerváltás előtti underground kísértetei, aztán teljesen megőrülnek, még régi diszkószámokat is nyomnak felgyorsítva. Kényelmesen elvannak a hangszerekkel, nem mentek fodrászhoz a fellépés miatt, nekik nem a zenészi külsőségek jelentik a lázadást. Az egész fiatalságuk jelentette azt. Megtörtek kissé, a gitáros énekesük a minimálbérből élő helyi könyvtáros is lehetne, az orgonista a meg nem értett drámaíró, esetleg pohárvadász. A színpad előtt a náluk húsz évvel fiatalabbak félmeztelenül pogóznak, egyre nagyobb a tömeg, visszatapsolják hússzor, megjelennek a minden városra jellemző figurák a periféria centrumából, megbillen a tér, hintázik egész Krusevac. Hosszúra nyúlik a szerb éjszaka.
