Az előadás mesterien ötvözi a tényeket és a fikciót, a tiszta költészetet és a művész romantikus mítoszát kikezdő iróniát. Az Oscar-díjas film alapján készült színpadi változat szórakoztató, szellemes és tiszteletlen tisztelgés Shakespeare zsenije előtt.

Will Shakespeare, a tehetséges ifjú író anyagi gondokkal küzd. Új színdarabot kell írnia, hogy hitelezőit kifizethesse. Az ihlet azonban nem jön, pedig nagyon gyorsan szükség lenne egy borzongató, vicces, romantikus, véres, fordulatos, kardozós darabra, amiben lehetőleg kutyák is szerepelnek, hogy a pénztár biztosan megteljen. A véletlen folytán Will találkozik a gazdag és előkelő Viola de Lessepsszel, akibe első pillantásra beleszeret, és máris írni kezdi az új komédiát. De ahogyan kettejük románca egyre sötétebb színekbe fordul, úgy változik át a kardos-kutyás darab a világirodalom legszebb szerelmi tragédiájává, Rómeó és Júliává.

Szabó Máté szerint a színházi létről, a kulisszák mögötti világról is sokat mesél ez a történet. Például, hogy az alkotói válságból is képes kiemelni az embert a szerelem. „Rendezőként én is megélem, hogy ha folyamatos színházi aktivitásban van az ember, akkor kikerül az emberi tapasztalások területéről. Sok szerencse kell ahhoz, hogy az élet olyan élményeket hozzon, amelyekből aztán épülhet egy próbafolyamat, előadás. Shakespeare számára a szerelem lesz a megoldás a válságra. A férfiszerepet játszó Violát ezzel a művel akarja ráébreszteni szerelemére” – mondta.

A mostani járványhelyzet olyan gondolati párhuzamokat, tapasztalatokat hozott, amelyektől más olvasatot kaphat a darab. „Ez az előadás nagyon régóta ki akar bújni a palackból. Maga a darab egy pestisjárvány idején játszódik, a színházért, az előadásért való küzdelem erősen megjelenik benne” – meséli Szabó Máté. 

A valóság és a színház összefonódik ebben a történetben, hiszen a világirodalom legszebb szerelmi tragédiáját, a Rómeó és Júliát Shakespeare és Viola reménytelen szerelme ihleti. A Shakespeare-t alakító Rózsa Krisztián elmondta, az író vívódása nem áll messze tőle sem. „Színészként nekem sokáig nehéz volt a civil életet és a színház világát különválasztani. Sokszor éreztem úgy, hogy a valóságot kevésbé tudom megélni, mint a színpadi pillanatokat, és ez rengeteg kérdést vetett fel bennem arról, hogy ki is vagyok én. Sokat tanultam magamról, amíg készült az előadás, megtanultam ezeket elfogadni és elengedni.”

Viola De Lesseps és Thomas Kent szerepében Mészöly Annát láthatja a közönség. „Számomra irigylésre méltó nő Viola: igazi úttörő a maga korában, aki a szabadságvágyával új utakat képes megnyitni. Nekem talán jót is tett ez a hosszú próbafolyamat, mert a karantén és a nyári szünet alatt is ott volt a fejemben ez a karakter, tudott ülepedni, érni” – mondta a színésznő.

Fotók: Éder Vera