Régen mind falun, mind a városi polgárság köreiben kötött formái voltak az ismerkedésnek, a kommunikációnak. Kötöttek voltak a helyszínek, az alkalmak, az öltözködés, sőt a beszéd is, mindezt a hagyomány szabta meg. Az irodalomnak és a művészetnek fontos közvetítő szerepe volt az ismerkedős beszélgetések alkalmával, és a kapcsolatok kibontakozásához idő kellett.
Mára felgyorsult az élet, megváltoztak az eszközök és a szokások, és ezzel együtt a kapcsolatteremtés is. Elmosódtak korlátok, jelentőségteljes alkalmak, nem kell közvetítő, de manapság már szinte az online társkereső oldalak is elavultnak mondhatóak. Hiszen az okostelefonok térhódításával elég egy balra húzás a Tinderen, vagy pár szívecskés like az Instagramon, és a másik fél máris tudja, hogy szabad a pálya. Azonban valóban látjuk-e ki van az elégedett mosolyú szelfik, a like-ok, szívecskék mögött? Valóban önmagát mutatja, vagy csak egy olyan képet, amilyennek szeretné magát láttatni? Bármennyire is szükségszerű haladni a korral, ha komolyan vesszük az ismerkedést, és kíváncsiak vagyunk a másik igazi énjére, a személyes találkozások, a hosszantartó beszélgetések elkerülhetetlenek. Hiszen az ismerkedés lényege a másik ember felfedezése, és talán ez az egyik legnagyobb kaland az életben.
Egy ilyen történtet dolgoz fel a csütörtökön mozikba kerülő Vakrandi című francia film is, ahol a párkapcsolat valójában csak fantázia, ahol az egymás iránt táplált valódi érzelmeket soha nem élték meg, mert nem látták egymást. Az egyetlen kérdés az, hogy a verbális kommunikáció önmagában elég-e ahhoz, hogy elbírjon egy kapcsolatot? A film egyaránt hoz egy régimódi hangulatot, miközben egy kifejezetten aktuális témával is foglalkozik ? hogyan változtatja meg a modern technológia az emberek kommunikációját. A film a 19. COLCOA Francia Filmfesztiválon közönségdíjat nyert Los Angelesben, valamint a 2015 Cabourg Filmfesztiválon elnyerte a legjobb film díját.
VAKRANDI
francia romantikus vígjáték
Eredeti cím: Blind date / Un peu, beaucoup, aveuglément
Magyarországi bemutató: 2015. szeptember 3.
Filmhossz: 90 perc
Rendezte: Colvis Cornillac
Írta: Colvis Cornillac és Lilou Fogli
Producer: Pierre Forette és Thierry Wong
Főszereplők: Mélanie Bernier, Colvis Cornillac, Lilou Fogli, Philippe Duquesne
Machin egy hallgatag és embergyűlölő játéktervező, aki csak is kizárólag a munkájának él és mindennél többre értékeli a csendet. Machine kiváló eredménnyel végzett fiatal zongoraművész, aki épp most költözött be az új lakásába, keményen készül a következő klasszikus zenei zongoraversenyére, mely nagy áttörést jelenthet művészi karrierjében. Számára a zene és a hangok jelentenek mindent. Két főhősünket csak egy papírvékony fal választja el őket egymástól. A dolgok akkor kezdenek érdekessé válni, amikor az együttélés mellett döntenek, anélkül, hogy látnák egymást.
A film végül is egy csodálatos szerelmi történet dolgoz fel, ahol a párkapcsolat valójában csak fantázia, ahol az egymás iránt érzett valódi érzelmeket soha nem élték meg. Az egyetlen kérdés az, hogy a verbális kommunikáció önmagában elég-e ahhoz, hogy elbírjon egy kapcsolatot? A film egyaránt hoz egy régimódi hangulatot, miközben egy kifejezetten aktuális témával is foglalkozik ? hogyan változtatja meg a modern technológia az emberek kommunikációját. A film a 19. COLCOA Francia Filmfesztiválon közönségdíjat nyert Los Angelesben, valamint a 2015 Cabourg Filmfesztiválon elnyerte a legjobb film díjat.
Filmelőzetes: https://www.youtube.com/watch?v=xWCWI3Z-83s&feature=youtu.be
Magyarországon forgalmazza: a Cinetel Kft.
