A szerelmes Királynő
Vajon más képet kapnánk egy királyi udvarról, ha az ott élők írták volna meg a történetüket? Adhat objektív képet egy, a királyi családhoz tartozó személy az udvari életről? Mai viszonylatban aligha, más a helyzet azonban, ha a XV. századot választjuk regényeink alapjául. Így tett a kenti hercegné is, amikor megírta A szerelmes Királynő – Négy ország uralkodója című könyvét.
Princess Michael of Kent, azaz Mihály kenti herceg felesége: Mária Krisztina Anna hercegné, leánykori nevén Marie-Christine von Reibnitz magyar származású írónő A szerelmes Királynő – Négy ország uralkodója című könyvét mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban április 5-én. A regény – mely egy trilógia első része – a XV. századi francia udvarba enged betekintést Aragóniai Jolán szemén keresztül, aki hozzámegy Anjou hercegéhez. Jolán fiatalon megözvegyül, így egyedül kell helytállnia a királyi udvarban. A történet folyamán olyan, mindenki által ismert, népszerű történelmi alakok is feltűnek, mint Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király szeretője, akiről Princess Michael of Kent egy egész könyvet írt, és a könyvbemutató alatt többször kiemelte Sorel személyét és az utána folytatott kutatásait.
A könyvbemutatót Phrőle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitotta meg, majd beszédet mondott Halmos Ádám, a Libri Kiadó ügyvezető-igazgatója, aki egyúttal bemutatta a beszélgetés résztvevőit, így Ugron Zsolna írónőt is, aki a kenti hercegnét könyveiről, az azokhoz folytatott kutatómunkájáról és a történelmi hitelességről kérdezte. Mint kiderült: a hercegné nem szimpla adatgyűjtéssel kezdte meg a munkát első regényeihez, hanem komoly kutatómunkát végzett, és első két könyvét tudományos munkának szánta. Ugyan belsőépítészként végzett – és dolgozott is a szakmájában házasságkötése előtt –, mindig is érdekelte a történelem és az ahhoz kapcsolódó kutatómunka. Édesanyja, Szapáry Marianne grófné történész volt, és a hercegné is történelmet hallgatott Londonban, mielőtt belsőépítész lett. Fontos tehát, hogy könyvei megírásakor törekedett a történelmi hitelességre. Ahogy ő fogalmazott: a szereplők, a helyszínek, a cselekmény mind hitelesek, ő csupán a hézagokat töltötte ki a fantáziájával.
Ugron Zsolna írónő szintén történelmi könyveket ír, ugyancsak a nőkre helyezi a hangsúlyt, így érthető módon a kenti hercegnét is arról faggatta: miért tartja fontosnak a női történeteket, miért nőkről ír? A hercegné többször is kiemelte: a nőkről csak és kizárólag a nők tudnak jól írni, a férfiaknak ugyanis fogalmuk sincsen arról, mi zajlik valójában egy nő fejében. Meglátása szerint azonban csak 200 éve vannak igazán jó női írók. Ezután elmondta: az Anjou-trilógia azért is különösen fontos, mert a XV. században mutat be egy olyan nőt, aki miután megözvegyült, egyedül nevelte fel a gyermekeit, ez pedig abban az időben nem volt szokás.
Marie-Christine von Reibnitz, a kenti herceg felesége, a brit uralkodói család egyetlen magyar származású tagja gróf Szapáry Frigyes unokájaként rendszeresen látogat Magyarországra. Eddig hat könyve jelent meg angol nyelven. A legutóbbi három kötete egy trilógia, melynek első része: A szerelmes Királynő – Négy ország uralkodója hetekig vezette a brit könyveladási sikerlistákat.
Kultúra.hu/MTI
Fotó: Balogh Zoltán/MTI