Szeretem a ma emberét bemutatni interjú Forgács Péterrel

A Portugál után már a harmadik Egressy Zoltán darabot rendezi. Ebben az a kuriózum, hogy ősbemutató lesz. Milyen érzésekkel vágott bele a munkába?

Vegyes érzések munkálkodtak bennem, mert úgy gondoltam, lehetetlen színpadra vinni. Furcsa darabnak láttam, inkább filmként tudtam volna elképzelni. Aztán ahogy előrehaladtunk a munkával, úgy vett nagyobb lendületet bennem, hogy ezt színpadon láthassam. A bemutató óta pedig azt látom, hogy az embereknek tetszik, szóval érdemes volt vele dolgozni.

Hogyan talált rá a darabra?

Egressy Zoltán már többször ajánlotta, de mindig elodáztam a kételyeim miatt. Aztán mindig újra olvastam, Zoltán is évről évre, újból és újból ajánlgatta nekem, míg úgy döntöttem, hogy belevágok.

Mennyivel másabb egy kortárs darabot rendezni, mint egy klasszikust?

Szerintem ezt rendezője válogatja. Hozzám a kortárs darabok sokkal közelebb állnak, mert szeretem a ma emberét bemutatni, szeretem ezen emberek dialógusait, a társadalmat, amiben mi most élünk. Persze egy klasszikust modern köntösbe öltöztetni, hasonlóan izgalmas.

Volt a szerzőnek valamilyen kérése a rendezéssel kapcsolatban?

Egressy pont az a szerző, aki nem szól bele. Azt nem szereti, ha meghúzzák a szövegét, vagy beleírnak, de azt például elnézte nekem, amikor a Portugálból kihúztam egy egész jelenetet. A próbákon, mint megfigyelő volt jelen.

Tervez még Egressy-darabot bemutatni Győrben?

Egressy a színházban, mint irodalmi tanácsadó dolgozik, úgyhogy szerintem biztosan fogja még ajánlani a darabjait nekem, vagy írni a Győri Nemzeti Színház számára.

Van olyan darab, amit mindenképpen szeretne Győrben színpadra vinni?

Most nincs olyan, amit nagyon-nagyon szeretnék. Álom volt a Sakk, a Portugál és az Adáshiba, ezeket már megrendeztem, új álom még nem ébredt bennem. De egy jó kortárs darabra mindig kész vagyok.

Bodor Máté