A Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság együttműködésében készült Láthatatlan spektrumok című kiállítás két fejezetből áll: egy képzőművészek által létrehozott kortárs művészeti tárlatból, valamint egy, a szerzetesközösséggel épített szubjektív archívumból. Mindkét fejezet a főapátság gyűjteményein és a pannonhalmi bencés közösség spirituális és kulturális tematikus évének témáján, az emlékezeten alapul. A tárlategyüttműködés és dialógus eredménye. Terepe a Pannonhalmi Főapátság több száz éves gyűjteménye (múzeum, könyvtár, levéltár, iskola); gondolati tere pedig a bencés közösség tudása és emlékezete, amely az idő, a tér és a szerzetesi tapasztalat ma is változó világa.
Az őszre tervezett szakmai tárlatvezetési sorozatban művészek, szerzetesek és kurátorok is kalauzolják a látogatókat a történetmesélés, az értelmezés és a kommentár segítségével.
Szeptemberben egy, októberben két, novemberben pedig egy záró, finisszázs programmal várják az érdeklődőket. A szakemberek a tárlatvezetésekre különleges, érdekes megközelítésekkel és egyedi témafelvetésekkel készülnek, mint például a gyűjtemény szubjektivitása vagy a tudás és a szerzetesi munka kapcsolata.
„A tudományos és a művészi kutatás egymással összehangolható gyakorlatok: a módszerek, a tudások és az érzelmek mindkettőben szerepet játszanak, de kifejezési formáik eltérőek. A tudós szövegekkel, a művész inkább képekkel foglalkozik. Azonban mindkettő számára fontos a kíváncsiság, a nyitottság és a felfedezés ereje” – mondja Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum tudományos titkára, a kiállítás egyik kurátora.
A pannonhalmi bencés szerzetesközösség és a Néprajzi Múzeum közös projektje természetes módon illeszkedik a múzeum által az utóbbi közel két évtizedben végzett, kortárs jelenségekre reflektáló, tematikus MaDok-programba, mely az intézmény fontos kompetenciafeladataként működik jelenleg is.
Nyitókép forrása: a Néprajzi Múzeum Facebook-oldala
